Ha a gyereknek veszünk ruhát, az sokkal jobban szól rólunk, mint róla. Nincs ezzel gond, de néha érdemes belenézni a ruhásszekrényébe.
Óriási különbségek lehetnek abban, miként és honnan öltöztetjük a gyereket, amíg szezononként kinövi a ruhatárát, majd onnantól, hogy észrevesszük, egy-egy pulcsi és kabát egy év múltán is jó még rá. Hogy mikor jön el a pillanat, nagyon gyerekfüggő, de általában az iskoláskor környékén már kezdenek kitolódni a határok, és a durva, tinédzserkori növekedésugrásokig mintha egy pénztárcabarátabb időszak következne a szülők számára. De csak következne, mert elszállni ilyenkor is el tudunk a gyerekruha-vásárlással, pedig ha az érintettet megkérdeznénk, rájönnénk, hogy teljesen felesleges.
Fast fashion előnyök és hátrányok
Olcsón gyerekruhát venni alapvetően nem művészet, fast fashion szinten már egy ezresért is találni pólót, két-háromezerért pulóvert vagy nadrágot, aki pedig van annyira dörzsölt, hogy a leárazások alkalmával előre bevásárolja a következő méretet, gyakran a használt ruha árán veheti meg az újat. (Ez ugyan halomnyi fenntarthatósági problémát pedzeget, de ezt most hagyjuk egy kicsit.) Amellett azonban, hogy tudjuk, az ár alapvető fontosságú, nem érdemes elsiklani a minőség felett sem, pláne akkor, ha már viszonylag hosszabb ideig egy méreten van a gyerek. A fast fashion márkák nem véletlenül tudják olyan olcsón tartani az áraikat, a kidolgozás, a varrás, és maga az anyag minősége is a gyors cserére degradálja ruháikat, az etikai oldalról nem is beszélve – vajon hol és kinek a kizsákmányolása árán készülhettek el fillérekért azok a bizonyos ruhaneműk?
De maradjunk most a minőség kérdéskörénél: nem kirívó eset, ha a pulóver kinyúlik, a póló megtekeredik pár mosás után, a nadrág színét hagyja, a melegítő pedig vállalhatatlanra bolyhosodik. Ilyenkor bosszankodhatunk, vagy esetleg rántunk egyet a vállunkon: hát, ez van, legalább nem került sokba, és úgyis van másik. „Nagyon sok ruhája van a fiamnak, egyértelműen több, mint kellene. Néhány alig párszor volt még rajta, de tartok tőle, sokkal többször nem is lesz, és kinövi. Persze mind akciós volt, fillérekért vettem őket – meséli Eszter. – Azonban nagyon látszik, melyeket szereti viselni: azok kopnak rendesen, egyik sem olyan, amit majd jó szívvel továbbajándékozunk. Mindig megfogadom, hogy inkább kevesebbet és jobbat veszek, még akkor is pénzemnél lennék, ha kicsit többe kerülnének.” Érdemes alaposan megválogatni, mit vásárolunk meg, nem biztos, hogy az olcsóbb lesz a jobb választás. Tamásék például a nagyobb sportáruházak saját márkái mellett tették le a voksukat: „Sokkal jobb minőségűek a fast fashion áruházak ruháinál, és nem kerülnek annyival többe, mint amennyivel tovább tudják őket hordani. A gyerekek nem kímélik a cuccaikat, mégis sok ruhája van a nagyobbik gyereknek, amit utána az öccse is fel tud még venni.”
Eszter tapasztalata is rávilágít a túlvásárlás problémájára, ami a gyerekruhákat éppúgy érinti, mint a felnőttet. Míg egyik oldalról vadásszuk az akciókat, a másik oldalról nagy szatyrokkal kanyarodunk ki az üzletekből, miközben a netes piacterek is rogyásig vannak használt gyerekruhákkal. Vehetünk darabonként és hatalmas zsákkal egyszerre, és érdemes is lehet, hisz kis rutinnal gyorsan ki tudjuk szűrni, kitől vásárolhatunk minőségi holmikat. A turkálóknál is hasonló a helyzet, bár ide is kell a tapasztalat és az előrelátás, mert célirányos vásárlásokat kis sikerrel tudunk csak ejteni. Helyette folyamatosan betárazhatunk a következő méretre és szezonra, és kifoghatunk alkalmi vételeket az olyan, drágább ruhaneműkből mint a kabát, a nadrág, vagy a pulóver. Mert ez a szentháromság az, ami a legtöbbe kerül – persze a cipőn kívül.
Fotó: Getty Images
A ThredUp használt ruhák értékesítésével foglalkozó vállalat úgy látja, 2025-re megduplázódik a piac mérete a múlt évi, egyáltalán nem elhanyagolható, 36 milliárd dolláros értékéhez képest. Úgy látják, egyre többen kapnak rá, hogy továbbértékesítsék a megunt vagy kinőtt ruhákat, amit nagyban megkönnyít az online piacterek megjelenése, a webes árusítás lehetősége. Ezeknek a ruháknak pedig jelentős része egyáltalán nem szakadt rongy. Úgy becsülik, 9 milliárdnyi ruha tengődhet szekrényeinkben, amiket nem is hordunk, így szinte új állapotúak. Ha ezek megjelennek a használtruha-piacon, akkor várhatóan a minőségnövekedés felé mozdítják el a mutatókat. A kereslet ráadásul biztosnak tűnik: a turizás népszerűbbé vált a pandémia alatt, a Z-generációsok kifejezetten szívesen vásárolnak ily módon olcsóbban márkás cuccokat, és fenntarthatósági szempontból is pozitív a jelenség. Adataik szerint ráadásul minden második anya, akinek 16 évnél fiatalabb gyereke(i) van(nak), úgy tervezi, hogy használtruha-vásárlás segítségével csökkenti a ruházkodási költségeket, ez pedig minden más vásárlói csoportnál erőteljesebb változást mutat.
Menőség és a köpeny
Kisiskolás korban a gyerekek zömének tökéletesen mindegy, honnan van a ruha, vagy az mennyibe került. Az, hogy tetszik-e neki vagy sem, nem a márka fogja meghatározni. A turis ruhán is lehet olyan minta, amitől rácsavarodik a témára és le sem veszi magáról, az unokatesótól örökölt pulcsi már csak amiatt is a kedvence lehet, mert tudja, kitől kapta, de ugyanígy, kerülhet sokezer forintba egy másik, ha az nem tetszik neki, kényelmetlen, biztosan nem akarja majd felvenni.
Az árakat a márkák honlapjairól gyűjtöttük, 2022. március 8-án
Idővel persze ez változik, azzal pedig gyereknevelési könyvek tucatjai foglalkoznak, miként tartsuk kordában (vagy sem) kamaszunk öltözködést illető kattanásait, miközben valószínűleg sokan leszünk, akik visszasírják az iskolai köpenyek egyformaságában rejlő egyenlőséget. „Mikor középiskolás voltam, nálunk volt iskolaköpeny, pedig akkor már egyáltalán nem volt ez jellemző. Emlékszem, mindenki utálta, mert ronda volt, és főleg kötelező. Negyedik végére a többség szépen kis is dekorálta, hogy valami egyediséget vigyen rájuk – meséli Judit. – Mégis, így utólag belegondolva tök jó, hogy volt köpenyünk. Bár tudtuk, kiknek van több pénzük, egyáltalán nem számított, senki sem tudott volna csak amiatt népszerűbb lenni, mert gazdagok voltak a szülei, és ezt nemcsak az iskola általános szemlélete alakította így, szerintem a köpeny is sokat hozzátett. Ráadásul volt egyfajta közösségformáló hatása, hisz mindenkin rajta volt, de csak a mi iskolánk diákjain. Az ilyen dolgok miatt is van az, hogy ha most, évek múltán összefutok egy volt iskolatársammal, még akkor is órákig tudunk sztorizgatni, ha akkoriban nem is voltunk igazán egy társaságban. Én örülnék, ha a gyerekem iskolájában is lenne köpeny, vagy akár egyenruha, mint az angliai iskolákban. A szülőket is egy csomó felesleges macerától kímélné meg, ha elég lenne négy tök egyforma inget és három nadrágot venni az iskolakezdésre.”
Mindeközben némi uniformizálódás így is tetten érhető, épp a fast fashion márkáknak köszönhetően. „Nem csoda, hogy megkérik a tanárok a szülőket, írják bele a ruhákba a kisgyerekek neveit. Egyforma H&M-es pulcsikban, vagy épp Lidl-es sídzsekikben rohangálnak, minden második lábán decathlonos bakancs van, a tesicuccuk is Domyos vonalon fut – meséli Orsi. – Persze megértem, az én gyerekeim is ilyeneket hordanak, kialakult már, milyen típusú ruhát honnan érdemes venni nekik, hogy az sokáig kitartson.”
Ennél olcsóbb már csak egy dolog lehet: ha kapjuk a ruhákat. „Mikor még várandós voltam, hallani sem akartam róla, hogy használt ruhát adjak majd a gyerekemre. Kaptunk innen-onnan kinőtt babaholmikat, de megmondom őszintén, fintorogtam, mikor szedegettem ki a dobozból őket. Kivoltam a gondolattól, hogy az én gyerekem ilyet hordjon, mikor megtehettük, hogy megvegyük az újat neki – meséli Edit. – Jó nagy hülye voltam. Mentségemre szóljon, első gyerek volt, én pedig tapasztalatlan. Persze gyorsan rájöttem, ez egyrészt mekkora segítséget jelent, másrészt óriási pazarlás nem élni a lehetőséggel, miközben a gyereknek teljesen mindegy, volt-e már máson az adott szett. Az évek során családi-baráti körben azóta már jól bejáratott útja lett a kinőtt ruháknak. Mi is sokat kapunk, és mi is adjuk tovább, amire már nincs szükség, és még jó állapotban van. Most télre például a nagyobb tételekre egyáltalán nem volt gond, egy-egy póló és trikóvásárlással kipipáltuk a szezont, a kabát pedig még jövő télen is jó lesz.”
