Bölcsőde konténerből

Olvass tovább! Katasztrófaálló iskola hulladékból

A hír:
Összesen 47 konténerből készült, mobil szerkezetű bölcsődét adták át a II. kerületben.
A mobilszerkezetű, nem hagyományos épületeket ráadásul nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is szeretik. Ezt a II. kerület polgármestere, Láng Zsolt mondta, aki utalt arra is, hogy nem a most átadott épület az első mobilszerkezetű óvoda. A kerületben már 2008-ban is működésbe lépett egy hasonló szerkezetű intézmény, amit a gyerekek nagyon szeretnek.
A konténerház felállításához és működtetéséhez szükséges pénzt egyébként teljes egészében saját forrásból finanszírozta az önkormányzat. A gyerekek beszoktatása januárban kezdődött az új épületbe: a bölcsőde egy közel 2000 négyzetméteres bozótos helyén épült, összesen 700 négyzetméter és 6 csoportszobának jut benne hely.

Különvélemény Für Anikótól
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Akkor kezdem a sírással. Valószínűleg nem azért építettek konténerekből bölcsődét, mert nem létezik színvonalasabb megoldás, hanem nyilván mert erre futotta. (Feltételezem, az önkormányzat is szívesebben írt volna ki pályázatot, és döntötte volna el boldogan, hogy a beérkező pályaművek sokaságából melyik nagyszerű építész elképzelése váljon három dimenzióssá.) Nos, kétlem – bár lehet, hogy ez ízlés dolga –, hogy ezek a konténerek építészeti remekműként hatnak. És attól sem tapsikolok, hogy a civilizáció újabb 2000 négyzetméternyi természetet  igázott le. (Még ha csak bozótost is!)
Viszont most következzen a másik szemem, a nevetős. Mondom, a konténerbölcsőde nem esztétikai toposz ugyan, viszont egy vélhetően égető problémára nyújt (viszonylagosan) olcsó, funkcionálisan pedig tökéletes megoldást. (Szűkebb pátriámban találkoztam először a tanteremként működő konténerrel – addig csak öltözőként vagy mosdóként volt szerencsém hozzá. Kívülről ez a kétségtelenül szükséges megoldás első ránézésre nem volt egy matyóhímzés – ahogy az mondani szokták –, de még sokadikra sem! Belépve viszont igazi meglepetés ért: a rútacska külcsín után a belbecs mosolyt csalt az arcomra, látni, hogy a nebulók, és persze a tanárok, milyen szeretettel és ízléssel varázsolták otthonossá ezt a fémdobozt! Annyi húsosra locsolt, viruló növényt és tarkabarka gyerekrajzot még nem sokszor láttam, nem is beszélve a pöttyös-fodros függönyökről és saját készítésű falikárpitokról.)
Meg eszembe jutottak, ugye, a kórházak néhol agyonzsúfolt kórtermei, aztán a hajléktalankérdés meg Luc Besson Ötödik elem című filmjében Bruce Willis lakása. Lehet, hogy ez a jövő? Próbálok barátkozni a gondolattal…
Végül is remélem, hogy nem járt nagy környezetrombolással a dobozegyüttes felállítása, hiszen nem erdőt irtottak, csupán összegabalyodott bokrokat távolítottak el az építkezés színhelyéről. Talán kívülről sem olyan csúnyácska, végül is egy kis leleményességgel – elrendezéssel, színezéssel – kellemesebbé lehet tenni a látványt. Belülről pedig elképzelni sem tudok szebbet: mi lehet gyönyörűségesebb, mint 700 négyzetméternyi hancúrozó kisbaba és gyerek?
Summa summarum, egy húron pendülök a szülőkkel: éljen a konténerbölcsi!