Magyarországon nem vizsgálták a PIP implantátumokat, mert Franciaországban ezt már megtették, és egyértelműen kiderült, hogy a gyártó „egyes termékeinek az előállításakor nem megfelelő minőségű alapanyagot használt, ezért ezek az implantátumok gyakrabban szakadtak ki”, emiatt több páciens esetében kellett ezeket eltávolítani és cserélni. A vizsgálat nyomán az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal 2010. március 31-ével nálunk is felfüggesztette a francia cég által gyártott implantátumok több típusának a forgalmazását.
Csakhogy ekkor már mintegy ötezer nő ilyet viselt.
Ugyan kezdetben itthon nem gondolták indokoltnak a cserét náluk, ma már a magyar plasztikai szakma és az egészségügyi vezetés is belátta: ajánlott megszabadulni az ipari szilikonnal feltöltött termékektől. Igaz, nálunk egyelőre annyiban segít az állam, hogy az orvosilag indokolt esetekben a kivétel költségeit átvállalja (persze csak azoknak, akik államilag finanszírozott intézményben végeztetik el a műtétet), de a helyére kerülő új implantátumot már mindenkinek magának kell fizetnie. Ami nem kevés pénz, akár milliós tétel lehet.
Tagadják, hogy rákkeltő a PIP
A hivatalos álláspont szerint azért, mert „az eddig külföldön elvégzett biológiai tesztek szerint a PIP implantátumokban használt más típusú szilikonnak nincs sem sejtkárosító, sem genetikai állományt károsító (azaz »rákkeltő«) hatása, vagyis a PIP implantátumot viselő nők esetében nincs nagyobb esélye az emlődaganat kialakulásának. Az ezen implantátumok töltésére használt szilikonzselé kiszakadás esetén a környező szöveteket irritálja, emiatt gyulladás alakulhat ki. A szivárgó vagy kiszakadt implantátumokból a szilikonrészecskék eljuthatnak a környező (elsősorban a hónalji) nyirokcsomókba, így azok megnagyobbodását okozhatják”. A közlemény szerint bekérték azon 43 szolgáltató részletes adatait, amelyek a PIP implantátumokból vásároltak, de hozzáteszi: az implantátumok minőségi hibájáért a felelősség kizárólag a gyártót terheli.
A közlemény csak félig megnyugtató, az ember valahogy nem szívesen él olyan idegen anyaggal a testében, amely csak úgy vándorol ide-oda – még ha hivatalosan nem is rákkeltő.
De más is van itt: egy sor furcsaságra enged következtetni az ügy. Kiderült például, hogy a páciensek többségének fogalma sincs arról, milyen implantátumot ültettek a testébe, ráadásul sokszor számla, részletesebb dokumentáció nélkül végezték a nem éppen olcsó beavatkozásokat. A botrány kirobbanása után is nemhogy nem hívták őket orvosaik, ahogy azt világszerte ajánlják, de még azok közül is, akik maguk mentek vissza, kapták sokan azt a választ, hogy fizessenek meg egy kontrollvizsgálatot. Most többen ügyvédhez fordultak, van, aki büntetőfeljelentésben gondolkodik.
Tönkrementek az implantátumai
Kiss Ráchel még 2009-ben, 27 évesen, két gyerek és ötévnyi szoptatás után szánta rá magát plasztikai műtétre. „Ott ezt a bizonyos szóban forgó implantátumot ajánlották, nem volt alternatíva, mondták: ez a legeslegjobb, sohasem kell kicserélni, ezért is ilyen borzasztóan drága. Már félig altatásban voltam, amikor kérte az orvos, hogy hozza a férjem a pénzt. Ott perkálta le a kezébe a 2100 eurót, se számlát, semmit sem kaptunk. Utána pokoli fájdalmaim voltak, de az orvos azt mondta, hogy ez normális” – meséli Ráchel, aki még egy évig küszködött a tünetekkel és végül egy ultrahangos vizsgálatból derült ki, hogy „minden gyulladásban van”. Végül egy másik intézmény másik orvosát keresték meg, ott elvégezték a cserét. „Két hét múlva teljesen tünetmentes voltam – meséli Ráchel. – Azóta nincs semmilyen problémám, eltekintve a szövetroncsolódásoktól…” Ráchel bíróságra vitte az ügyét, de a pert elvesztette, pedig igazságügyi szakértői papír van a kezében arról, hogy bal mellében szöveti elváltozások indultak el, amelyek szoros összefüggésben vannak a PIP implantátum hordásával.
 |
| Dr. Molnár Miklós |
Az őt is operáló dr. Molnár Miklós eddig negyven PIP implantátumot vett ki, a páciensek többségénél súlyosabb, illetve kevésbé súlyos szöveti elváltozásokat talált, és az implantátumok állaga valamennyiüknél megváltozott. A szakember szerint azok, akik követik a szakma nemzetközi történéseit, már 2009-ben tudhatták, hogy gondok vannak a PIP implantátum körül.
Dr. Molnár Csaba, a plasztikai és égéssebészet országos szakfelügyelő főorvosa szerint az eddigi vizsgálatok alapján elmondható: nincs kimutatható összefüggés a felderített daganatos esetek és a PIP implantátumok között, tehát nincs bizonyíték, hogy a PIP implantátumoknak szerepe lenne ezen betegségek előidézésében. Ő azt tanácsolja, hogy az orvosok az ép implantátumoknál is ajánlják fel a cserét elővigyázatosságból, vagy ellenőrizzék folyamatosan a régit. A csere költsége egyébként a főorvos szerint semmiképpen sem az orvosokat vagy klinikákat terheli, kizárólag a gyártó felelőssége a hiba. A főorvos azt mondja, hozzá eddig egyetlen panasz sem érkezett a PIP-üggyel kapcsolatban, és olyasmiről sem tud, hogy számla, illetve valódi tájékoztatás nélkül végeznének egy-másfél milliós műtéteket. A szakfelügyelő, gyakorló plasztikai sebész szerint az árak nagyjából egyformák az implantátumok között, 2010 előtt viszont semmilyen jel nem utalt arra, hogy gond lenne a PIP-ekkel.
A piaci szereplők szerint viszont érzékelhető volt a különbség minőségben és árban is a francia termék és a prémium kategóriások között, még ha ezt a páciensek pénztárcájukon nem is érezhették meg ezt. Úgy tűnik, nem jelentett rossz üzletet mindez sok klinikának és sebésznek: a PIP magyarországi forgalmazója ugyanis egy-két plasztikai sebész által alapított cég, amelynek tagjai saját, illetve több orvos bevonásával értékesítették és ültették be az implantátumokat. Csakhogy a nők többsége nemhogy azt nem tudta, pontosan milyen implantátum kerül a szervezetébe, de azt sem, hogy léteznek alternatívák, miközben a lényegesen olcsóbb PIP-ért is a standard árat fizették.
Kié a felelősség?
A jogász szerint nem igaz, hogy a francia gyártóé a teljes körű felelősség. Sőt a magyar érintettek nem is kérhetnék tőlük a kártalanítást, hiszen ők a magyarországi klinikákkal, orvosokkal állnak jogviszonyban, illetve a termékfelelősségi törvény szerint az itteni forgalmazó is köteles megtéríteni a kárukat” – mondja Pongrácz Krisztina.
A büntetőjogász szerint a forgalmazó és az orvos annak függvényében felelős, hogy mennyit tudhatott korábban a termék minőségéről. „A forgalmazó szempontjából akkor lehet megalapozott a gyanú, ha az általa tudottan rossz minőségű terméket hoztak forgalomba, azt jónak tüntetve föl, illetve akkor is, ha ugyan nem tudta azt, hogy a termék rossz minőségű, de nem járt el a tőle elvárható körültekintéssel. Az orvosok esetében a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vagy a testi sértés gyanúja jöhet szóba. Ha a beavatkozásnál az orvos tudja azt, hogy milyen kockázatot jelenthet az implantátum beültetése, azonban könnyelműen bízik abban, hogy az majd nem okoz bajt, illetve ha azért nem ismeri fel a kockázatot, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztja és cselekményével összefüggésben a páciens egészségét legalább közvetlen veszélynek teszi ki, vagy egészségét súlyosan sérti, az orvos büntetőjogi felelőssége is megalapozott lehet” – mondja dr. Juhász M. Gábor.
 |
| Ollári Andrea |
Ollári Andrea, az Orvostechnikai Szövetség Etikai Bizottságának elnöke, a SILIMED szilikonimplantátum-cég magyarországi vezetője szerint a francia hatóság hivatalos állásfoglalása alapján is cserélni kell ezeket az implantátumokat még akkor is, ha jelenleg nincs tünete a páciensnek. „Azt javasoljuk, ha valaki nem emlékszik rá, hogy milyen implantátumot ültettek be, nézze meg zárójelentését, vagy kérje el a beültetést végző plasztikai sebésztől a műtéti dokumentációját” – mondja a vezető, aki szerint alapesetben is fontos döntés a plasztikai sebész választása, de legalább annyira fontos, hogy milyen márkájú implantátum mellett döntünk, s előre kell kérni a termékinformációt, a garanciát és számlát az implantátumról. A piacon vannak kiváló minőségű szilikonimplantátumok, amelyek rendkívül biztonságosak, garanciájuk egy életre szól és hosszú évek óta nem volt rájuk panasz.”
Magyarországon ma plasztikai regisztráció nincsen, ezért csak becsülni lehet, hogy mintegy 60 ezer nő él szilikonmellekkel. Törvényi előírás ugyan, hogy az implantátumok kivételét, cseréjét jelezni kell, de ennek ma nyoma sincs, így erről sincsenek információk, ahogy annak a nemzetközi felszólításnak sem tettek eddig eleget a klinikák, orvosok, hogy egyenként hívják föl pácienseiket, akik érintettek lehetnek.
