 Olvass tovább! 3 tüntető nő Egyiptomban |
„Mubarak lemondott” – ujjonganak a fiúk az előszobában. Éppen az imént jöttünk vissza az utcai őrjáratból, ahol elcsigázott emberek találgatták, vajon mi jöhet még ezután. Melyik nagyhatalom fog beavatkozni az energiákat lassan emésztő egyiptomi patthelyzetbe? Meddig tart még a múlt? Először nem is hisszük el, hogy mindennek vége, megjött a várva várt döntés. Amiért sokan az életüket adták.
Az örömhír hallatán visszaáramlunk az utcára. Leírhatatlan az öröm. Az autók versenyt dudálnak, fürtökben csüngenek rajtuk az emberek. Piros-fehér-fekete zászló leng az égen, örömtől ragyogó arcok csókolgatják egymást. Idegenek is.
Irány a Tahrir!
Az Erzsébet tér nagyságú helyszín már régóta élő adásban volt. Kamerák lógtak az erkélyről, mobiltelefonok jöttek szembe, hangfelvevők pamacsaiba ütköztünk. „Hogy érzed magad?” „Örülünk. Éljen Egyiptom.” „Meg fogunk házasodni” – ordították bele a diktafonomba a fiatalok, miközben az utat mutatták. Az öröm ragad. Többször bejárjuk a teret, félszáz emberrel beszélünk. Még akkor is folytatom a kérdezősködést, amikor barátaim, Abdelrahman és Ajman eltűntek egy körtáncban. Egyedül állok pár percig, amíg Aziz, a fiatal palesztin fiú nem lép mellém. Ö mindeddig annyira félt, hogy az utcára sem mert kimenni. Most már nincsen veszély.
Később egy színpad elé érünk, ahonnan a Habibi ya Masry (Szerelmem, Egyiptom) című dal szól. A bal oldalon egy tank áll katonákkal, a jobb oldalon a színpad előtti tömeg. Középen az átjáró. Szűk a hely, és hirtelen kezeket találok a testemen. Nyúlkáltak, de amikor rájuk nézek, elkapják a tekintetüket. Még két méter van hátra, sodor a tömeg. „Mit csináljak?” – merül fel bennem a kérdés. Szerencsére többen is észreveszik, mi megy alul. Azonnal leválasztják a teret, kikísérnek a tömegből, majd a tapogatókkal mennek ölre. A jelenetet összeverődött tömeg kamerázza.
 |
| Lara Logant, a BBC tudósítóját katonák csoportja szabadította ki a támadók gyűrűjéből |
Ott, akkor senki sem hallott Logan ügyéről. A CBC amerikai tévécsatorna dél-afrikai riporternőjét, Lara Logant, február 11-én „brutális szexuális támadás és verés” érte. Más hírforrások szerint egyenesen megerőszakolták a téren, miközben milliós tömeg ünnepelte Mubarak lemondását. Logant állítólag több mint kétszáz ember elszakította a stábjától és ők követték el ezeket a bűntetteket, egészen addig, amíg a katonaság és egyiptomi nők be nem avatkoztak.
A szőke hölgy kálváriája a forradalom utolsó szenzációjaként visszhangzik a nyugati médiában. Amerikaiak blogokon küldenek a riporternőnek virtuális rózsacsokrokat. Sokan szidják az arabokat. Hiába ez a szép forradalom, írják, „tulajdonképpen nem is számíthattunk másra”. Itt a bizonyíték, hogy „az arabok ütik a nőket és nincs érzékük a demokráciához”. Ezentúl is marad minden a régiben.
Az esetről mindeddig egyetlen kép sem került nyilvánosságra. Vajon a forradalmon edzett stáb, akiket február 2-án már elvittek a helyi hatóságok, most egyetlen képet sem tudott kimenekíteni? Pedig most már jó lenne tudni, valóban megtörtént-e az eset, vagy csak a média szenzációéhsége áll az „arab világ háborús színpadán” szőke Helénaként feltűnő újságírónő tevékenysége mögött? – találgatunk a bizonyítékok hiányában.
