D. Tóth Kriszta: Kismamás–orvosos

Fotó: Lukács Dávid

Orvosost már korábban is játszottunk, a fél konyhát felhasználtuk hozzá, mint műszert. Most azonban kifejezetten gyerekorvosra volt szüksége a lányomnak, méghozzá a saját, újszülött ikermedvéihez, pardon, ikerlányaihoz. Akik, ahogy elnéztem, éppen abban a pillanatban jöttek a világra… „Hopp, nézd, mama, már meg is születtek a kisbabáim!” – kiáltotta Lola, és kikapta a pólója alól Szőröst és Dörmöst. „Ez itt Kinga és Csenge, köszönj nekik, doktor néni!” Illedelmesen köszöntem a két „unokámnak”. Sztetoszkópommal meghallgattam a tüdejüket, megkopogtattam a hátukat, belenéztem a torkukba és a fülükbe. Egy rövid beszélgetés során kiderült, hogy mostanában ez a kedvenc játékuk az óvodában. A kismamás-orvosos. Egészen pontosan azóta, amióta az egyik barátnőjének az anyukája ikreket vár. Amikor Lola kedvenc fiúbarátjának, Kole-nak kistestvére lett, még megúsztam annyival, hogy „nekem mikor lesz már kistestvérem, mama?”. Most viszont Ági tekintélyt parancsoló pocakja, benne az ikrekkel („Egy fiú, egy lány, mama, na most ezt képzeld el!”) komoly lavinát indított el.

A kismamás-orvosos játék egészen addig remek móka volt, amíg meg nem jelent a szobaajtóban Alex. Lola abban a pillanatban céklaszínű lett, és kikapta az épp (újra)születés előtt álló medvéket a trikó alól. Összenéztünk a férjemmel, és intettem neki, hogy menjen ki, mindjárt jövök. „Mi a baj, kicsim, a daddy nem játszhat orvosost?” „Nem, a kisbabákat csak a doktor néni láthatja, és ő vizsgálhatja meg.” „Miért, Lolám?” „Azért, mert szerintem a daddy nem örülne neki, ha a pocakomból előhúznám a Szőröst meg a Dörmöst.” Szóval innen fúj a szél… „A daddy ugyanolyan szívesen játszik veled kismamás-orvosost, mint én, Lola. Nem haragszik, ha berakod a pólód alá a macikat. Tudod, egyszer mindannyian az anyukánk hasában voltunk. Még a daddy is.” „És ő is megszületett?” „Bizony, mindannyian megszülettünk. Ő is, te is, én is.” Úgy tűnt, hogy megnyugodott – és előhúzta az új memóriajátékát…

Eltelt három hét, az újszülött medvék szépen cseperedtek. Egyik este a Kisvakond kalandjait néztük, két vagy három epizódot, egymás után. „A kisvakond és a születés” következett. Lola hirtelen megszorította a kezemet. „Odanézz, mama!” Odanéztem. A lányom kihúzta magát, és minden egyes idegszálával a képernyőre tapadt. Nem tudom, hányan látták már önök közül ezt a részt, de nagyjából annyi a lényege, hogy Kisvakond barátja, a nyuszi beleszeret egy nyuszilányba, összeházasodnak, és gyerekeik születnek. Utóbbi momentum premier plánban látható, amúgy a nyuszilány alsó fele felől. Az apró nyuszigyerekek kigurulnak az anyukájukból, onnan, ahonnan kell. Hát ezt néztük, mi ketten, kézen fogva. Tudtam, hogy a végén jön, aminek jönnie kell. Életem első, igazi beszélgetése a gyerekemmel a születésről. És tényleg.

– Mama. Hogyan kerültek be a kisnyuszik az anyukájuk hasába? – Az apukanyuszi és az anyukanyuszi nagyon szeretik egymást, és ők együtt beletették őket a nyuszilány pocakjába.

– És én is szeretéssel kerültem bele a te hasadba? – Igen, a daddy és én is nagyon szeretjük egymást, és amikor szorosan összeölelkeztünk, belekerültél a pocakomba. (Csak remélni mertem, hogy négyévesen Lola még nem akar a technikai részletekbe belemenni…)

– Na de hogyan jöttem ki? Kicsi gombócban, mint a nyuszik?

– Hát, valahogy úgy. A kisbabák úgy születnek, hogy az anyukák nagyon erősen nyomnak, és a lábuk között kijön a baba. Így születtél te is.

– És nem fájt?

– De igen, egy kicsit fájt…

Kuncogni kezdett. Én meg azon gondolkodtam, hogy vajon mit tart viccesnek?

– Nagyon vicces ez a nyuszianyuka. Egymás után három gyerek is kijött belőle! Szerintem az lenne a legjobb, hogy ha majd kistestvérem lesz, akkor ti is egyszerre három babát tennétek a pocakodba. És akkor három kisbabánk lehetne!

Ez tényleg nagyon jó ötlet, kedves Lola. Ez volt az a pont, amikor kivettem a DVD-lejátszóból az ominózus lemezt, visszaraktam a dobozába, fölraktam a legfölső polcra, és azt javasoltam, etessük meg inkább a halakat. Ennyi egyelőre éppen elég erről a témáról. Az lesz a legjobb, ha egy ideig jegeljük.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Kovács Katit újra felfedezték – rajongóival fiatalodik » • Egyszerű és gyors: készíts otthon hamburgert! » • Aki Julia Robertsnek diktálja a divatot » • Három női művésszel a nőművészet nyomában » • Klímaváltozás vagy (és) katasztrófa » • Adakozás válság idején »