A hír: Tilos lesz az üzletekben szeszes italt árusítani éjszaka június elsejétől Balatonfüreden (kivétel a szilveszter és az önkormányzati rendezvények), a vendéglátóhelyeknek pedig kötelező lesz biztonsági őrt alkalmazniuk; a településen ezen a napon életbe lép a csendrendelet is: déli 12 és 3 között hétköznap is csendben kell lenni. Az ok az, hogy a fiatalok szórakozási szokásai megváltoztak: éjfél körül érkeznek meg a szórakozóhelyre, előtte olcsóbb helyeken megveszik a szeszes italt és az utcán isszák meg. 
Soma véleménye: Ambivalens érzéseket vált ki az emberből egy ilyen korlátozás. Először szinte azonnal felmordulunk: hogy jó, hogy már lassan azt nem mondják meg, mikor mehetek WC-re! Aztán belegondolva előjön belőlem a szociális érzület az ott lakókkal szemben.
Nézzük a rendelkezés előnyeit és hátrányait! Ez utóbbival kezdem. Hátrány, hogy azt éli meg az ember, hogy korlátozva van, el van véve a spontaneitása. Jó, erre lehet azt mondani, hogy ott vannak a szórakozóhelyek, de tudjuk jól, hogy egyrészt ott jóval drágább az alkohol, másrészt egészen más fílingje van kiülni a Balaton-partra a kedvesünkkel vagy barátainkkal némi alkohollal fölszerelve, mint egy nyilvános ivó-szórakozóhelyen lenni. Jó, erre lehet azt mondani, hogy aki le akar menni este borozgatni a partra a szeretteivel, az gondoskodjon korábban a lőréről. Na de itt ugrik a spontaneitás! Ha ez aznap este 10 után dől el, akkor ennek a tervnek a megvalósítása akadályokba ütközik. Jó, ez nem egy tragédia, de mégiscsak egyfajta korlát a szinte korlátlan fogyasztás korában. (Erről eszembe jut, hogy régen hogy furcsálltuk, hogy lesznek nonstop közértek. Boltok, ahol éjszaka is lehet vásárolni? No meg minden nap nyitva vannak?! És milyen nagy boltok, és milyen sok!) Visszalépni mindig nehezebb a megszokottból a korábbiba.
Nemrég voltam Nápolyban, ami sok szempontból lenyűgözött. Például hagyják az embereket élni. Elképesztően lazák! Este – ahogy azt az olaszok szokták – kiülnek a terekre, gitároznak, énekelnek, beszélgetnek, pezsegnek, élnek. Öröm nézni, beleolvadni ebbe az életérzésbe! (Nem a tévé előtt punnyadnak egyre keserűbben, bezárultabban…) Szombat este elvittek minket egy térre, ahol legalább 4-500 fiatal állt, nevetgéltek, beszélgettek, mindenféle illatú füst érkezett felénk, ment a mustra, szórakoztató és érdekes volt. Élveztem! Ahogy azt is, hogy ők csak úgy „lehetnek”, „hagyva vannak lenni”.
És nem ordibáltak ki a környéken lakók, nem hívták ki a rendőrséget, egymást is hagyták élni. Nyilván tudták ők is, hogy aki ilyen helyre költözik, annak a zaj a velejárója. Aki csendet akar, válasszon olyan lakóteret, ami izoláltabb, ami kifejezetten nyugis övezetben van.
Akár előnye is lehet a rendeletnek az, hogy alkoholvásárlás híján csendesebbek lesznek az emberek, de valahol meg úgy érzem magam ettől, mint egy kisdiák, aki a szünetben stikában rágyújt a dugihelyen. Már Amerikában kinyílt a bicska a zsebemben a rengeteg korlátozástól (többek között ez váltotta ki belőlem azt a kamaszos lázadást, hogy körbepisiltem a nevezetes helyeket – ma már nem tenném). Az anyósülésen nem lehet alkoholt inni, hétvégén 2, hét közben 1 óra után tilos nyilvános szórakozóhelyen alkoholt inni és táncolni… folyamatosan tiltásokba ütköztem, illetve azzal szembesültem, hogyan cselezik ki az emberek ezeket a korlátozó törvénykezéseket. (Illegál helyek, amik attól illegálisak, mert szombat éjjel 3-kor még táncolsz és pezsgőzöl valahol. Nevetséges.) Persze van egy varázs ilyen helyeken együtt lenni, ahogyan a lakásokban, otthonokban is intimebb lehet a társasági együttlét. (Vissza fognak jönni talán a házibulik, már ha az irigy és szorongó szomszédok föl nem jelentik a másikat, aki már attól „gyanús”, hogy jól érzi magát.
Tehát ott tartottam, hogy előny az ott lakóknak a várható nagyobb csend. Nekik előny.
Előny lehet a józanabb, egészségesebb élet – már ha nem besavanyodott és a tévé előtt tespedő. A társasági együttlét alkoholfogyasztáshoz kötése nem feltétlenül jó szokás.
Hogy csökkenni fog-e ez azáltal, hogy a közterületesek járják majd ellenőrző körútjukat, nem tudni. Mindenesetre rossz hangulatot csinálhatnak a jelenlétükkel. Nyomasztó, korlátozó, mondom: csínytevő diákként kezelik az embereket.
A feszültség alkohollal való csökkentését szerintem az önismeret erősödésével lehetne mérsékelni, amihez stresszoldó technikák is járulnak. A korlátozások helyett valahogy a derűt kellene visszahozni az országba. A köztereken való alkoholszagú duhajkodás is taszító, de legalább annyira a szorongó zugivás. (Merthogy a tiltástól még soha nem lett kevesebb az alkoholfogyasztás.)
Hogy hogyan lehetne ezt az országot kulturáltabbá és bizakodóbbá, derűsebbé tenni, ezek itt a mélyben levő kérdések.
