Túl vagyunk az év legszomorúbb napján

A hír: Az év legszomorúbb napja
Az, hogy az év melyik napja a legszomorúbb, brit kedélyszakértők állapítják meg. A hagyományoknak megfelelően az év legszomorúbb napjára januárban kerül a sor, méghozzá valamelyik hétfőn. Általában a hónap utolsó előtti hétfőjére esik a választás, ám idén most máshogy alakult. A brit szakértők 17-ét nevezték ki az év legszomorúbb napjának. Hogy melyik napot jelölik ki végül a britek, azt Cliff Arnall pszichológus hatváltozós matematikai képletének segítségével számolják ki. Ebben a hat változó: az időjárás, a karácsony miatti adósságteher nyűge, a karácsony utáni monotónia felerősödése, a megszegett újévi fogadalmak, a kedvetlenség és az életvitel megváltozása utáni vágy. A pszichológusok erre a napra különféle tippekkel szeretnének segíteni a szomorkodókon: a toplista első helyére a „segítsünk egy rászorulón” tanács került, a további javaslatok pedig: hallgassuk a tengert, együk kedvenc ételünket és hógolyózzunk.

Különvélemény Winkler Nórától

A hírt olvasván megjelent előttem egy angol egyetem, távolban a folyón látszik az egyetemi evezőflottaraj, bicikliző fiatalok hasítanak át az ódon épület előtti dús, gondozott gyepen, és ahogy szűkül a képkivágás, egy kutatói szobába érünk, ahol tudósok – egyikük pipázik – hajolnak össze egy asztal felett, és készül a képlet. A legboldogtalanabb nap kiszámításának képlete. De mivel ez nem nagy költségvetésű amerikai film, hanem a valóság, gyorsan kiderült, ez a legszörnyűbbnap-teória egy amúgy nem túl erős lábakon álló feltételezés. Igazi erőre akkor kapott, amikor egy utazási iroda kezdte használni saját kommunikációjában, hogy ha lehet, az ő chartergépein utazzon minél több ember a depresszió elől.
Az viszont tény, a január úgy összességében nem a legvidámabb része az évnek. Lehet, hogy csak annyit kéne kezdenünk ezzel, hogy valahogy így is gondolunk rá, és amikor fogalmunk sincs, mi a bajunk, miért szekáljuk magunkat és szűk családunkat is semmiségekért, valahogy emlékezni arra, hogy ja, igen, ez a része a télnek, illetve kombinációja a hidegnek/sötétnek/ufószerűségnek megterhelő. És miközben megterhelő, ki is lehetne venni belőle valami hasznot – ez a szakasz lassúbb, inaktívabb, tehát ehhez passzoló tevékenységekkel kell kitölteni az időt tavaszig. Lehet pl. sok filmet nézni esténként. Olvasni. Ruhákat szortírozni. (Ez kifejezetten okos dolog ilyenkor, mert ahogy melegebb lesz, kisüt a nap, teljes luxusnak tűnik pulóvereket hajtogatni, szoknyákról rendelkezni, hogy vajon egyszer még felvesszük-e, vagy zoknik párját kutatni a garbók között. Nem, nem. Ezeknek most van az ideje.) Aludni. Nem erőlködni. Nehéz, hizlaló ételeket főzni, mert azt kívánjuk. Társasozni. Társasozást felfüggeszteni és aludni. Barátokkal takaró alatt hülyeségekről átbeszélni a délutánt. Forró fürdővízben ázni. Ellenállni a tettvágynak, mert sajna sehova se vezet ilyenkor, csak nyomasztó, hogy miért is nem jut eszünkbe semmi komoly, strategikus, világjobbító, eredeti dolog, mert nem jut. Lehet, hogy ha ezzel megbékélnénk, könnyebben mennének el ezek a hetek.

Amit viszont tapasztalatból tudok: mindez a lassú, formátlanság, ami erőt vesz rajtunk ilyentájt, jól ellensúlyozható mozgással. Nem javaslom, hogy ilyenkor kezdjen bárki kettlebelledzésre járni, de mondjuk friss levegőn nap fél-egy-két óra séta csodálatos hangulatjavításhoz vezet. Haza lehet belőle menni, mert úgyis besötétedik, és elővenni ezeket az apró praktikákat, úgymint tea, leves, nagyregények, kanapén bambulás, rég halogatott filmek, rég halogatott alvás. Nem nagy trükkök, de ha nekikezd az ember, tényleg, valahogy jobban lesz, és mire felemeli a fejét, itt a tavasz.