23 év után került elő az elrabolt lány

A hír:  Huszonhárom évvel ezelőtt elraboltak egy csecsemőt egy New York-i kórházból. A CNN beszámolója szerint 1987. augusztus 4-én Joy White azért vitte be a Harlem Kórházba kislányát, mert nagyon magasra szökött a láza. A lányt bent tartották a kórházban, de anyját hazaküldték. Mire a nő visszament a kórházba, a csecsemő eltűnt.
Az anya évekig szerepelt a médiában lányát keresve, és mindig lánya fényképét tartotta kezében, akivel mindössze három hetet tölthetett együtt.
Idén januárban Joy White-ot egy nő hívta fel telefonon, azt állítva, hogy ő Carlina White, a lánya. Később küldött magáról egy 1987-ben készült fényképet is. A képen lévő csecsemő megszólalásig hasonlított az anyja által korábban közölt fotókhoz. Végül egy DNS-vizsgálat is igazolta az egyezést.
Az eltűnt gyerekekkel foglalkozó nemzeti központ munkatársa, Ernie Allen szerint a lány mindig úgy érezte, hogy nem kötődik azokhoz az emberekhez, akik felnevelték őt. Miután állítólagos anyja nem tudta megmutatni neki az anyakönyvi kivonatát, nyomozásba kezdett az interneten. Ott akadt rá a központ adatbázisára és arra, hogy a születése körüli időben elraboltak egy csecsemőt egy New York-i kórházból.

 
Különvélemény Soma Mamagésától
Kiváló példa arra, amit oly régóta mondok, amiért folyamatosan lobogok, minden lelki wellnessemen tanítok: hogy meg kell tanulnunk a belső hangra, az intuícióra figyelni, mert csak így élhetjük a saját életünket! Persze ez mindenkiben jelen van, de mennél kontrolláltabb az illető, annál kevésbé képes arra, hogy befele figyeljen. Most, hogy a vallások, diktatórikus társadalmi elvárások alól kezdünk fellélegezni, egyre nagyobb szerepet fog kapni az intuíció, a befelé figyelés, az éberség, aminek ez a lány is köszönheti, hogy megtalálta a szülőanyját. És mennyi mindent köszönhetnénk mi is neki, ha jobban elhinnénk, hogy minden kérdésünkre ott van a válasz bennünk!
Elképesztő mennyiségű információ van minden egyes emberben (iskolai végzettségtől függetlenül), úgyhogy a jövőben a fejlődésünk attól függ, mennyire tudjuk ezeket a fájlokat kinyitni. A sejtmemóriánkban – vagy más szintről nézve: személyes tudatalattinkban – minden információ ott van bennünk a fogantatásunktól kezdve. (Hogy csak ezt az életünket vegyük.)
A kineziológusok épp ezzel dolgoznak, az izomteszt segítségével (tart vagy ernyedt az adott izom) bármikor képesek a tudatalattival „barkochbázni”. XY a valódi anyám? Apám? Ugyanezt megmutatja egy családállítás is. A DNS-vizsgálat aztán már csak igazolja a tényeket.

Elgondolkodtató, ugye? Micsoda hatalom az éberség! Az egyik legfontosabb dolog, hogy az ember a saját útján járjon. Ha az ember kapcsolatban van a belső hangon keresztül ön-mag-ával, akkor nem lehet megvezetni. Akkor pontosan tudja, hogy mire/kire van szüksége. Előbb-utóbb az mindig megbosszulja magát, ha nem azt választjuk, amit a lelkünk akar.

Régebben hallani sem akartak arról, hogy van lélek. Az egyház, az adott vallási és politikai rendszer mindenkinek megmondta, hogy mi a „helyes”, mit és hogyan kell tenni, lehetőleg kételkedés nélkül. Amíg egy ember nem jut el oda, hogy képes legyen csak magára hallgatni, csak papíron lehet felnőttkorú. Viszont az, hogy mit jelent az, hogy „magunkra hallgatni”, többirányú. Nemcsak az intuíció, a tiszta belső hang képes iránymutatást adni, hanem az egó is: a félelem, irigység, türelmetlenség, kishitűség stb. érzéseitől vezérelve. Hogy hogy lehet megkülönböztetni őket? Az intuíció útmutatásától nem zuhan le az energiaszint, nyugalom jellemzi. Az egó hangja után zaklatottságot, nyugtalanságot érezhet az ember. A lényeg: hogy el kell kezdeni kapcsolatba lépni önmagunkkal, mert csak így dönthetünk tisztán! Ajánlom Kurt Tepperwein: Szuperintuíció című könyvét, sok-sok gyakorlati tanáccsal, hogyan fejleszthetjük ezt az elengedhetetlen és előrevivő képességünket.

Hogy anya és lánya mit kezd majd azzal a kimaradt 23 évvel, izgalmas lehet, akár egy külön filmet is megérdemelne. Hogy mért kapták ezt a Sorsot, az megint egy másik téma…
Mindenesetre nagyszerű, hogy képes volt ennyire befelé figyelni, és kapcsolatban maradni a lelkével!