Túró Rudi
Aki kínált már meg külföldit Túró Rudival, az ismeri az értetlenséget, ami kiül az arcukra, amikor először beleharapnak egy piros pöttyösbe. A túró ugyanis csak nálunk olyan, amilyen: egy kicsit darabos és morzsolódik.
Az első sokk után viszont szinte megszereti és folyamatosan nagy mennyiségben követeli a „tourou roudiját”, akárcsak a hazai gyerekek, akiknek ez az egyik alaptápláléka, illetve jutalma; nem véletlenül, hiszen a szülők is szeretnek beledézsmálni.
Ultizunk
Az egyik legigazságosabb szerencsejáték, ami létezik. Bár nem ma találták fel és nem épp a legdivatosabb kártyajáték, a mai napig is játsszák a kocsmákban, a fürdőkben, a parkban, mindenhol. Az ulti olyan játék, amiben a pultos és az ügyvéd hirtelen egyenlővé válik, és mint a kisangyal kooperálnak a siker érdekében, ha erre van szükség.
Mi találtuk fel az Óperenciát
Az Óperencia az a tenger, ami ott kezdődik, ahol a mese. Bár nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy hol lehet és hogyan lehet oda jutni, de aki egyszer eljut az Óperencián túlra, azzal előbb érdekes dolgok fognak történni, majd néhány akadály leküzdése után boldogan fog élni, míg meg nem hal, és ez megnyugtatóan hangzik.
A családnévvel indítunk
A világnak azon a részén, ahol az emberek vezeték- és keresztnevet is használnak, az esetek túlnyomó többségében az utóbbi követi az előbbit. Nálunk ez fordítva van, és ez a világ legtermészetesebb dolga. Nem tudunk rá értelmes magyarázatot adni, hogy mi miért nem alkalmazkodtunk a többiekhez, de nem is kell, mert mi Kovács Pistik és Illés Katik vagyunk, nem pedig fordítva.
Néha spontán kiderül emberekről, hogy jóindulattal vannak felénk
Azok az igazán klassz dolgok, amikor tesszük a dolgunkat és a helyzethez, hierarchiához illő bánásmódot várunk a főnökeinktől, kollégáinktól, és egyszer csak csinálnak valami olyat, amitől zavarba jövünk: kedvesek. Nálunk, más helyekkel ellentétben meg lehet mondani a munkahelyen, hogy meghalt a nagypapa, és egy zavart „részvétem, de ezt most miért mondtad el nekem” helyett igazi együttérzést fogunk kapni.
|
A Nők Lapja Café 11!-es sorozatának korábbi részei: |
Kinézetre senki nem mondja meg rólunk, hogy honnan jöttünk, nem úgy, mint a lengyelekről, olaszokról
Olyan mértékben keveredtünk a többi néppel az elmúlt ezer évben, hogy nem maradt olyan arc, ami jellegzetesen magyar lenne. Talán ezért is mondják, hogy magyar nők a legszebbek. Ránk senki nem mondhatja, hogy ilyenek vagyunk, vagy olyanok, hogy kerek az arcunk, nagy az orrunk, vagy vágott a szemünk, mert mindenféle embert lehet látni.
Kettő meg kettő nálunk néha öt
Nem lineárisan gondolkodunk, mint egyes karót nyelt népek, hanem körkörösen, klaszterekben, vagy éppen csigavonalban; a lényeg, hogy ha többen összeülünk, szinte soha nem célirányos a beszélgetés és ebből sokszor nagyon izgalmas dolgok sülnek ki.
Realisták vagyunk, nem pesszimisták vagy optimisták
Hazánknak eléggé negatív imázsa van külföldön, és sokan azt gondolják, hogy a magyar a legnegatívabb nép. Ők azt nem tudják, hogy nekünk akkor is mosoly van a szánk sarkában, ha panaszkodunk, és a negatív megnyilvánulásokat is arra használjuk sokszor, hogy közösséget teremtsünk a másik emberrel
Imádjuk a focit
Lehet, hogy nem vagyunk a focivilág élbolyában, de nincs olyan ember, még nő sem, aki ne halott volna az aranycsapatról. A magyar foci nem csupán szórakozás, hanem társadalmi összetartó erő és politikai fegyver is egyben. Jobbak vagyunk ugyan vízilabdában, mégis a Fradi vagy az Újpest, vagy épp a saját helyi csapatunk van a szívünk közepében.
Európa kellős közepén vagyunk
Nem a mi érdemünk ugyan, mégis büszkék vagyunk rá, hogy mi vagyunk a kontinens közepén. Persze a németek és a bolgárok is mondhatják, hogy közép-európaiak, de ennek a középnek mi vagyunk az origója és kész. Az Alpok és a Kárpátok között trónolunk, ahogy az egy kicsi, de szerencsés országnak kijár.
Csak mi tudjuk, milyen az igazi gulyás
Mindenki próbálja utánozni a gulyást, a németek pl. Goulaschnak hívják és nagyon népszerű náluk. Viszont nem tesznek bele paprikát. Ilyen hozzá nem értés mellett nem csoda, ha azt mondjuk, hogy ezzel meg se próbálkozzanak, csináljanak inkább párolt káposztát. Mert nálunk egy teljesen átlagos konyhai képességekkel megáldott ember is megfőzi azt, ami nyugatabbra még a mesterszakácsnak sem megy.
A miénk a legfurcsább nyelv
A németek értik a hollandokat, a lengyelek kicsit értik a szlovákokat, csak minket nem értenek meg, még a finnek sem. Nincs az a külföldi, aki néhány hónap alatt hozzászokna, hogy nincsnek elöljárószavak, mindig kérdezik, hogy „no de akkor abban, hogy a szobában, hol van az, hogy »in«”. Hát mi agglutinálunk, úgyhogy a végén. És nem, a -ban nem ugyanaz, mint a -ben. Itt a külföldiek feladják, mi pedig büszkék lehetünk rá, hogy már gyerekkorunkban elsajátítjuk a világ egyik legnehezebb nyelvét.
