| A virágokat cserélte Nirvánára és Utazó bőröndre |
 |
A családunkban az első diplomás ember orvos volt, ezért gyerekkoromban én is az szerettem volna lenni, esetleg tanár. Az előttem álló példa az embereken való segítés volt. Bevallom, diákként nem voltam igazán szorgalmas, és nem voltam érett ahhoz, hogy főiskolára menjek. Ezért a családi minta hatására az angol tagozatos gimnázium elvégzése után laboratóriumi asszisztensnek tanultam egy budapesti szakiskolában. Utána húsz évig dolgoztam laboratóriumokban és nagyon élveztem a munkámat. Szerettem benne a precizitást és mögötte azt a háttérgondolatot, hogy embereken segítek.
 |
| Torma Mária |
Azután súlyosan megbetegedtem és hosszú időre kiestem a munka világából. A szakmámban óriási változások történtek, hiszen a technika folyamatosan fejlődik. Sok munkafolyamatot, amely korábban manuálisan zajlott és számomra élvezhető volt, átvettek a gépek. Másrészt szerettem volna kipróbálni magam egy más területen is. Ha már újra kell tanulnom valamit, legyen az valami teljesen más.
Labor után divat? Miért ne?
Világéletemben nyitott voltam a divatra, noha nem másoltam soha majom módra a trendeket. Mindig szerettem kiállításokra és színházakba járni, onnan inspirációt meríteni, a Fashion Tv adásait nézni és szívesen segítettem a barátnőimnek ruhavásárlás közben. Még olcsó, second hand dolgokból is ki tudom választani a jól használható ruhadarabokat. Van egy barátnőm, aki esküvőszervezéssel kezdett foglalkozni, az ő példája kapcsán merült fel bennem (hiszen az esküvőszervezés is részben a stílusválasztás kérdése), hogy szívesen belevágnék a Krea művészeti iskola stylistképzésébe. Először nagyon bátortalan voltam és lökdösnöm kellett magam. De miután felvettek és elkezdődött a képzés, rögtön éreztem, hogy igen, ez kell nekem! A környezetemben sokan furcsállották az elhatározásomat. Csacsiság, mondták sokan, a szakma túltelítődött és nekem nem lesz esélyem. Én azonban már a felvételimen megfogalmaztam, hogy a specialitásom a negyven fölötti nők lesznek, nekik szeretnék stílustanácsokat adni. Egyrészt, mert nekik kevés figyelem jut, másrészt, ahogy az utcán látom, sokan szeretnek is beleolvadni a környezetükbe. Ebben a munkában is a segítési szándék vezérel engem, ami legjobban izgat, az az ügyfelekkel való közvetlen, face-to-face kontaktus. A munka során soha nem ítélkezem, inkább konszenzusra törekszem az ügyfelemmel és mindig csak apró lépésekkel indulunk el a változás útján.
„Nem küldök senkit botoxkezelésre”
Nyáron fogok diplomázni. Nem félek a jövőtől. Nem szerepel a terveim között, hogy divatlapoknak vagy tervezőknek, divatbemutatóknak dolgozzak, ehelyett személyi stílustanácsadásra szeretnék szakosodni. Ugyan kicsi a felvevőpiac, de olyan a célközönségem, akikkel még nem sokan foglalkoznak. Én nem vagyok a drága termékek és radikális szépészeti beavatkoztatások híve, nem küldök senkit botoxkezelésre. Most arra fogok koncentrálni, hogyan építsem fel a vállalkozásomat. Az elején biztos nem lesz egyszerű, hiszen minden vállalkozásnak van egy felfutási ideje. A környezetemben több vállalkozó van, számítok az ő segítségükre, tanácsaikra, és az iskolában is sokat tanultam erről. Kis lépésekben gondolkodom, az első feladatom, hogy sok fórumon megjelenjek.
Mi az én tanulságom? Sosem késő változtatni. Minden nőről, aki leül velem szemben és elkezd beszélni, hamar kiderül, hogy pontosan tudja, hogy mi az, ami neki jó, de nem meri felvállalni. Persze a mai társadalmi viszonyok nem engedik meg, hogy az ember ugrabugráljon. De ha volt egy ifjúkori álmunk és vágyunk, és ha van egy kis időnk, gondolkodjunk el, milyen lehetőségeink vannak, mit nyújthatna számunkra a felnőttképzés. Merjenek bátran tanulni és más dolgokba belevágni, örömüket fogják lenni benne. Ha az ember iskolába vagy tanfolyamra jár, és ott eredményeket ér el, érzi, hogy sikere van, az pozitív érzéssel tölti el, hogy „lám, ezt is meg tudom csinálni!”. Ez előbbre viszi az embert, önbizalmat ad. A társadalom leírja a 45 éven felülieket, munkaerő-piaci szempontból főleg. De ha motoszkál bennünk még valami, azt mondom, bele kell vágni.
