 Lőjük a Marsra a 60 éveseket? Für Anikó előző heti különvéleménye itt olvasható |
A hír: Az Olaszországban és Spanyolországban ma születő gyerekek hét Celsius-fokkal magasabb nyári hőmérsékleteket tapasztalhatnak idős korukra, 2080-ra – figyelmeztetett az Európai Környezetvédő Hivatal (EEA).
Az ENSZ Klímaváltozási Konferenciájához kapcsolódva az Európai Unió szervezete felhívta a figyelmet arra, hogy a hőhullámok miatt nőhet a halálozások száma, déli termésfajtákat – többek között a szőlőt – északabbra kell majd költöztetni, és olyan jellegzetes növények tűnhetnek el, mint a havasi gyopár.
Különvélemény Für Anikótól
Olyan szívesen írnék le új gondolatokat, de nem ez a helyzet, nem nagyon tudok – hiszen mindig ugyanaz a téma. Adott a legokosabb teremtmény tehát, amely – és ez most már megfellebbezhetetlen igazság – saját élőhelyét, következésképpen önmagát is ellehetetlenítette.
Most aztán lehet okoskodni, hogy ez persze nem is az áldatlan emberi tevékenység következménye, meg hogy ideje új bolygókat gyarmatosítanunk – pontosabban fogalmazva tönkretennünk (mint ahogy egyik előző kis tárcám alaptémájaként olvashatták). Viszont a probléma egyre égetőbb, és azt hiszem – és biztosan nem vagyok egyedül –, most már az volna egyedül üdvös, ha a sok „agy- és szájmenés” helyett a tettek mezejére lépne ez a nagymenő és pofátlanul ostoba Homo sapiens sapiens.
Éppen most zajlik ugye jól fizetett diplomaták részvételével a mexikói Cancun városában megrendezett klímakonferencia, amit szintén sok pénzből, fáradságos munkával szerveztek meg. Úgy tűnik, teljesen fölöslegesen, mert a szakértők eleve nem fűznek sok reményt az eseményhez, mondván, a két legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó (az USA és Kína a világ összkibocsátásának 41%-át produkálják!) nagyjából tojik az egészre – mint ahogy az USA tette-teszi a kiotói egyezménnyel. Ők talán úgy érzik, hogy mindenek fölött állnak, hogy a Föld igazából az ő tulajdonuk, és az egész bolygónak tessék szíves lenni alkalmazkodni az ő nagyszabású, hovatovább mindent bekebelező terveihez. A kisebbek, szegényebbek pedig azért szeretnének tojni az egészre, mert gazdasági fejlődést szeretnének produkálni, és nem a szén-dioxid a legnagyobb gondjuk, hanem hogy kilóg a fenekük a gatyából.
És itt van a kiokosított, szofisztikált európai, aki csak kapkodja a fejét a világ ökológiájának expresszgyorsaságú pusztulása láttán, és relatív jólétében még arra is futja az energiájából, hogy aggódjon a jövőért. Szóval lehet itt adni-venni a szén-dioxid-kvótákat, lehet ugyanezt tenni radioaktív hulladékkal, lehet a fosszilis energiahordozók termelőinek gyakorolni hegemóniájukat, söprögethetik viselt dolgaikat a szőnyeg alá – csak most már az a legnagyobb baj, hogy a szőnyeg egyre kisebb és kisebb! És ha nem lesz, nemcsak söprés nem lesz többé, sem viselt dolgok, sem azok, akik söprik, hanem SEMMI!
Csupán tehát azt a kis remegő, nagyon halk kérdést intézném a jelenleg jó pénzért vitatkozó államférfiakhoz (és hölgyekhez) hogy hogyan, mennyire kívánnak gazdaságilag fejlődni, ami valóban létkérdés, de az még inkább, hogy hogyan kívánják kiélvezni országaik felvirágzását, ha nem lesz HOL? Ha nem lesz levegő? Nem lesz víz? Szárazföld is alig (emiatt a 7 fok miatt)…
Kedves cancuni nagykutyák, kívánom, jussanak végre dűlőre, hiszen most már nemcsak Hamlet királyfi, hanem az egész emberiség dilemmája a „lenni vagy nem lenni”!
