A hír: Politikusnők erotikus falinaptára
Honanyanaptárral rukkoltak ki a cseh parlament képviselőnői, hogy megmutassák, egyre több a nő országuk politikai életében. A naptár nem idei, hanem 2011-re szóló. Lapjain a politikusnők nem nyársat nyelten ácsorognak, hanem erotikus pózokat vettek fel, bár nem ruhátlanok. A kalendárium bevételét jótékony célra fordítják. Csehországban májusban volt választás, és rekordszámban jutottak be nők a parlamentbe, összesen 44 helyet kaptak az alsóházban. Az Ona című női magazin az olvasóit arra buzdítja, hogy válasszanak parlament szépét – adta hírül a Daily News című brit lap. (MTI)
Különvélemény Peller Marianntól
Értem én a kezdeményezés lényegét, komolyan! Jó dolog, hogy egyre több nő éri el azt, ami nem is sokkal korábban csak a férfiak kiváltsága volt. De az a baj velünk, nőkkel, hogy imádunk hivalkodni, hogy mindenáron meg akarjuk mutatni, mire vagyunk képesek, és nemcsak saját magunknak vagy a közvetlen környezetünknek, hanem lehetőleg az egész világnak. Mennyivel szimpatikusabbak lennének a honanyák, ha egyszerűen a munkájukra koncentrálnának, és a kimagasló tárgyalástechnikájukkal, logikusan felépített érvrendszerükkel, a mindenkit érintő problémákat illetően a gyakorlatban is hasznosítható megoldási javaslataikkal és határozott fellépésükkel hívnák fel magukra a figyelmet. (Kétségtelen, hogy ez sokkal hosszadalmasabb, fárasztóbb, megerőltetőbb és komolyabb feladat, mint pózolni egy fotós előtt.)
Vajon ezzel a naptárral, amely a nőiségüket és ezzel a szexualitásukat hangsúlyozza (még szerencse, hogy legalább a textilt nem dobták le), elérik-e, hogy komolyan vehető politikusként tekintsenek rájuk? Nem ezzel küzdünk évszázadok óta, hogy bebizonyítsuk, vagyunk olyan jó döntéshozók, mint a férfiak (ha nem jobbak), hogy méltók vagyunk a vezetői szerepre? Az ilyen típusú megjelenésekkel nem azt az előítéletet erősítjük-e, hogy csakis annyira vagyunk alkalmasak, hogy „díszzsebkendőként” mosolyogjunk a honatyák mellett?
Mert sokan vannak, akik továbbra is ezt gondolják, és nem csak a férfiak között. A nők még kevésbé bíznak meg egy női politikusban, pláne ha jól is néz ki, és ezt szereti nyilvánosan meg is mutatni. Azzal nincs (és soha nem is volt) baj, ha egy politikával foglalkozó nő ápolt, csinos külsővel jelenik meg hivatalos eseményeken. Sőt, ez már elvárás vele szemben. Nem véletlen, hogy a történelem nagy uralkodónői (Kleopátra, Erzsébet angol királynő vagy Mária Terézia) divatdiktátorok is voltak egyben. Mindig tökéletes és irigylésre méltó volt a külsejük, ezzel is példát mutatva, ugyanakkor csodálatra adva okot, bizonyítandó: méltók arra, hogy a nép fölött álljanak.
Ezek a nők mindig használták nőiségüket is a hatalmuk megerősítésére vagy akár kiterjesztésére, de mindezt okosan tették. Lehetséges, hogy a cseh honanyák ugyanezt teszik, csak a mai kor eszközeivel? Mert kétségkívül ügyes (bár eredetinek nem nevezhető) marketingfogás ez, amellyel ráadásul nemes célt szolgálhatnak, mivel jótékony célra fordítják a naptár eladásából befolyt összeget. Nekem mégis visszatetsző. Nem érzem az egyensúlyt a valódi munka és a külcsín között.
Azt pedig, hogy esetleg megválasztják a legszebbet közülük, egyenesen megalázónak érzem. Vajon miért nincs ugyanilyen kezdeményezés a honatyák körében? Miért nem választják meg a legizmosabb, leghelyesebb vagy legszexisebb mosolyú államférfit? Na ez, mondjuk, tetszene! Amint erre sor kerül, elillan minden rossz érzésem ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatban…
A hét korábbi különvéleményei:
Karafiáth Orsolya – Leszbikussá tett egerek
Soma Mamagésa – Halálra verte gyermekét az apa
Winkler Nóra – Kéjközpont 10 ezer négyzetméteren
Für Anikó – 100 éves lenne a rajzfilmzseni
