|
Hírsztár sorozatunk korábbi hősei: |
Papp István békefenntartót, ENSZ-alkalmazottat október elején rabolták el Szudánban. Ő volt az utolsó fogságban tartott külföldi túsz a közül a 26 közül, akiket 2009 márciusa óta raboltak el.
Papp elrablása után egy héttel telefonon jelentkeztek be az ENSZ és az Afrikai Unió közös békefenntartó erejének szudáni válságkezelő központjában az emberrablók. Azt a magyarázatot adták tettükre, hogy ezzel kívánják felhívni a szudáni kormány és a világ figyelmét arra, milyen súlyos anyagi kár érte a terület lakosságát az idén tavasszal elindult piramisjáték során. A kairói magyar nagykövet éppen ott volt, neki megengedték az emberrablók, hogy magyarul beszéljen Papp-pal, így megbizonyosodhatott, hogy a férfi ott van. A békefenntartó akkor azt mondta, hogy jól van, nincs komolyabb baja. A szudáni hatóságok folyamatosan tárgyaltak az emberrablókkal, a Terrorelhárító Központ helyszínre küldött munkatársai a kapcsolattartásban segítették őket.
A szudáni hatóságok szerint Papp István jó egészségi állapotban van, pénteken hazaérkezett Magyarországra. A férfi elmondta: 91 napig tartották fogva és többször megkínozták.
– Kikötöttek és eljátszották, hogy éppen meg fognak ölni – mondta el Papp.
A legfrissebb információk szerint a békefenntartót nem politikai nyomásra rabolták el, hanem „közönséges bűnözők” tartották fogva. Az MTI kérdésére válaszolva megerősítette: igaz az az értesülés, miszerint az emberrablók kezdetben – az első hónapban – azt állították, hogy tettük mögött egy piramisjáték áll, amely tönkretett több helyi lakost Dárfúrban. Ez azonban csak az egyik mozgatóerő volt azok közül, amelyeket felhoztak. Később már nem ejtettek szót semmilyen követelésről. Elképzelhető, hogy ebben az emberrablási ügyben is az fordult elő, ami több hasonló esetben, hogy közönséges bűnözők ilyen-olyan politikai vagy ideológiai követeléssel állnak elő tettük igazolására, de ezekről később kiderül, hogy csak ürügyül szolgáltak.
Mindenesetre Istvánnak nem vette el a kedvét nemes céljai elérésétől az emberrablás, visszatér Szudánba, hogy folytassa a gyerekkatonák lefegyverzését – ezt az ENSZ békefenntartója nem sokkal szabadulása után mondta külföldi újságíróknak. Azt nyilatkozta: egészséges, és ugyan megviselték a történtek, nem tört meg, ezért miután találkozott a családjával, visszatér majd Szudánba és folytatja a munkáját.
Amíg él, nem adja fel a harcot…
Több százezer gyerekkatonát kényszerítenek ölésre
A politikusok „időzített bombának” nevezik a gyerekkatonákat, akiket még mindig széles körben – főleg Afrikában – alkalmaznak a háborúkban. Bár a gyerekek felfegyverzése, kiképzése és harcba küldése 2002 óta háborús bűnnek számít, az UNICEF becslései szerint mintegy 250 ezer kiskorú szolgál jelenleg illegális hadseregekben. A gyerekkatonák közel fele lány.
Az Amnesty International 2008-ban jelentést adott ki, amelyben gyerekek vallanak az átélt borzalmakról. Többségüket a családjuktól rabolták el, s alkohol, kábítószer, valamint kínzással is felérő „kiképzés” segítségével vették rá őket, hogy részt vegyenek a vérengzésekben, melyek során kannibalizmus is előfordult.
„Azt mondták nekünk, hogy meg kell ölnünk a falusiakat. Betereltük őket a házaikba, majd rájuk gyújtottuk az épületeket. Máskor élve kellett eltemetnünk embereket. Egy ízben azt mondták a parancsnokaink, hogy ki kell végeznünk egy családot. Késekkel kellett felhasítanunk a gyomrukat, majd később enni is a testükből. Azóta nem bírok aludni, folyamatosan erről álmodom” – hangzik a jelentésben az alig 20 éves Kalami vallomása, aki a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén vett részt a Joseph Kabila elnökhöz hű hadsereg elleni harcokban egy lázadó csoport tagjaként.
Egy másik gyerek így fogalmazott: „Egy idő után olyan könnyű volt megölni valakit, mint meginni egy pohár vizet.”
