“Sosem voltam olyan erõs, mint akkor”

Darits Gyuláné Rajzó Éva húszéves volt, amikor kiderült, hogy cukorbeteg. Azonnal jelentkezett a diabétesz ambulancián.
– Nem estem kétségbe, hiszen ez nagyon jól karbantartható betegség. Amikor néhány évvel később időszerű lett, megbeszéltem az orvossal, mire kell ügyelnem, ha gyermeket szeretnék. Tulajdonképpen nem is éreztem, hogy bármilyen kockázatot vállalnék, úgy gondoltam, ha grammra betartom a diétát, és naponta négyszer beadom magamnak az inzulint, nem történhet semmi baj. Magam is fogyatékkal élő gyermekekkel dolgozom, konduktorként. Nem sokkal korábban történetesen épp abból kellett vizsgáznom, hogy milyen következményekkel jár a fel nem ismert vagy elégtelenül kezelt cukorbetegség a magzatra nézve. Elsősorban vetélést, a megszületett gyermeknél pedig többek között idegrendszeri károsodást, szervi rendellenességeket okozhat. Az elméleti tudásom tehát megvolt. Ez nem félelmet, hanem hihetetlen önbizalmat adott. Soha olyan erősnek és kiegyensúlyozottnak nem éreztem magam, mint akkor. Pedig láttam magam körül sok elborzasztó példát – egyik cukorbeteg terhestársam a harmincadik héten a halott magzatát szülte meg. Az első tizenkét hetet kórházban kellett volna töltenem, de annyira jók voltak az értékeim, hogy már a kilencedik héten kiengedtek. Tisztában voltam azzal is, hogy a cukorbetegség a kismama egészségét is veszélyeztetheti: szövődményként vesebetegség, érrendszeri probléma alakulhat ki, bevérezhet a szemfenék.
Végül anya és gyermeke makkegészségesen hagyták el a kórházat. Éva azonban egy éven belül újra teherbe esett. A második babát is nagy nyugalomban várta, holott a nem tervezett és túl gyorsan jött terhességnek ezúttal már nagyobb volt a kockázata.

– Mivel akkor már jól ismertek a cukorbeteg-gondozóban, meg sem próbáltak lebeszélni. Még szigorúbban betartottam minden utasítást, és hetente kétszer bejártam kontrollra. Ma már nem is tudom, hogyan tudtam végigcsinálni, de akkor annyira másról szólt az életem, hogy eszembe sem jutott kétségbeesni vagy a veszélyeket latolgatni.

Éva azt mondja, ha újra teherbe esne, megintcsak kihordaná a gyermeket, nehezen tud elképzelni olyan indokot, ami egy abortuszhoz elég lenne.
– A munkahelyemen, a sérült gyerekek szüleivel beszélgetve azt tapasztaltam, hogy sokuk „előéletében” volt legalább egy abortusz.