Aktuális

Dr. Vekerdy Tamás rovata

Hosszú téli esték... A tél az ősi és paraszti kultúrákban a nagy mesélések, történetmondások időszaka volt, hol a tűz (vagy a kemence) mellett (a padkán), hol a fonóban, s más közös mulatságokon.

Dr. Vekerdy Tamás rovataKarácsony napjai, a két ünnep közötti napok – ha már megszabadultunk az ünnepi szokások betartásának feszültségétől, s némileg az ünnep előtti nyüzsgést is kipihentük – kínálják magukat nemcsak a közös játékra (régen: kártyázás dióban), hanem a mesélésre, felolvasásra, s a közös emlékek felelevenítésére is. (Dickens kísérteties Karácsonyi éneke ilyen alkalomra íródott.)

Igen, sokszor beszéltünk már arról, milyen fontosak, táplálóak, jövőt megalapozóak gyerekeink életében a látszólag „haszontalan”, fölösleges dolgok. S mennyivel „hasznosabbak” a mindennapi élet nyugalma, oldottsága szempontjából is, mint a „mi volt az óvodában/iskolában?”, „vedd le a cipődet”, „moss kezet”, „vedd fel a tréninget” típusú „hasznos” szülői szavak.
Ülünk az alkonyodó konyhában, kakaózunk, és én – mondjuk az anya – arról mesélek, hogy „amikor születtél, nagy hó volt, apa kosárral jött érted a kórházba, hogy ha elakad a Suzuki, abban tudjunk továbbvinni”. Vagy: „nagyanyádnak volt egy nagy vizslája, és amikor kicsik voltatok, azon lovagoltatok Zsófival”… Mi értelme, mi „haszna” mindennek? Orientál, tájékoztat térben és időben, családi viszonylatokban, és kialakítja, erősíti az oly fontos családi intimitás, az „összetartozás” bensőséges érzését. A téli szabadság estéi, délutánjai – vagy éppen: reggelei – ma is jó alkalmat adnak (adnának) a visszatekintésre, a közös emlékek felidézésére.

Eszembe jutnak Berlinben élő barátaink. Németországban a magyarországinál sokkal általánosabb – mondhatnám: „kötelező” – szokás az adventi naptár gyerekek számára, a karácsony napjáig nyitogatható ablakocskákkal, mögötte képpel, cukorkával, egyebekkel… Ilyenhez nem volt kedvük, s ezért azt találták ki, hogy az adventi naptár minden „ablaka” mögött egy kis történet nyíljon ki a család elmúlt évéből. A család minden tagja – de saját nevén – egérálarc mögé rejtőzött, vagyis a történet egy egércsaládról szólt. Mert akkor még a gyerekek nagyon kicsik voltak, és az állatos meséket szerették. De az egérnaptár mindmáig elkészül, pedig a gyerekek már huszonévesek! Nálunk is így készül az adventi naptár, csak még egér sincs, egyszerűen a családtagokkal történt események mulatságos, rajzos történetei, melyeket huszon-harminc éves gyerekeink mindmáig kikövetelnek anyjuktól.
Így aztán a téli együttlétek alkalmat adnak egy egész éves visszatekintésre.
(Meglepő, hogy az ember mi mindent felejt el, nem egészen egy év alatt is!)
Volt idő, amikor még nem a családunkról szóltak a történetek, a gyerekek még nagyon kicsik voltak, ilyenkor folytatólagos mese került az ablakok mögé, néha olyan, aminek a karácsonyhoz is köze volt (például: Mária szamara… – afféle adventi mese).
Előbukkanhatnak ezekben az emlékezésekben a már nem élő családtagok is, nagymamák, nagypapák vagy más rokonok, akik esetleg tavaly még itt voltak, velünk voltak.

Dr. Vekerdy Tamás rovata(Vajon megmondtuk a gyerekeknek, amikor kiléptek a földi világból, hogy itt már nem találkozunk velük, vagy azt a látszatot igyekeztünk kelteni, hogy még mindig a kórházban vannak? Miközben a gyerekek többnyire pontosan érezték, hogy ez nem igaz, csak nem tudták, hogy akkor most mi van, és ez bizony erősen zavarhatta őket…)

Szóval: meséljünk!
A mindennapi esti mesén kívül is mondjunk, beszéljünk meg történeteket, emlékezzünk.
Nézegessünk régi és újabb fényképeket…
Ameddig csak visszanyúlik az ember – az emberiség – emlékezete, a történetek mesélése, felelevenítése mindig az érdeklődés középpontjában állt. Legyen szó hősi történetekről, eposzokról – amit énekesek (rapszodoszok és bárdok) énekeltek a lakomákon, vagy az istenek történeteiről, kalandjairól, vagy táncban, zenében, színpadon megelevenített történetekről, vagy éppen regényekről, a modernebb korban: mesélünk és mesélünk egymásnak, emlékezünk, ez nyitja szélesebbre előttünk a világot, és ez teszi biztonságosabbá a helyünket, ahol éppen állunk.
A mindennapokban ezt az elemi igényt, ezt az éhséget a pletyka elégíti ki. Meg akarunk tudni dolgokat másokról, és ezáltal magunkról is.

 

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

  • Dr. Vekerdy Tamás rovataLola és a Mikulás zoknija
  • Mindez világ örvendezzék!
  • Mese a székely leányról, aki hitt az álmainak
  • Hol az öröm télen?
  • Gyerekek mondják…
  • A mikulásvirág
  • Milyen az ajándékozási stílusa?
  • Tamással sülve-főve
  • Dr. Vekerdy Tamás rovata

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!

 

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top