Tartsunk szünetet, drágám!

Akiknek a szünet segített
„Tudjuk, milyen a másik nélkül – úgy félemberek vagyunk!”

Szántó Krisztina, a Maxima magazin rovatvezetője és Tóth Szabolcs, a Sugarloaf együttes zeneszerző-gitárosa hamarosan férj és feleség, épp májusi esküvőjükre készülnek nagy erőkkel. Ahhoz viszont, hogy kapcsolatuk ilyen harmonikus legyen, kellett az a bizonyos szünet.
– Bár ez a pár hónap akkor nem szünetnek, inkább végleges szakításnak tűnt, a „Legyünk barátok!” szlogen jegyében váltunk el – kezdi Kriszta. – Mivel a megismerkedésünk előtt mindketten egy-egy hosszú kapcsolatból léptünk ki, Szabi a fejébe vette, hogy – bármit érzünk is – nem szabad beleugranunk ilyen hamar egy újabb szerelembe. Nekem viszont akkor már hiába beszélt… Bár az érzéseimen nem tudtam változtatni, azért megpróbáltam az ő szabályai szerint működni. Nem igazán ment, úgyhogy miután meguntam a folyamatos őrlődést, inkább belevetettem magam a szórakozásba, hétvégénként bulizni jártam a barátnőimmel, és végül fél év leteltével én mondtam ki, hogy vége.

A szakítás után is minden nap beszéltünk telefonon, neki gyakran úgy alakult a programja „véletlenül”, hogy beugrott hozzám, elvitt vacsorázni. Úgy viselkedtünk, mint azok a volt szerelmesek, akik jóban maradtak, beszámolnak egymásnak mindenről, még az új kapcsolatokról is (amit azért nem szívesen hallgattunk végig…) – de tényleg barátokká váltunk ez idő alatt. Legalábbis én próbáltam így felfogni – valószínűleg védekezésképp –, az iránta érzett szerelmemet elástam magamban jó mélyre, és nem engedtem felszínre bukkanni. Bezzeg ő! Ahogy utólag meséli, iszonyúan szenvedett ekkoriban (én is!), rájött, hogy már régen belém szeretett, csak nem merte bevallani magának. Megtapasztalta, hogy milyenek nélkülem a hétköznapok, milyen, ha nem hallhatja a hangomat minden percben, amikor vágyik rá, és milyen, ha nem érhet hozzám… Ha nincs ez a szünet, sosem értjük meg, mit jelent elveszíteni a másikat, elveszíteni a másik felünket. Pont az esküvőnk kapcsán kérdezte Szabitól az egyik barátja, hogy nem fél-e az elkötelezettségtől, attól, hogy nem lehet már más barátnője. És erre is csak azt tudta mondani, hogy ő már tudja, milyen nélkülem kelni-feküdni, és soha többé nem szeretné azt az űrt érezni.
Így a kitartó találkozgatásokból végül nagy egymásra találás lett.

– Mivel akkoriban vehette át az új lakását, és én már korábban megígértem, hogy ezt együtt fogjuk megünnepelni, „kénytelen” voltam tartani a szavam… Bár azért nekem még kellett két hét, míg tényleg el mertem hinni, hogy újra átadhatom magam az érzelmeimnek. Viszont mióta kibékültünk, teljesen természetes, hogy azonnal összeköltöztünk, hogy hamarosan összeházasodunk. Szerintem a szünet nélkül nem lenne ennyire szilárd a kapcsolatunk, arról nem is beszélve, hogy a másfele kacsingatás vágyát száz százalékosan kiiktattuk!

További hepienddel és szomorúan végződött történetekkel vár benneteket a Nők Lapja A hét témája rovata április 4-étől az újságosoknál!