A hír: Kínában helyenként már 30-40 százalékkal több fiú születik, mint lány, mivel minden harmadik lánymagzatot elvetetnek a szülők a szigorú népesedéspolitika miatt. Mivel az országban csak egy gyermek vállalása engedélyezett (vagy büntetést kell fizetni), sokan kizárólag fiút akarnak. Míg a hetvenes években száz lányra százhat fiú jutott, ma már akár száznegyven, így jelenleg 32 millióval több húsz évnél fiatalabb férfi él Kínában, mint nő. Sokak számára lehetetlenné válik a nősülés, és szakértők szerint félő, hogy úgynevezett férfigettók jönnek létre, a bűnözés és prostitúció táptalajaként.
Soma véleménye: Hol az ősi tudás, amit a több ezer éves kínai kultúra magában rejt? Hogy torzulhatott el ennyire egy olyan ország közgondolkodása, ahol az elemek, a természet és a szellemvilág tiszteletét évezredeken át adta át az ősök láncolata?
Ezernyi példáját láthatjuk, mi minden kára lehet annak, ha beleszólunk a természet rendjébe. Évezredek óta minden kultúrában ugyanaz az analógia: a nő a föld (anyaföld), a férfi a szellemi pólus, s maga az ember az, aki a földet az éggel összeköti (akár egy létra). Az emberi élet célja, hogy a szellemet anyaggá tegye (a tudásunk megvalósulásban manifesztálódjon), az anyagot pedig szellemiesítsük. Mindehhez meg kell találni az egyensúlyt a szellemi és anyagi, férfi és nő, jin és jang között. Ismerjük azt a mondást, hogy „minden sikeres férfi mögött áll egy nő”. A női minőség a leföldelő közeg, nem beszélve támogató és inspiráló erejéről.
Kína olyan végletig jutott ezzel a döntéssel, aminek a levét generációk fogják meginni. Eszembe jutott az – amiről egyébként már többször írtam – hogy Afrikában, Latin-Amerikában (és alapvetően a természetközeli népeknél) évezredek óta él az a felfogás, miszerint minden nő méhének az állapota megegyezik az anyaföld jelenlegi állapotával. („Amint kint, úgy bent, amint lent, úgy fent.”) Az abortuszok során átesett nők méhe nem csak az egyénen bosszulja meg magát. (Lényem legmélyéből érzem, hiszem, sőt tudom, hogy így van.)
A probléma az, hogy mindezzel nemcsak Kína fog rosszul járni, hanem az egész Föld, hiszen mindannyian az egésznek a részei vagyunk, tehát ami velünk történik, akarva-akaratlanul ránk is kihat. (Az országhatár semmiben nem akadályozza meg az energiák holisztikus egymásra hatását.) A másik nyomorúságos következmény az abortusz következménye az egyénre, általa pedig a családra, ami szintén egy egység (a legkisebb és legfontosabb, mint a társadalom építőköve), egy energetikai rendszer. Márpedig bármely rendszerbe belenyúlunk, az az egészet érinti. Közel száz családállítást láttam, közte jó néhány érintette az abortusz kérdését. Az abortusszal egy hozzánk leszületni akaró lelket küldünk vissza (ez ügyben ajánlom, akit érdekel, üsse be a keresőbe a „Néma sikoly” kifejezést és nézze meg azt az anyaméhben történt felvételt, ahol az embrió, mielőtt eléri őt az összeroppantó eszköz, hogyan nyitja sikolyra a szájkezdeményét).
Nemcsak a nő, de a párok életére kiható következményei is vannak az abortusznak, illetve annak, ha nem adjuk meg a tiszteletet ezeknek az idekívánkozott lelkeknek.
Kína ezzel a vérlázítóan ostoba döntéssel óriási hibát követ el. Csak drukkolni tudok az ott élő asszonyoknak és bölcs férfiaknak, hogy vegyék vissza a bátorságukat, erejüket és még időben állítsák le ezt a szörnyűséget.
