Pénzt a tévének, pénzt a tévétől

Olyan műsorokról beszélünk, amelyek szinte minden tévét elfoglaltak: még a természettudományos csatornákon is ott visít a hölgy, hogy hívjuk most, hangszer, hét betű, a vége „ongora”, megnyerhetjük azokat a tízezreseket, amelyekkel izgalmában legyezi magát. És igen, a „vegyél most műanyag izéket drágán” is ugyanúgy meghódította a hírcsatornákat, mint a főzős és országos kereskedelmi tévéket.

Leginkább abban különbözik a két műsor, hogy míg a tévéshop kiváló háttérzaj, nem zavar, ahogy aprítanak, felmosnak, villanyt kapcsolnak vagy fogynak, addig a „hívjon most, mert összecsinálom magam izgalmamban”, na, az nem fér el a háttérben. Ott sikít vagy durcáskodik a csaj, tépi a haját a fickó, hogy mindjárt lejár az idő, miért nem hívjuk, miért nem akarunk sok pénzt, itt a kezében, csak egy hívás, gyerünk!

Fotó: rtlklub.sajtoklub.tv/Bársony Bence

Ti ismertek egyetlen olyan embert, aki így lett gazdag, így nyert sok pénzt? Miért nem talicskázzák ki a tévéből naponta a vagyonokat azok a közepes beszámítási képességgel rendelkező, betelefonáló polgártársaink, akiknek a legprimitívebb kérdésekre kell válaszolniuk? Illetve rögtön pontosítok: felváltva követik egymást az ostoba, illetve a kétértelmű, megfejthetetlen kérdések. Az utóbbiak felelősek a halmozódásért, az izgalom fokozásáért – hogy etikus-e ez a gyakorlat? Hát…

Mindenesetre a koreográfia rém egyszerű: volt villalakók vagy leendő playmate-ek, valamint azok a fickók, akik már az összes rokonaiknak, valamint minden volt osztály- és évfolyamtársuknak megpróbáltak „különleges kozmetikumokat” MLM-rendszerben eladni, tehát ezek a rém irritáló alakok beállnak a kamera elé, és elkezdenek bujtogatni, hogy telefonáljak. Az idő halad, a feladatot lecseréli vagy egyszerűsíti, sorban telefonálnak a rossz megfejtők, emberünk már a pénzt és a hangját emeli, míg eljön a visszaszámlálás. Nincs több idő, mindjárt vége! Visszaszámol. Majd nullánál újra visszaszámol, mert „adott még egy kis időt”. Aztán szirénázik, villog, számlálót pörget, közli, hogy itt az adás vége.

Ilyenkor megnézi az ember az újságot, hogy de hát csak húsz perc múlva kezdődik a Star Trek, mit beszél ez? És tényleg, a „lejárt műsoridő” dacára még ott zsizseg percekig, mire bekapcsolnak egy Józsit, aki bemondja a huszonkettőt vagy a Százhalombattát, és nyer harmincezer forintot.

Én meg csendben izzok a tévé előtt, hogy tényleg ennyire megéri anyagilag a tévének, vagy tényleg ennyire tanácstalan, hogy ez kell nekünk? Tényleg nem lehetne pár lelkes fiatalnak odaadni ezt a sávot, hogy srácok, csináljatok itt valami újat, jót, biztos büszkébbek leszünk rá, mint mikor VV BB Dzsenifer sikítja, hogy lejárt a műsoridő, hívjatok, vagy szétharapom a szilikont az alsó ajkamban!

Horst Fuchs

A Teleshop, az teljesen más. Az olyan zsongató, szedáló oázis. Repetitív, mint a mantrák általában, egy zöldségszeletelő kapcsán vagy hússzor elismétlik, hogy eddig az életed egy sötét verem volt, hisz az uborkát csak jóval lassabban tudtad felvágni milliméteres karikákra. Sulykol, és a védtelenebbje el is hiszi – de sokkal élvezetesebb úgy, ha nem vásárolsz. Lehet röhögni a mályvaszínű zakókon, Horst Fuchs fülbevalóján, a teljesen beteg edzőcuccokon, amelyeket csak úgy lehet használni, hogy egy komplett pornófilm koreográfiáját elactivityzed közben. Néha meg egész jó kajákat is kotyvasztanak – bár azt a mai napig nem értem, hogy hogyan lehet krémlevesként eladni azt, hogy a zöldségekre forró vizet öntöttünk, majd összeturmixoltuk.

Ja, és vannak alulöltözött, formás csajok és izmos pasik, akik persze nem azért néznek ki így, mert naponta öt percen át a hasukhoz szorítottak egy műanyag V betűt – de esztétikai élménynek teljesen rendben vannak. Egyszer meg azt is próbáltam összeszedni, hogy mennyi minden lehet az ágy alatt. Mert itt mindent beraknak az ágy alá, kondigép, tárolózsák, mind-mind pont befér oda – arra persze soha nem gondolnak, hogy ha tegnap vettem tőlük egy Super Body 2000 kondigépet, akkor ma már nem tudom betolni ugyanoda a vákuumos ruhazsákot!

Egy biztos: én soha nem adok pénzt a tévének, és nem is fogok kapni tőle. Nem ez a dolga ugyanis. A tévé arra való, hogy igényem szerint informáljon vagy szórakoztasson. Ezért nem telefonálok sok-sok pénz + áfáért, nem vásárolok látatlanban semmit, és az idegesítő forma és tartalom miatt kapcsolok el a telefonos játékokról. De tévéshopot nézni, az akkor is jó. Nem kell mindig kaviár.