Hogyan legyünk tökéletes Mikulások?

Mindenesetre ne bújjon senki könnyelműen a mikulásjelmezbe: érdemes betartani néhány szabályt!

Persze megúszhatjuk a beöltözést, ha házhoz rendelünk igazi, „profi” Mikulást, de sokkal nagyobb élmény, ha magunk szórakoztatjuk a gyerekeket.

Csiklandozó szakáll – A magam tapasztalatai

Mindenekelőtt jelmezre van szükség. Ha valaki ért a szabás-varráshoz, nem nagy ördöngösség elkészíteni az öltözéket. Aki viszont nem ér rá, kölcsönözzön bátran. Tavaly hatezer forintból megúsztam az egészet, amikor egy estére átvedlettem szerkesztőségi Mikulássá, és megajándékoztam kollégáim gyermekeit.

A jelmez nagyban segít az átlényegülésben. A kölcsönzői ruhapróbák – és röhögések – után az ember elkezdi komolyan venni az ügyet. Próbálgassuk a hangunkat – nem árt, ha Télapóként kicsit öblösebben beszélünk, mint egyébként! Szokjuk a szakállt, ami, ha lehet, ne vattából legyen, mert az borzasztóan csiklandoz. Érdemes „lekáderezni” a meghívott gyerekeket: ki, hány éves, melyik csoportba jár az oviban, hányadikos az iskolában. A szülőknél kérdezzük rá a kicsik hobbijára – ha zenélnek, feltétlenül jelezzük, hogy a Mikulás kíváncsi mindenféle zenei produkcióra –, és arra is, idén miért részesítsük őket dicséretben vagy (szelíd) dorgálásban. A tavalyi év tanulsága, hogy a gyerekeknek nagyobb örömet szerez a felkészült Mikulás.

Szeretettel, mosolyogva beszéljünk a kicsikkel! Így is lesz, aki „lefagy”. S akin észrevesszük, hogy retteg, semmiképp se próbáljuk nyugtatólag megsimogatni, mert ettől még jobban megijed. Ebben az esetben inkább jelezzük a szülőnek, hogy jöjjön a gyerek mellé, mert az ő közelsége oldja a feszültséget. Ha valamelyik gyerek belesül a Mikulásnak előadott versbe vagy mesébe, segítsük ki, vagy ha már megkopott az effajta műveltségünk, kérjük a többi kicsi segítségét!





Tud szigorú is lenni – Jöjjön egy profi!

Szavaljon-e a Mikulás? Erről kérdeztük Molnár Imrét, aki civilben műszerész, ugyanakkor, immár három esztendeje, december elején a Magyar Mikulás Alapítvány felkérésére indul – ahogy ő mondja – „bevetésre”.

– Nem vagyok nagy híve annak, hogy a Mikulás versikéket mondjon, mert ha belesülök, nehezen jövök ki belőle – mondja a profi. – De a rímelős-verselős egyéni beköszöntő sokat számíthat. A profik attól profik, hogy gyakorolnak. Ez a szöveg abban is segíthet, hogy miután átolvasom, átismétlem, átveszem a hangulatot – elrepít a „mikulásos miliőbe”.

– Lila vagy piros?

– Szerintem a Mikulás igenis piros. Ez adja meg az egész ünnepélyességét. Lát az ember kéket-zöldet, de szerintem ezzel a Mikulás kifigurázott alak lesz.

– Használjunk csengős pásztorbotot?

– A pásztorbot jó ötlet, mi is alkalmaztuk, de csak egy ideig, hiszen ez is egy újabb kellék, amelyre figyelni kell. Szerintem nem szabad halmozni a kiegészítőket, mert csak baj van velük. Előfordult, hogy elhagytuk a botot.

– Legyen krampusz?

– A krampusz sokat tud segíteni. Ez is csapatmunka. A krampusz rosszalkodhat, csibészkedhet, hozhat némi humort a helyzetbe.

– Mi a különbség a családi és a nagyobb, céges rendezvények között?

– Egy családnál jobban figyelnek a Mikulásra. Céges rendezvényen nagy a zsivaj, és a figyelem az első tíz megajándékozott gyerekig tart. Ők aztán elkezdik kibontani a csomagot, a névsor vége felé teljes káosz alakulhat ki.





– Meg lehet ezt előzni?

– Van úgy, hogy teljes képtelenség. De a Mikulás, amellett, hogy jóságos, kedves, megértő és szeretetet sugároz, tud szigorú is lenni. Valahogy rendet kell teremteni.


– Mi történik, ha a gyerek felismeri a Mikulást?

– Engem a saját anyám nem ismert meg, amikor először beöltöztem. Bár a gyerekek elég „ügyesek”, a kicsik teljesen beleélik magukat a játékba.

– Mi a legnagyobb hiba, amit a Mikulás elkövethet?

– Olyan ez, mint a gyereknevelés. Az ember nem tud hibázni, mert úgyis a gyerekek irányítják az eseményt. De az nem szerencsés, ha a Mikulás nem elég határozott. Ha erőteljes, és meg tudja mondani, hogy „Ejnye, már megint nem etted meg a főzeléket” – hitelesebb lesz. És csakis az vállaljon ilyen felkérést, aki nem „megélhetési Mikulás”. Aki mind fejben, mind szívben is „ott tud lenni”.