Álruhában a kuplerájban

Vagy az otthoni – ahogy ők hívják – normális életük villan fel ilyenkor? Próbálok a fejükkel gondolkodni, de nem megy. Furdal a lelkiismeret, hiszen mindegy miért, de átverem őket. Maguk közé fogadtak, elhiszik a „mesét”, hogy a „munkaadójuk” rokona vagyok. Kedvesek, törődőek, őszinték velem, mintha közülük való lennék – így még nehezebb. Akkor is, ha tudom, írás közben nagyon vigyázok majd, hogy őket, hármójukat senki ne ismerhesse fel…

Péntek 9 óra
Gabival ütközöm össze a fürdőben: kócosan, malackás pizsamában próbál magához térni. A lányok leszaladnak vásárolni, menjek, ha akarok, ő marad. De sietni kell, a házirend szerint tízre muszáj visszaérni, tizenegykor nyitás.

Fél 10
Először látom őket civilben, felöltözve. Timin és Laurán is egyszerű, ízléses farmer, lapos papucs, laza felső. A fekete lányon viszont minden darab komoly világmárka. Gabi az ablakból integet, Laura nevetve szól föl neki: „Mi van, kurva?” Timit főleg a fehérnemű és a cipőüzlet, Laurát pedig valami szuvenír izgatja – a pasijának.

Kb. 13 óra
A tévé előtt heverészünk, a lányok kapcsolgatnak. Rádöbbenek, hogy szinte már a szemem sem rebben, amikor valamelyikük eltűnik a másik szobában. Megszoktam. Időnként kislattyognak a kapucsengőre, aztán pár perc múlva újra négyen bámuljuk a képernyőt. Timi úgy félóránként vad sms-ezésbe kezd: egy amerikai milliomos az, aki már rég megrendelte őt egy ügynökségtől. Négy nap múlva utazik hozzá Németországba. „Hogy miért kell egy ilyennek nőt vásárolnia? -elmélkedik magában. – …legalább gyakorlom az angolt…”

15 óra
Gabi megint elhúzott, nála már öten voltak, Timi csak háromnál tart, és most ez a „satnya focistafejű” is a vörös lányt vitte el. „Ez a pasi pedig két napja még az én vendégem volt! …de persze, hogy ez van, amikor tök átlátszó fölsőt vett fel… ez is egyből a mellét bámulta, amikor választani kellett!” – magyaráz Timi és kijelenti, utolsó napra még beszerez gyorsan ő is valami áttetszőt… És itt az ideje az operációnak is: az olaszok a nagyot szeretik…

Kb. 16 óra
A lányok elaludtak valami Disney-rajzfilmen: halkan szuszognak egymás mellet. Gabi álmában nyugtalanul dob egyet magán a szélen, Timi a plüsselefántjához bújik. Egy telefon csiripel bele a sziesztába. Laura nyúl lustán a készülékért. ”Si, pronto… un momento…”

Kb. 17 óra
Gabi, aki éppen dolgozott, magából kikelve ront be hozzánk. Meztelenül, csípőre vágott kézzel, vörös szemekkel áll az ajtóban, szinte kiabál: „Ez a szemét, köcsög digó állat! Hajtogathatja nekem, hogy ’Euro, euro’. Tuti nem adom vissza a pénzt! Mindent úgy csináltam, ahogy szoktam, csak odanyúltam ellenőrizni a gumit… ez az állat meg ellöki a kezem és kiugrik belőlem!” – folynak a könnyei. Kintről férfihang poliziát emleget. Most először látok rémületet a másik két lány arcán. „Add vissza… légy szíves…” – mondja Laura halkan. Gabi cifra magyar káromkodások kíséretében az ajtó előtt tébláboló „úriember” kezébe nyomja az ötveneseket. Aztán úgy, ahogy van, meztelenül az ágyra veti magát. Hangosan zokog, csak úgy rázkódik a teste. „…de hát én nem csináltam semmit másképp, én nem csináltam semmit…” – hajtogatja alig érthetően.

20 óra
Gabi jobban van, nemrég ébredt fel. Timi egy Gucci parfümöt szagolgat, azon tűnődik, minek vette meg, amikor otthon már kiesnek a szekrényéből a bontatlan üvegek. És az illata is túl édes… Gabi is megszagolja, neki tetszik: „Ha ma még jön hozzám legalább egyvalaki, megveszem tőled.” – dönt.

Kb. 22 óra
Vacsorázunk, az asztalon gyertya és a délről maradt spagetti. A hifiből a lányok kedvence erőlködik: egy magyar szerelmes sláger. Hangulatos is lehetne, de senki nem túl vidám. Gabi a fejét fájlalja, azt mondja, a nyugtatótól van, amit pár órája Laura erőltetett belé. Az alkoholt sem bírja, nemhogy a gyógyszereket. Timi csodálkozik: ő mindig bekap két-három sanaxot, amikor éppen tiszta ideg. Sokszor az. „Már csak egy nap, és megyünk – próbálkozik aztán valami bíztatóval. „Esküszöm, hogy hányok magamtól” – motyogja megint Gabi. „Persze, van, hogy én is. De másnapra elfelejtem és csinálom tovább, szétteszem a lábam. És arra gondolok, milyen szánalmas patkány az, akinek kurvához kell járnia…” – mondja a fekete lány két falat között. Gabi újra felhozza mentségére, hogy neki van célja, és ez a fontos. Most a nyáron pedig különösen bele akar húzni, ugyanis kicsit túlköltekezett. „Lehet, hogy nem kellett volna rögtön megvennem a kocsit, de annyira imádom! Ha látnátok… Metálzöld, csak úgy csillog!” – magyarázza valamivel lelkesebben. Timi egy ideig csöndben tekergeti a spagettijét, aztán ő következik: „Az a baj, hogy nem tudod: ott rontottad el, amikor először kijöttél ide. Ugyanis nem fogod abbahagyni, mert megszokod, hogy ennyi idő alatt annyi pénzt keresel, mint semmi mással. Hogy könnyen jön. Mert a dugást is megszokod. Van, hogy rosszul vagy tőle, de elfelejted, amikor a következő leteszi a pénzt. Nekem elhiheted, hat éve csinálom. Mindenki azt mondja az elején, majd befejezi, ha. Illetve végig ezt mondják. Egy barátnőm 12 éve dolgozik, és minden évben felhív, hogy ez lesz az utolsó. 12 év! El tudod képzelni?! Van lakása Amerikában, háza Thaiföldön, és nem képes abbahagyni. Mert megszokta, ahogy él, azt pedig fenn kell tartani. És ez a legegyszerűbb. Elmegy ide-oda pár napra, dolgozik egy sort, és megvan a rezsi… De hidd el nekem: nem láttam még boldognak…”

Álruhában a kuplerájban – II. rész