Reklámok, kampányok, nõk

Családunk, főnökünk, barátaink kívánalmai mellé felzárkóznak a magazincímlapoké éppúgy, mint a tévéreklámoké vagy az óriásplakátoké. Mi mindössze egyetlen dologban dönthetünk: mely elvárásnak akarunk leginkább megfelelni…

“Egyszer elégedett leszek magammal”

– Sokszor ért már az a kritika, hogy megfelelési kényszerem van – meséli Fónyad Orsolya, aki tavaly végzett az ELTE Jogi karán, s jelenleg egy grafikai stúdió marketingeseként dolgozik. – Bizonyára, mert úgy tűnt, hogy csak magamra erőltettem a jó kislányszerepet. Mindig kitűnő tanuló voltam, a jogi egyetemre jártam, otthon pedig segítettem. De én ezt soha nem éltem meg kényszerként, olyan közegbe születtem, ahol mindez nem kötelezettséget jelentett, hanem természetesnek számított. Nyitottak voltak előttem a lehetőségek. Ugyan kicsit rövidebb pórázon tartottak, mint az osztálytársaimat, de ezt áthidaltuk – például úgy, hogy nem én mentem el éjszakába nyúlóan csavarogni, hanem nálunk gyűlt össze a nagy baráti társaság. Megbízható ember lettem, aki igyekszik helytállni az életben, tiszteletben tartani a korlátokat. Valóban sokszor elvárások szerint cselekszem, döntök, de ezek többnyire a saját elvárásaim is önmagammal szemben.

Fónyad Orsolya

Néha talán túl magasra teszem a mércét – társaságban például nem tudom elfogadni, ha valaki nem szeret –, ezért mindenkivel igyekszem megtalálni a hangot. A párválasztásban is befolyásol, hogy mit gondol az illetőről az apukám, vagy rábólint-e a barátnőm, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül…

Ez a tetszeni akarás a külsőmre is vonatkozik: szeretnék végre tetszeni magamnak! Figyelemmel kísérem a divatot és a legújabb kozmetikai termékeket. Be kell vallanom, sajnos, „elhiszem”, hogy a sikerfilm sminkmestere által ajánlott szemfesték valóban műszempilla hatásúvá változtatja a saját, nem elég hosszú pilláimat. Előfordult, hogy több rúzst kipróbáltam, mint egy átlagos lány, de ez nem azt jelenti számomra, hogy a reklámok és a szépségápolás bűvkörében élek, egyszerűen csak élvezem. Közben meg tudom, hogy átvernek. Szégyelljem? Inkább szórakozom! Persze, ahogy egyre érettebbé válok, egyre kevésbé lesz ez fontos. Régen mindig azt mondtam, ha egy lányt csinosnak tartottam: “szép, magas, vékony lány” – ahogy a divatlapok sugallják, és amilyen én a százhatvan centimmel, a kerekded formáimmal sosem leszek.

Él bennem egy kép arról, hogy milyennek kellene lennem, és ezt egyelőre sem elérni, sem elfelejteni nem sikerült. Bár mostanában egyre többször érzek rá a különleges emberek belülről fakadó szépségére. Talán egyszer önmagammal is tökéletesen elégedett leszek. Vagy legalább elégedett, a tökéletest felejtsük el!
Reklámok, kampányok, nők… -II rész>>