Kedves Soma!
Örömmel olvasom az írásaidat, amelyek oly őszinték és támogatóak, és annyira kitűnik belőlük az „ősnő”, hogy úgy gondoltam, egy általánosabb kérdésről kérném most ki a véleményed.
Saját tapasztalat és rengeteg helyen olvasott tanács, hogy a férfiak vadászösztönét sosem szabad lebecsülni és hosszú ideig lankadni hagyni. Mit tehet az ember lánya, ha végre rátalált a párjára, és boldogan élnének, míg meg nem halnak? Sokan eleresztjük magunkat (mindenféle értelemben), és egyre kevésbé leszünk az a valaha létező, vágyott, titokzatos és megszerzendő nő a párunk szemében, akik korábban voltunk. Már nem fordítunk elég energiát a kapcsolatra, és csodálkozunk, hogy a másik sem teszi.
Ekkor elkezdjük bújni az online és offline újságokat, könyveket, barátnőkhöz fordulunk, és nagyon hamar eljutunk oda, hogy tartsunk meg magunknak egypár titkot. Ami egy kapcsolat elején még természetes is, de ahogy telnek az évek, vajon milyen titkok maradnak?
Jómagam egy nagyon és egy közepesen hosszú kapcsolaton vagyok túl, és megtanultam a saját leckémet, de ezzel nem boldogulok. Értem a miértet és értem a mit, de nem értem a hogyant. HOGYAN adjak is, meg ne is? Hogyan legyek nyílt és titokzatos egyszerre? Hogyan biztosítsam arról, hogy szeretem, miközben elég bizonytalanságot hagyok benne ahhoz, hogy harcolnia is kelljen értem?
Te hogyan látod ezt, hogyan csinálod?
Köszönöm, ha válaszolsz!
1 vívódó 🙂
| Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Kedves vívódó asszonytársam!
Az, amiről te írsz, az egész (duális) létállapotunk jellemzője: a folyamatos balanszírozás. Tudjuk jól, hogy igaz a közhely (hisz attól lett közhely, hogy igaz: mindennek van előnye és hátránya, de a lényeg az arany közép megtalálása.
Egy másik mondás is klasszikussá vált: férjem/feleségem előnye a hátránya. (Vagy adott esetben fordítva: hátránya az előnye.) És ha már a mondások és közhelyek felsorolását elkezdtem, akkor még egy: a párkapcsolatok dinamikájában a lényeg a „húzd meg, ereszd meg” arányán van. Kell egy bizonyos távolság (ahogyan az a bizonyos közelség is), hogy vonzó maradjon az ember a másik számára. Gondolj bele! Vonzani csak akkor lehet bárkit is, ha az nincs túl messze, de rá sem tapad a másikra. Kezdj el játszani két mágnesdarabbal, látni fogod a kapcsolat dinamikájának a lényegét. (Erről egyébként részletesen írok a www.somamamagesa.hu-n, az Írások link alatt: Mitől vonzó a másik?)
Ahhoz, hogy megtartsd a társadban az irántad való érdeklődést, vonzódást, végtelenül fontos, hogy felépítsd a saját autonóm „birodalmadat” – vagyis saját magadat. Az életteredet, munkádat, téged feltöltő tevékenységeket. Azok a nők/férfiak, akiknek nincs igazi, személyre szabott koncepciójuk az életére vonatkozóan, és emiatt rátapadnak a másikra, előbb-utóbb taszítani fogják a partnerüket. Ez a totális ragaszkodás egy darabig működik, de hosszú távon taszítóvá válik. Tehát ha azt látja a férfi, hogy te megtaláltad azokat az elfoglaltságokat (munkában, hobbiban, szabadidőben egyaránt), amelyek
téged lelkesítenek, töltenek, amelyekből erőt és örömöt merítesz, az vonzóvá tesz téged. Ez segít abban is, hogy ne kelljen „rácuppannod” a másikra, hisz megvan a saját „kattanásod”. Akiknél ez nincs meg, elfolyatják az energiáikat „alsó kanálisokban” (ösztönszinten), aminek nem lesz produktuma. Egy idő után pedig egymást tépő energiapazarlókká válnak. Minél többször megéli valaki a flow-t (áramlat, Csíkszentmihályi Mihály azonos című könyvéből egy kifejezés), annál fényesebb, vonzóbb személyiség lesz.
Az önbizalom is szexivé teszi az embert. Vagyis az, amikor valaki nem a másik visszajelzésétől teszi függővé önmaga értékelését, hanem legbelül tisztában van magával. A valódi önbizalomhoz elengedhetetlen az önbecsülés, amely pedig a fent leírtakkal függ össze. A férfiak azt a nőt tartják főnyereménynek, aki úgy is viselkedik. Önmagunk bárkihez való hasonlítgatása nemcsak felesleges, de tekintélyromboló is. Az, aki önbizalomhiányosan kapaszkodik a másikba, előbb-utóbb elveszti a szexepiljét.
Többször írtam, hogy a jó párkapcsolatban nagyon fontos a függetlenség és az elkötelezettség aránya, vagyis hogy megélje az ember a saját autonómiáját, miközben nyilvánvaló, hogy elkötelezett a társa felé, és persze ő is felé. Nagyon fontos, hogy mindkét félnek meglegyen a szabadsága, levegője a kapcsolatban. Ha a férfi azt éli meg, hogy a nő nem koslat utána (a telefonokba, e-mailekbe való belenézés mindkét fél számára megalázó és felesleges dolog), hanem „hosszú pórázra” engedi őt, az számára sokkal nagyobb kihívást jelent, mint egy olyan nő, aki rá van kattanva. Azt tapasztalom, hogy a férfiaknak sokkal többet érnek a tettek, mint a szavak. Alapvetően nem szeretik a sok beszédet, a „lelkizést” pedig csak módjával. A kapcsolat túl gyakori analizálása pedig előbb-utóbb mindent megöl.
Kérdezed, hogy az évek múlásával milyen titkok maradnak. Hát a bennünk levő titkok, amikor mindennapos megvilágosodásainkban rácsodálkozunk saját magunkra és a minket körbevevő világra! Amikor a pillanat hatalmában ráébredünk, hogy a gondolataink és érzéseink valójában nem is mi vagyunk. (Gondolj bele, egyetlen emberrel vagy dologgal kapcsolatban hányszor cserélődött már ki a „szemüveged”.) Amikor rájövünk, hogy az a bizonyos „én-mag”, amely bennünk van, csak a jelenben élhető át, ahol nincs vívódás, szorongás, félelem, kétség, akarás, elvárás, akkor felfedezzük a „titkot”, amely szabadságot, erőt, belső fényt ad az embernek, mert nem függ senkitől. Na ez az, ami szexi és roppant vonzó. Ugyanakkor laza is, mert az ember nem akar semmilyen sem lenni, egyszerűen van. Minél többször megtapasztalod a tiszta jelent, annál kevesebbet fogsz azon filózni, hogy hogyan legyél nyílt és titokzatos egyszerre. Mert nem kell szerepet játszanod. És ettől, hogy nincs az emberben a görcsös akarás, magabiztosságával vonzza a másikat. Abban nem hiszek, hogy hosszú éveken, évtizedeken át együtt élő embereknek harcolniuk kellene egymásért. Abban viszont igen, hogy az önmagunkba és a kapcsolatba fektetett energia meghozza a gyümölcsét. Így hát megint az arany középnél tartunk: se túllocsolni, se kiszárítani nem jó azt a szobanövényt.
Találd meg, éld meg a kedveseden kívüli örömforrásaidat, és éppúgy hagyd meg a saját életteredet, mint az övét! Minden jót a balanszírozáshoz!
Soma Mamagésa
| Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu Bővebb információért kattints ide! » |
