Ha mi, nõk átvehetnénk a gyeplõt…

Elsősorban hölgyeket kerestünk meg, akik valamely témában gyakran hallatják hangjukat. Kísérletünk eredményén mi magunk lepődtünk meg a legjobban. De aztán, szerencsére, jött egy férfi, és megnyugtatott minket, igenis a nők révén csakis jobb lehet a világ…

Egyértelmű volt, hogy körkérdésünk első főszereplője a párkapcsolat-család tematika, és abban is Soma Mamagésa (azaz Spitzer Gyöngyi), aki nap mint nap azon dolgozik a Nők Lapja Cafe levelezési rovatában, hogy segítse öntudatra ébreszteni nőtársait.

– Még csak az kéne! – hűtötte le várakozásainkat Soma. – Elegem van a dominanciából… A saját dominanciámból. Elkelne néha egy pasi, aki odacsap az asztalra. Hát nem az a szexi? Persze nem a „kőmacsóról” beszélek, aki kompenzál, és az uralma alá hajt. A belülről fakadó karizmatikus erőre gondolok. Arra vágynak a nők. A megtartó, biztonságot jelentő erőre. Ennek kellene a férfiakból sugározni. Tudom, nehéz nekik a magamfajta erős nőkkel.
– Azt hiszem, annak a levét isszuk mi nők, mindannyian, hogy annyi ideig volt „hallgass!” a nevünk – folytatja Soma. – Gondolj bele, több ezer éven át a lány nem is számított, csak a fiúgyerek. Öregapám idejében még azt kérdezték: „Asszony volt, vagy ember?” Ezért most, hogy lassacskán öntudatra ébredünk, természetszerűleg átbillentünk a ló túlsó oldalára. A bennünk felgyülemlett harag és bosszúvágy kicsinyes hatalmi harcokba kerget bennünket, holott nem ez lenne a feladatunk. Hanem az, hogy feltétel nélkül szeressünk, elfogadjuk és körbeöleljük a világot. Mert ezt csak a nők tudják… Már amelyik. Tisztában vagyok vele, hogy egyelőre rengeteg a kisebbségi komplexustól szenvedő, önbizalomhiányos nő, aki mindenben aláveti magát a férfiak akaratának. Elég baj az nekik. Amíg meg nem erősödnek, nem is várhatják el, hogy másképp bánjanak velük. Ismerek olyan asszonyokat, akik otthon, öt gyerek mellett is olyan méltósággal teszik a dolgukat, hogy nincs az a férfi, aki tiszteletlenül merne akár csak beszélni is róluk!
A nő és a férfi, jin és jang együtt alkotják a teljességet. Ha az egyik gyenge, a másik megerősödik. Nem mutogathatunk a férfiakra. Mindenki magában keresse a hibát! Hogy létrejön-e valaha az egyensúly, amelyben mi is elég erősnek érezzük magunkat, és a férfiak büszkeségén sem esik csorba? Remélem, hogy úton vagyunk feléje, s egyszer majd mindkét fél kiteljesedve, harmonikusan él egymás mellett, ahogy az a biológiai meghatározottságának megfelel. Azaz a nő jelenti a biztonságot, a szeretetet, a be- és elfogadást, hasonlóan a petesejtek természetéhez. És a férfi lesz a versenyző, az irányító, ahogy azt a hímivarsejteknél látjuk. Így lesz kerek a világ.

Kepes András:
A jó uralkodna a világban…
– A megkérdezettek között egyetlen férfiként és ötlányos apaként talán megengedhető, hogy kicsit elfogult legyek a nőkkel. Elsőre természetesen az önfeláldozó édesanyák jutottak az eszembe, akik sosem panaszkodnak, de akik mindig készen állnak arra, hogy megvigasztaljanak bennünket, és akik finoman, okosan, szeretettel, de határozottan irányítják az életünket. Az édes nővérek és húgok, akik mindig megtalálják az okot, hogy felnézzenek bátyjaikra, öccseikre.



Meg a bölcs nagymamák, akiknek mindig jut idejük az unokákra, és akik valahogy mindig félre tudnak tenni a gyerekeknek apró figyelmességekre. És persze az asszonyok, az igazi társak, akik mindig tudják, mikor kell szerelmesen odabújni, mikor kell biztatni, hagyni szárnyalni, és mikor kell józanul a földre rántani a férfit. És akik maguk is hagyják, hogy körülrajongja, szeresse, támogassa őket a párjuk. Nem lenne rossz, ha a nőkből sugárzó melegség, érzékenység, józanság uralkodna a világban.
De talán nem véletlen, hogy a megkérdezett hölgyek távolságtartóbbak nőtársaikkal, mint én vagyok. Ebből is látszik a józanságuk, és az, hogy jobban ismerik nőtársaikat nálam. Én a nőkről legtöbbet a nőktől tanultam. Mi férfiak, a nők megismeréséhez túlságosan naivak, lelkesek, tuskók vagy önzők vagyunk – leszámítva néhány zsenit: például Tolsztojt, Csehovot, Flaubert-t, Shakespeare-t, Fellinit, Almodóvart. De azért ők is inkább a lelkes kategóriába tartoznak. Ezért vagyunk még mindig szerelmesek a nőkbe.

• Itt tudsz hozzászólni a témához »

A teljes cikket a január 3-án megjelenő 1-es Nők Lapja számban olvashatjátok!