5 férfitípus, aki boldoggá tesz

Jártunkban-keltünkben úgy láttuk, ahány férfi, annyiféle, de mégis, ha muszáj tipizálni, van tíz fő csoport. Van a hagyományos férfi, aki kiismerhető, megkívánja a magáét, és teljesíti, amit kell. Van az okos, azonosítható a családcentrikus apatípus, a lovag, az egzaltált művészlélek meg a szívdöglesztő csapodár rosszfiú, aztán, amelyiknek pénze van, és megveszi a nőt, továbbá a magát folyton kereső, megmentenivaló. Vannak a semmilyen férfiak, akiknek átnézünk a fejük fölött, és álmainkban létezik az „igazi”, aki izgalmas, férfias, segítőkész, és úgy szeret, ahogy az nekünk jó. Állítólag van ilyen, néha fölsejlik más nők oldalán.

Próbáltunk az első öt típusra élő példát találni, sikerült is, nagyjából.

1. A hagyományos férfi, aki megbízható

Úgy gondoltuk például, hogy Tulezi László informatikus hagyományos férfi, aki biztonságos hátteret nyújt asszonyának, Ágnesnek. Ő az, akire a „férfifeladatokban” mindig lehet számítani, és aki cserébe elvárja, hogy otthon meleg fészek várja, mosolygós asszony, gyerekek elrendezgetve, vacsora, sör a hűtőben, a tévékapcsoló a közelben, rendszeresen szex, foci a haverokkal… Így gondoltuk. László nagyjából ilyen is, csak egy kicsit még jobb. Ágnest nem kellett sokat keresgélnie, mert a legjobb barátja húga, aki mindig gyorsan bebújt a szobájába, ha László megjelent náluk. Aztán egy nyári táborban együtt címerezték a kukoricát, pár hét után már fölült László mögé a motorra is, és egyszer csak összebútoroztak. Két lányuk született, és az „első szerelemből” strapabíró házasság lett.

László olyan férfi, aki ahol tud, különösebb morgolódás nélkül segít, és szereti összekötni a kellemest a hasznossal, tehát például gyakran főz, takarít együtt a feleségével. Beszélgetnek, és közben haladnak előre a dolgok.

Tulezi László mérnök

– Így nevelkedtem, anyukámnak is segítettem otthon, ha időnként rám bízta, hogy keverjem meg a rántást, vagy verjem föl a tojásfehérjét a porcukorral. A főzés nekem kikapcsolódás, Ágival gyakran nézzük együtt a főzőműsorokat is. Általában segítőkész vagyok, kivéve, ha mosogatásról és vasalásról van szó, úgyhogy vettem mosogató- és vasalógépet. A női és a férfimunkában nálunk nincsenek éles határok, persze három lány mellett furcsa is lenne, ha én sürgölődnék legtöbbet a háztartásban, de ha egy bútort kell arrébb rakni, az nyilván az én dolgom. Nem kell sokat könyörögni, hogy fúrjak-faragjak. Szeretem a rendet és a tisztaságot, de nincsenek különösebb hóbortjaim, elvárásaim. Nem szolgáltatom ki magam, egyedül azt várom el, hogy legyen mindig tiszta ruha a szekrényemben. Nincs is ebből probléma. Nem várom el, hogy ágyba hozzák a reggeli kávémat, de nem rossz, ha ezt hétvégén néha megkapom, és én is szívesen megteszem. Én focizni járok hetente kétszer, Ági tornázni, nem számoltatjuk el egymást minden percünkkel. Stabil, biztonságos hátteret vár el tőlem, és ezt meg is adom. Volt olyan idő, amikor nehezményezte, hogy sokat járok vidékre a munkám miatt, és kevéssé veszek részt a gyerekek nevelésében, úgyhogy ezen változtattam. Harmonikus az életünk.

2. A romantikus lovag, aki veszekedés után is hoz virágot

Kerestünk egy udvarias, romantikus lovagot, aki szíve hölgyét mindig maga fölé helyezi, modortalanságot sosem követne el, virágot hoz, kezet csókol, bókokat mond. Ő az, akivel lehet naplementét nézni, ő a királyfi (fehér lovon) leszármazottja, aki szívesen megmenti a nőt a gonosz mostohától és a sárkánytól – manapság leginkább a magánytól. Ha a kedves Nők Lapja-olvasó azt hinné, ez a fajta férfi az idők folyamán kiveszett, téved.

– Engem a nagymamám nevelt, és megtanított a viselkedés polgári szabályaira – fedi fel neveltetésének gyökereit a főszerkesztő-galériatulajdonos-műértő Kozma Zsolt. – Harminc is elmúltam, amikor először ételt hagytam az asztalon, és akkor sem volt jó érzésem. Természetesen nagyon szigorúan megtanított arra is, hogyan kell egy hölggyel viselkedni. Az például nem fordulhat elő, hogy ha beülünk valahová, a nő fizessen. Inkább az okoz gondot, hogy vajon a hölgyek tudják-e, hogyan illik velük viselkednünk. Tehát ha mondjuk, elmegyünk egy étterembe, és lesegítem a kabátot a nőről, akkor ő nem tart-e bunkónak, amikor kifelé előbb én veszem föl a kabátot, és csak utána segítem föl rá az övét. Tapasztalataim szerint a nők nagyon jó néven veszik az udvariasságot, csak a kemény vonalas feministák kérik ki maguknak.

Nem vagyok kényszeresen gavallér. Ha teli vagyok érzelmekkel, persze, hogy írok szerelmes leveleket és mondok bókokat. Lehet, hogy ezek ódivatú gesztusok, de miért tartóztassam meg magam, ha nekem jólesik, a másikat pedig nem hozom zavarba ezzel. Arra kell ügyelni, hogy ezek a gesztusok ne üresedjenek ki, ne váljanak rutinná. Volt már olyan, hogy vittem első randira virágot, és olyan is, hogy nem. A virág nagyon jó dolog. Tanácsolhatom mindenkinek, ha virágárus nénit lát az aluljáróban, vegyen tőle. Nem kell hozzá ünnep. Jó lesz.

A párkapcsolatok óhatatlanul tele vannak konfliktusokkal, és a huzamosabb együttélésben sokszor fölöslegesnek tűnhetnek a figyelmes gesztusok. Pedig fontos, hogy ezek megmaradjanak, átsegítsék a válságokon a kapcsolatot. Szerencsés ember, aki az érzéseinek megfelelő kifejeződési formát tud találni.

Kozma Zsolt főszerkesztő

A mi lovagunk, mint látható az eddigiekből, nem vaskalapos. A férfiasság nem azon múlik, szerinte, hogy elnézi-e a férfi a nő kezében a kalapácsot.

– Ha fúrni, faragni, útburkolatot bontani szeret az én hölgyem, ám tegye! A nőket nem az ilyesmitől kell megmenteni, hanem a szomorúságtól, a magánytól, a rosszkedvtől és egyéb sárkányoktól. Változik, hogy mi tartozik a „nőies” tevékenységek világába, de az minden időkre igaz, hogy ne legyen nekik rossz.

Hogy „viszonzásképpen” mi esik jól? Az, ha észreveszik, és méltányolják a figyelmességemet – ha nem néznek miatta hülyének. Ha nem billen el a kapcsolat, nem merevedik bele abba a felállásba, hogy ő mindig kap, és eszébe sem jut, hogy néha én is örülnék a figyelmességnek.

3. Az okos férfi, aki vallástörténettel hódít

Az intellektuális férfiról azt gondolnánk, hogy a beszédközpontja kikapcsolhatatlan, műveltsége lefegyverző, mindenről eszébe jut egy irodalmi példa, az ösztöneire a legritkábban hagyatkozik. Praktikus dolgokban nem számíthatunk rá, szöget beverni, tiplizni nem tud, autót nem vezet, műszaki dolgokban járatlan. A női elmeműködés megértéséhez a filozófiatörténet klasszikusainál keres iránymutatást. Valami ilyesféle férfit kerestünk, s véltük megtalálni az eredetileg filozófusnak készült újságíróban, Gerlóczy Ferencben.

– Amikor fölébredek, a beszédközpontom kapcsol be a leghamarabb, és mielőtt elalszom, az kapcsol ki utoljára. De jellemzőbb tulajdonságomnak tartom az odaadást: odaadom magam annak, amivel épp foglalkozom. Ha egy nővel, akkor neki. Az odaadásommal hatok a nőkre, nem azzal, amit mondok nekik, miként Szerb Antal Waldheim professzora az Utas és holdvilágban, aki így magyarázza a sikerét: „Azzal hódítottam meg, hogy elmondtam neki, hogy a Fekete Kőnek talán fallikus jelentősége van. Te persze nem képzeled, hogy vallástörténettel mennyire meg lehet hódítani a nőket. Eszik a kezemből a vallástörténetet. Egyébként attól félek, hogy a nőket differenciálszámítással és kettős könyvvitellel is meg lehet hódítani, ha az ember kellő intenzitással mondja el.” Azt hiszem, igaza van, nálam is így működik. De ez nem tudatos, sőt az intellektuális pasi belül csupa ösztönből áll. Az ösztön pedig azt súgja, hogy nevettessem meg a nőt, s úgy csűrjem-csavarjam a dolgot, hogy legyen folytatás.

Taktikázni nem szeretek, bár ismerem a férfi-nő kapcsolat alaptörvényét: minél kevésbé kell, én neki annál jobban, és fordítva.

Párkapcsolataimban nadrágot viselek, de viselhet nadrágot a nő is – nem az a lényeg, hogy nekem legyen igazam, hanem, hogy igazam legyen. Szeretem és tolerálom a szabadságot. Az én szememben az okosság, a szépség, a tehetség nem erény, hanem adottság, amellyel jól vagy rosszul lehet sáfárkodni. Bár nem a jósága miatt szeretek bele valakibe, hosszú távon jó, ha valaki jó.

Gerlóczy Ferenc újságíró

Valóban nem vagyok gyakorlatias, de azért nem voltam tornából felmentve, tudok installálni routert, be tudok kalapálni a falba egy tiplit, fűrészelni, sőt kaszálni is tudok. Autót nem vezetek, de ha életmentésről lenne szó, azzal is elboldogulnék.

A háztartási munkamegosztásban szinte mindenben lehet számítani rám. Ha a nő kifejezetten szeret mosogatni, s azt teljesen magára vállalja, akkor szívesen ráhagyom. A többi jöhet. Ha a nő is utál mosogatni, akkor lehet fifty-fifty. De ötven százalék fölé mosogatásban nem megyek.

Szeretem, ha a nő felnéz rám, de én is csodálni akarom őt. Ha szeretek, akkor az egész nőt szeretem. Az érzelmi intelligencia van olyan fontos a szerelemben, mint az éles ész és a műveltség. Talán fontosabb is. Nem várom el, hogy a nő sziporkázóan művelt legyen, kapásból idézzen a legmenőbb filmekből, könyvekből. Ha kiderül, hogy nem olvasta a kedvenc könyveimet, idővel talán ráveszem, hogy elolvassa őket. Mindenki más alomban születik, más burokban nevelkedik, más közegből kerül a randi színhelyére. Jobban zavar, ha a nő sznob, mint ha nem ismer dolgokat.

4. A művészlélek, akitől megbízhatóságot sose várjunk?

Lovasi András, a Kispál és a Borz, valamint a Kiscsillag zenekar frontembere a Budapest Bár új lemezbemutató előadásán sárga selyemköntösben, hajhálóval a fején Latabár Kálmán dalát énekli: „én minden nőnek tetszem, jaj, üldöznek a nők!” Mi tagadás, hajháló ide vagy oda, elhittük neki. Annak ellenére, hogy szerinte olyan nincs, hogy egy férfi minden nőnek tetsszen, miként fordítva sem.

– A dalbeli figura rosszul méri fel a helyzetét. Nyilván azért áll jól nekem ez a dal, ahogyan Latabárnak is, mert egyikünk sem egy klasszikus férfiszépség. De ha valaki bátran kijelenti magáról, hogy minden nőnek tetszik, az komikus, és még be is jöhet. Amúgy fogalmam sincs, mire buknak a nők. Rám biztosan nem.

Ezen meglepődtünk, mert mi tagadás, Lovasi Andrást gondoltuk mi az egzaltált művészlélek megtestesítőjének. Akinek elnézzük, hogy a saját öntörvényű világában él, nem figyelmes, nem kedves, nem udvarol, nem megbízható. Ellenben lelkizős, sérülékeny, szeretetéhes, és örökké felhős homlokkal éli az életét – legszívesebben egy sör mellett, a haverokkal beszélgetve –, önpusztításra hajlamosan. Az a fajta férfi, akivel kapcsolatosan fel sem merül, hogy a vele élő nőnek is lehet egója. Akit megunni sosem lehet, de nehéz vele együtt élni. Akinek mérhetetlen a szabadságigénye, a hűséget nem ismeri, szerelme futótűzszerű. Aki mindezért és mindennek ellenére sok nőt elbűvöl.

– Én nem vagyok lelkizős, se nagyon érzékeny – dönti meg alaptételünket Lovasi András. – Nem vagyok annyira kíváncsi a lelkem rezdüléseire. Az igaz, hogy van egy külön világom, de az nem öntörvényű. Figyelmes, kedves, kiszámítható vagyok, amikor akarok, de megbízható nem. Az a baj, hogy a nők mást értenek figyelmességen, mint a férfiak. A nők azt, hogy nem felejtjük el a születésnapjukat. A férfiak meg azt, hogy észreveszik, ha a nőnek baja van. A nők a rosszkedvet arra használják, hogy a férfinak feladatot adjanak: fejtse meg, mi a bajuk. És az sokszor kitalálhatatlan. Alapvetően a nő azt várja a férfitól, hogy változtassa meg az életét: amikor húszéves, vigye el az anyjától, negyvenévesen a férjétől. A nő a férfiban mindig a körülményeit, a hátterét, a potenciált nézi, a férfi viszont csak a nőt. A nő, ha birtokon belülre kerül, azonnal meg akarja változtatni a pasit, aki viszont attól sértődik meg, ha a nő megváltozik.

Lovasi András zenész

Azért nehéz manapság együtt élni, mert az utolsó száz év arról szól, hogy éljük ki a vágyainkat. Pedig nem minden vágyat kell kiélni. Ha a lelkünk elmagányosodott beton, és végre kinőtt belőle egy gaz, akkor nem biztos, hogy azt gondozni kell. Azon kellene dolgozni, hogy a lelkünk ne legyen elmagányosodott beton.

A férfinak azért nehéz a nővel, mert a nő őszinteséget követel, de ha szembesül azzal, hogy illúziókra alapozta az életét, onnantól vége. Nem vagyok nagy férfirajongó, bevallom. A mostani férfiakat nem is nagyon lehet szeretni. Állnak egy sörrel, és várják, hogy odamenjen hozzájuk a nő, és fölszedje őket, mintha valami különleges darabok lennének.

A férfi- és női szerepeket ma a média sugalmazza, és a kínálatban nincsenek valóban megélhető férfiszerepek. Csak hősök vannak, meg hazardőrök, batmanek és győzikék – aprópénzért megvehető pozíciók, látszatéletek. Ez a világ nem a férfiaknak van kitalálva. De a legtöbb gyenge ahhoz, hogy elkezdjen élni. A hajók pedig elmennek egymás után…

5. A családcentrikus férfi, aki ízig-vérig apa

Van egy szerep, amelyben minden férfi „wanted”, de csak kevesünknek jut a családcentrikus apatípusból. Ritka szerencse kell ahhoz, hogy valaki olyan párt találjon, mint Nemcsok Attila. A jó nevű ügyvédnőnek, Szabó Gyöngyinek, aki a három Nemcsok gyerek édesanyja, sikerült: férje okos, türelmes, jó szervező, az életében első helyre a család egységét, biztonságát, szeretetét helyezi.

Attila orvos, és mint mondja, nem kapkodta el a párválasztást. Nem, mert olyan társat keresett, aki vele azonos értékeket képvisel, hasonló az érdeklődési köre, és meghagyja a szabadságát is.

– Könnyű jó férjnek, remek apának lenni egy olyan asszony mellett, amilyen az én feleségem. Aki ismeri őt, irigykedve tekint rám, és ez fordítva is igaz – neveti el magát, a majdnem kétméteres, sportos testalkatú orvos, miközben a féléves Ákost öltözteti. Indul az iskolába a hétéves Annáért és a nyolcéves Nóráért.

– Viszem, hozom a lányokat, mióta a feleségem visszament dolgozni, ez az én feladatom. Megyek velük úszni, futni és különórákra. Tündérek! Öröm látni az érdeklődésüket, azt, hogy okosodnak, figyelnek, hallani a kérdéseket. Sokat autózunk, a kocsiban játszható játékokért én felelek. Barkochba, szólánc, mind fontos, növeli a szókincsüket. Persze néha egy-egy szó kapcsán elkalandozunk. A minap a felhőkről beszélgettünk, közben Márton-napi lámpást készítettünk, aztán a lúdról, a hagyományokról, püspökökről és az újborról, a borkészítésről. Élvezem. A nyiladozó értelem gondozása csoda, kamatozó befektetés – mondja lelkesen, aztán arról mesél, ő szervezi, tervezi a családi nyaralásokat, ahova nagyszülőket is visznek. Tavaly a felesége nagy pocakkal állt a pálya szélén, ő pedig megtanította síelni a lányait, esténként meg sakkleckét kapott a nagyobb.

A Nemcsok–Szabó házaspárnál működik a munkamegosztás. Szükség is van rá, hiszen mindketten dolgoznak, és közös elhatározás alapján a hétvégéket a családnak szentelik.

Nemcsok Attila orvos

– Gyöngyié a háztartás, amihez én a bevásárlással, a családi kassza kezelésével járulok hozzá. A befektetéseinket is én kezelem, nekem ez izgalmas terület. A spórolás az erősségem. Gyakran cukkolnak miatta, de egy-egy mesés dőzsölős nyaralás után vállon veregetnek a lányok. Mindenre jut időm, amire akarom. Napi egy-másfél órát edzek az edzőtermünkben, és olykor elvonulok. Fontos a szakmai szinten tartás, az olvasás, no és a foci. Meccset nem hagyok ki, és ezt a feleségem tiszteletben tartja – mondja, és amikor azt kérdezem, nem sok-e ennyit vállalni, Attila kinevet.

– Én így, ennyi feladattal vagyok boldog. Jó apja akarok lenni a gyerekeimnek, jó férje a feleségemnek, akivel minden este megbeszéljük a nap eseményeit, a lányokkal kapcsolatos kérdéseket. Soha nem mondunk ellent egymásnak a gyerekek előtt, ez a fő nevelési elvünk, de ehhez az kell, hogy ismerjük a másik gondolatát, valódi párként, egymást kiegészítve éljünk.

Kutatómunkánk tehát eredményes volt: jelenthetjük, a látóterünkbe került ötféle férfitípus mindegyikébe lehet és érdemes beleszeretni. Már csak meg kell találnunk és meg kell becsülnünk a hozzájuk hasonlókat. Kinek-kinek a maga ízlése szerint.

Még több ez e heti Nők Lapjából: • Csányi Sándor: Született lúzer vagyok » • D. Tóth Kriszta: Dráma után Happy end » • Hó végén és járvány ellen: savanyú káposzta » • Legyél te is sztárfeleség! » • Egy prostituált megtérés-története – Igaz történet » • Testvérharc, avagy mit jelent a születési sorrend? »