Romantikázzunk Onyutha Judittal!

Egy férj, akiért érdemes meglepetésvacsorák szervezésével bíbelődni. A tv2 egzotikus szépségű időjósa mostanában leginkább idő(beosztási) problémákkal és testvérháborúkkal küzd, de azért a Nők Lapja rózsalovagjaként is megállta a helyét.

– Kaptál valaha olyan rózsaszálat, amelyre mindig emlékezni fogsz?

– Kaptam, de egészen pontosan százegyet. Amikor a férjem, Laci még „csak” udvarolgatott nekem, egyszer, az éjszaka közepén teljesen váratlanul beállított százegy szál vörös rózsával. Épp Thaiföldről tért haza – egészen onnan hozta ezt az óriási csokrot. Száz szálra alkudott – mert ott mindenre muszáj alkudozni –, és végül egy szálat még ajándékba kapott az árustól. Nagyon megható volt, hogy mennyit gondolt rám, és hogy ilyen lehengerlő ajándékkal lepett meg. Akkor fogalmazódott meg bennem komolyan, hogy erre a fiúra tényleg érdemes odafigyelni. Később le is szárítottam a csokrot, de sajnos, a költözéseket megsínylette, úgyhogy végül ki kellett dobni.

– Az esküvői csokrod is rózsából készült?

– Igen, fehér rózsából – a barátnőm készítette, aki virágkötő.

– A kertetekben nő rózsa?

– Nem, mert a mi kertünk gyerekközpontú, úgyhogy inkább pázsitosra terveztük, de a férjem szüleinek gyönyörű virágoskertje van. Mivel elég sok időt töltenek náluk a gyerekek, a lányunk, Panni imád a virágok között játszani. Amikor megyek érte, mindig egy kis csokor rózsával vár, amelyet direkt nekem kötött, én pedig büszkén viszem haza – tele tüskével. Otthon az ablakpárkányra szoktam virágot, általában muskátlit ültetni. A házunk sárga, a muskátli piros, így teljes a mesebeli hangulat.

– Van kedvenc virágod?

– Az orchidea – szintén Thaiföldről, ahol gyönyörű darabokat lehet kapni. Amikor Laci arra repül, minden útjáról hoz, én meg feldíszítem velük a lakást.





 – A virágok iránti szeretetedet mutatja, hogy egyszer a debreceni Virágkarneválon zsűritagnak választottak.

– Igen, két éve! Debrecenben végeztem a középiskolát és az egyetemet is, miután hazaköltöztünk Németországból, és az egyik volt csoporttársam, barátom, a karnevál szervezője gondolt rám, mint zsűritagra. Az volt a legjobb, hogy a felvonulás előtti este megnézhettük az összes kocsit, amikor még készítették őket – csodálatos kreációkat állítottak össze a virágkötők, néhánytól tényleg elállt a lélegzetem.

– Melyik az a virág, amelyik „olyan”, mint te?

– Hú, ezt inkább a férjemtől kéne megkérdezni. Mostanában leginkább tüskés rózsa vagyok a fáradtság miatt…

– Gondolom, nem sok időtök marad a romantikára, pedig a ti kapcsolatotok nagyon romantikusan indult. Laci rendesen megküzdött érted, ahogy azt legutóbb a Nők Lapja hasábjain is elmesélted.

– Hát, ha nekem tizenhat évesen valaki azt mondja, hogy pilóta lesz a férjem, elájulok! Akkor ez volt álmaim netovábbja, ami végül – ugyan nem kizárólag a szakmája miatt, de – valóra vált. Alkatilag azt hiszem, romantikus típus vagyok, például imádom a romantikus filmeket, mindig belehalok kicsit, amikor megjelenik a „vége” felirat. Lacival a hétköznapok szintén nagyon romantikusak voltak, ez hiányzik is mindkettőnknek, mivel most annyi a munkánk és az otthoni teendőnk, hogy alig tudunk kiszakadni belőle. De remélem, lassan vége lesz ennek a sűrű időszaknak.

– Mikor tudtatok utoljára kettesben megszökni?

– Nagyon régen! Nem is a gyerekek miatt, mert a nagymama boldogan vigyáz rájuk bármikor, ám váltva dolgozunk. Alighogy Laci hazajön, én kezdek a tévében. Bár most arra gondoltam – ezt még nem is tudja, meglepetés lesz –, hogy szombat este, adás után megpróbálom elcsábítani vacsorázni egy közeli étterembe, amely a kedvence. Szeretnénk többet együtt lenni, nehogy a sok „majd holnap”, „majd jövő héten”-ből „soha” legyen a végén. Igazi kihívás két gyerek és a munka mellett még a házasságot is ápolni – nagy próbája ez a kapcsolatunknak. Mostanában gyakorlatilag szavak nélkül kell kommunikálnunk, mert, ha le is ülünk beszélgetni, minden gondolatmenetet félbeszakít egy bili, egy pelenkázás. De azért lekopogom, bírjuk, bírjuk…

– A mondás szerint: anya és fia között vagy szerelem van, vagy semmi. Te és Marci?

– Mindent elsöprő szerelem! Imádom a lányomat is, de teljesen más érzelmi szál köt a fiamhoz. Egy kis pasit látok benne, és már most féltékeny vagyok a leendő barátnőire.

– Tényleg ekkora különbség van lány és fiú, első és második gyerek között?

– Csak a babakorukat tudom összehasonlítani, de van különbség. Panni születése után eufórikus állapotban voltam. Amikor az első gyerekedet magadhoz öleled, és leesik a tantusz, hogy hoppá, most már tényleg anya vagyok, az leírhatatlan érzés. A kisfiam születésénél pedig megismétlődött a csoda. És az, hogy fiú… Nem tudom szavakba önteni, hogy ez mit jelent, de érzem, más a köztünk lévő kapocs, mint Pannival. Marci anyásabb is, ha én feltűnök a színen, azonnal a karjaimba kívánkozik – Panninál ez pont fordítva volt, ő inkább apás. Marci teljesen megsértődik, ha otthon vagyok, és nem foglalkozom vele, amikor pedig megbocsát, incselkedik, flörtöl velem.





 – Panni hogy emésztette meg, hogy kistestvére született?

– Az elején nehéz volt neki, és belegondoltam, hogyha Laci hozna haza egy másik nőt, és azt mondaná nekem, hogy figyelj, ezentúl őt is ugyanúgy szeretem, mint téged, ő lesz a másik feleségem, barátkozzatok össze, én is a falnak mennék. Szenvedett a kis lelke, amikor látta, hogy anya eddig csak őt babusgatta, most meg ott lóg a cicijén ez a kis izé, de hamar elfogadta. Most már jól elvannak együtt, persze Panni még mindent elvesz tőle, Marci meg csak néz, nem érti, hogy mindenki olyan baromi rendes vele, csak ez a kicsi olyan fura. De nem sír miatta, olyan édes, a nővérétől mindent eltűr. Már a dacszövetség is kialakult köztük, mert például tegnap Lacival picit „szidtuk” Marcit, hogy jaj, ez a kis lurkó megint egész éjszaka nem aludt, erre Panni odabújt hozzá, és azonnal a védelmére kelt.

– A szüleid látták már Marcit?

– Anyukám viszonylag sűrűn jön haza, apukám csak fényképen látta, és a telefonban gügyögve hallotta. Ugandába még nem nagyon szeretném vinni őket, majd, ha kicsit nagyobbak lesznek. Viszont talán idén karácsonykor hozzá tudom segíteni aput, hogy eljöjjön Magyarországra. A gyerekek előtt évente mentem ki hozzájuk, de az utóbbi hat évben felgyorsultak az események: jött az esküvő, a babák, ezért régóta nem láttuk egymást.

A teljes cikk a 27. héten, július 5-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.

További cikkek az e heti Nők Lapjában: • Szervét Tibor: “A fiam tette helyre az életemet” » • Lángoló vörös a szenvedélyt… » • Gyógyít, szépít Vénusz istennő virága »  • Óvodát renovált két anyuka » • Aki rózsát küldött Sophia Lorennek »