 Nagy kávéteszt a Nők Lapja Cafén |
A hír:
A Grand View topless kávézót 2009-ben nyitották meg Vassalboróban, és azonnal kiváltotta a helyiek tiltakozását. A hatóságok egy időre be is záratták a helyet amiatt, hogy a lányok az italokon kívül a szexből is jövedelemhez jutottak. A helyiséget később a vassalborói lakosok felgyújtották, de ez nem szegte a tulajdonos, Donald Crabtree kedvét, akinek milliókat hozott a vállalkozás. (hír24.hu)
Különvélemény Peller Marianntól
Nincs új a Nap alatt – még a szexiparban sem. Hát nem ugyanilyenek voltak az ókori római vagy görög orgiák? Jó, nem egészen, mert ott többnyire mezítelen férfiak kínálták fel magukat a bőséges menü mellé, és egy idő után mindegy volt, hogy kire esett a résztvevők választása, úgyhogy leginkább a mindenki mindenkivel elve érvényesült. De ezen túl gyakorlatilag nem sok minden változott.
Szinte mindegyik valamire való városban akad legalább egy úgynevezett lebuj, ahova betérhet a szexualitásra és buja bájakra kiéhezett férfinép. Budapest utcái is tele vannak night clubokkal, sztriptízt (és titokban vagy nyíltan vállaltan, egyéb ingerlően izgalmas szolgáltatásokat, borsos áron) kínáló helyekkel. A swingerklubok pedig végképp az ókor gyönyöreit idézik, mert ott aztán tényleg mindenki mindenkivel – ha jól értesültem.
Szerintem – bár az illem szabályainak megfelelően, többnyire mélyen hallgatnak róla – a nők fantáziáját is izgatják ezek a titokzatosnak tűnő, sötét helyek (már azokét, akik épp nem ott dolgoznak…). Legalábbis én kíváncsi lennék, hogy hogyan telik egy ilyen helyen az este és az éjszaka, bár kétségkívül rendkívüli módon zavarban lennék, és kizárólag szemlélőként tudnám elképzelni a részvételemet.
Mindezzel együtt azért egyszer bekukkantanék például a hírben említett kávézóba, hogyan működnek ott a dolgok. Persze, a szerelmemet ez esetben otthon marasztalnám! Amikor elsőéves voltam az egyetemen, három fiú osztálytársammal (és egyben jó barátommal) megállapodtunk, hogy ki-ki az első fizetéséből hova hívja majd meg a többieket. Én a fiúk enyhe ráhatására és persze nagy örömére azt vállaltam, hogy meghívom őket egy sztriptízbárba. Itt és most jöhetnének a szaftos részletek, az aznap este szerzett érdekes vagy épp mókás tapasztalatok, de ki kell ábrándítanom mindenkit: végül egyikőnk sem tartotta magát a megállapodáshoz, így azóta sem tudom, hogy mi minden történik egy ilyen helyen, de el tudom képzelni, és az éppen elég.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ami ebben a bizonyos kávézóban folyik, az nem más, mint prostitúció. Lehet, hogy a körítés valamicskét enyhít az összképen, de a lényeg ugyanaz. Az ott dolgozó lányokat nyilvánvalóan kihasználják, és amíg mindezt egy zárt, sötét helyen teszik, hajlamosak vagyunk szemet hunyni fölötte, mert ha nem a szemünk előtt zajlik, nem is létezik számunkra. Azonban amint áthelyezzük a jelenséget egy kávézóba, ahová – legalábbis elképzelésem szerint – bárki, bármikor beláthat és betérhet, tehát a dolog napvilágra kerül, rögvest tiltakozni kezdünk ellene – kissé álszent módon, de persze teljes joggal. A tulajdonosnak valahogy mégis megéri újra megnyitni a helyet. Hogy miért? Hát a többmilliós bevételért. Ami, ha mindenki tiltakozik a kávézó ellen, rejtély, hogy kiktől származhat…
