 A városra omlik a budai vár? |
Mint az nemrégiben kiderült, az Iparművészeti Múzeum raktárait 17 éve fosztogatják. A nyomozásra való tekintettel az ellopott műtárgyakról és a nyomozás állásáról nem ad ki információt sem a múzeum, sem a Nemzeti Nyomozó Iroda műkincsvédelmi alosztálya. Tavaly vette észre a hiányt az ötvösosztály vezetője, és az átvizsgáláskor kiderült, hogy az őrzött (tehát nem kiállított) műtárgyak esetében a hozzá tartozó kartonon, illetve az úgynevezett helyrajzi könyvben több helyen vannak áthúzások, hibajavítós bejegyzések, írógéppel vagy kézzel írt javítások. Az intézmény február 16-án ismeretlen tettes ellen tett feljelentést a Nemzeti Nyomozó Iroda műkincsvédelmi alosztályán.
Jellemzően dolgozók fosztogatják a múzeumok raktárait, hiszen a tárgyleíró kartonhoz (ez a hivatalos neve a leltári dokumentumnak) csak ők férnek hozzá – mondta a Nők Lapja Café kérdésére Einspach Gábor igazságügyi festmény- és műtárgyszakértő, az Első Magyar Festmény- és Műtárgyszakértő Iroda vezetője, aki azt is elmondta, hogy ebben az ügyben még nem kérték fel szakértésre, de már több múzeumi fosztogatásnál volt igazságügyi szakértő.
– Láttam már ilyet, például hosszú időn át a Pannonhalmi Apátság könyvtárát dézsmálta egy fénymásoló-szerelő, illetve a Széchenyi Könyvtárban is volt egy hasonló eset.
Az Iparművészeti Múzeumban történt fosztogatást súlyosnak és nagy értékűnek jellemezte a Einspach Gábor, bár hozzátette, hogy az 50 millió forintos becsült érték a múzeumban őrzött darabok összértékéhez képes csekély.
Az Iparművészetiben jellemzően bútorokat, üvegtárgyakat, porcelánokat, kerámiát, arany- és ezüsttárgyakat, ötvösmunkákat őriznek.
– Be lehet látni, hogy egy aranyszelencét például igazán nem nehéz kivinni az raktárból, mármint fizikai értelemben – mondta Einspach Gábor.
A magyar nyilvántartás egyébként jó, bár amiatt, hogy papír alapú, könnyebben manipulálható, mintha digitálisan, több helyen tárolva szerepelnének az egyes tételek adatai.
| Régi esetek Felbecsülhetetlen értékű okleveleket, levéltári iratokat és muzeális dokumentumokat lopott egy fénymásoló-szerelő a Pannonhalmi Bencés Főapátság vitrinjeiből 2006-ban; az eltulajdonított műkincsek értéke több százmillió forint volt. A Széchenyi Könyvtárból 1983-ban tűntek el könyvek, metszetek, kódexek, térképek. Mindkét esetben megkerültek a lopott tárgyak. |
Ha van megfelelő nyilvántartás, akkor természetesen az ellopott tárgyat körözni lehet, és ezzel nehéz helyzetbe hozhatják a tolvajt. Ám jó tudni, hogy ebben az esetben sajnos fennáll annak az esélye, hogy a tárgyak egy részét külföldre juttatták, már csak azért is, mert (bár a hiányzó tárgyak listája nem publikus) az Iparművészetiben külföldi keletkezésű műtárgyak is vannak, így azokra nagyobb lehet a kereslet máshol.
– A tolvaj nagy valószínűséggel megrendelésre dolgozott, mivel Magyarországon elég nehéz csak úgy egyszerűen eladni egy műtárgyat. Egy becsületes műkincskereskedő azonnal gyanút fogna, ha lopott tárgyat próbálnának eladni neki – mondta érdeklődésünkre Golovics Lajos művészettörténész.
Ha ugyanis egy különlegesebb, értékesebb darabbal beállítanak egy kereskedőhöz, akkor a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a rendőrség is tudna információval szolgálni, hogy nem védett-e, illetve nem szerepel-e körözött tárgyak között.
Most például az is látható a hivatal adatbázisában, hogy a Magyar Nemzeti Galéria kiállításából mely két tárgyat lopták el 2011. február 9–15. között.
 |
| Az Iparművészetiben jellemzően bútorokat, üvegtárgyakat, porcelánokat, kerámiát, arany- és ezüsttárgyakat, ötvösmunkákat őriznek. |
– A tettes tehát vélhetőleg magyar vagy külföldi gyűjtő, esetleg kereskedő megrendelésére dolgozott – véli a művészettörténész, majd hozzátette: – Elképzelhetetlen, hogy valaki mondjuk egy ilyen műtárggyal besétáljon egy zaciba, annak pedig szintén semmi értelme, hogy magának lopja és otthon, a vitrinjében őrizgesse a darabokat.
| A tárgyleíró kartonon szerepelnek az alábbi adatok: a műtárgy megnevezése, pontos leírása, alkotója, keletkezési ideje, a jellemző dimenziók (tehát a mérete), a műtárgy állapota, az alkotóra utaló szignó. Ezenkívül szerencsés esetben van fotó is a tárgyról. |
A műtárgyakon van leltári szám, ám ezt kulturáltan tüntetik fel rajta, tehát úgy, hogy ne sérüljön miatta a darab. Általában ragasztott cetlin található, vagy tussal van felírva a tárgy egy kevésbé látható részére. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a leltári szám eltüntethető – bár Golovics Lajos szerint a műkincskereskedőnek szemet szúrna az ilyen, mert az eltávolítás nem igazán történhet nyom nélküli.
Arra a kérdésre, hogy miként lehet felbecsülni egy eddig raktárban lévő, ma már csak kartonon szereplő (ellopott) műtárgy árát, a művészettörténész azt válaszolta, hogy az utóbbi évtizedekben aukciókon eladott hasonló tárgyak áraiból lehet következtetni az értéket. Ám nagy nehézséget okoz az, hogy ha valami például 1960-ban került be a raktárba 40 ezer forintos áron, akkor vélhetőleg jelenleg is ilyen értéken van nyilvántartva annak ellenére is, hogy esetleg már több millió forintot ér.
