A hír: Tudósok kifejlesztettek egy forradalmian új technikát, amellyel nemsoká képesek lesznek feltérképezi az anyaméhben fejlődő baba teljes genetikai kódját pusztán a szüleitől vett vér- és nyálminta alapján. A módszerrel mintegy 3500 betegségre lehet majd szűrni mindenféle kellemetlen beavatkozás nélkül. A vívmány azonban etikai kérdéseket is felvet: vajon nem fogják-e egyes szülők az abortuszt választani, ha már a terhesség kezdeti hónapjaiban tudomást szerezhetnek arról, hogy gyermekük esetleg nem lesz „tökéletes”? 
Winkler Nóra különvéleménye: Leszámítva azokat a párokat, ahol a felek erősen vallásosak és a gyermekáldást az ég akaratának tartják és annak természetes zajlásába semmilyen módon nem szólnak bele, az emberek nagy része tervszerű a gyerekvállalásban. Bekalkulálja az anyagi helyzetet, a jövőre vonatkozó terveket, igyekszik összehangolni az élet egyéb területeinek adottságaival. Ebben annyiféle elképzelés van, ahány pár, de abban nagy a hasonlatosság, hogy az ember saját születendő gyerekét egészségesnek, tökéletesnek szeretné. Tökéletesnek abban az értelemben, hogy minden testrésze ép, szervei funkcionálnak, mindene a helyén.
A genetikai vizsgálatok, pláne az anya korának megfelelőek elég nagy stressz elé állítják a párokat, hiszen remegve várják, mit mutat a teszt, egészséges lesz-e a gyerekük, vagy vannak-e aggasztó jelek. Iszonyú dilemma, és eddig önmagában az is az volt, vállalja-e az anya a vizsgálatot, aminek szintén vannak kockázatai. Ezzel az új vizsgálati módszerrel a kockázat nulla. Nem kell a hasfalba beszúrni és a magzatvízből mintát venni, hanem elég nyálat és vért vizsgálni. A szülőktől vett minták alapján már sikerült is felépíteni egy, még a mama hasában lévő fiúmagzat teljes genetikai kódját. Amikor a gyerek megszületett, és elvégezhető volt a DNS-vizsgálata, a két eredmény összevetése 98 százalékos egyezést mutatott. Vagyis ezzel a tesztelési módszerrel majdnem mindenféle genetikai elváltozás kimutatható, olyanok is, amelyek nem öröklődnek, de nagy szerepük van például az autizmus kialakulásában. És olyanok is, amikből ennél sokkal kevésbé meghatározó elváltozásokra lehet következtetni, hogy például a gyerek hajlamos lesz valamilyen allergiára.
Ez az, ami az aggályokat felkeltette. Hogy ha a terhességek legelején a leendő szülőknek pontos képük lehet arról, milyen kockázati esélyekkel indul a magzat, sokan dönthetnek úgy, hogy inkább megszakítják a terhességet. Ennek kiötlésére lesz még az emberiségnek egy kis ideje, mert a tudósok legalább tízévnyi kutatási időszakot szánnak még a vizsgálati módszerre, és nem is csak azért, hogy egyre pontosabb, de megfizethetőbb is legyen. Szóval lehet azon gondolkozni, mit kezdünk ezzel a fajta többlettudással. Mit kezdünk a lehetőséggel, hogy pár évtized alatt eljutottunk onnan, hogy a gyerek nemét se tudtuk, így nagy izgalommal készültünk két névvel, odáig, hogy a terhesség korai szakaszában ilyen mélységű információink vannak a még hónapokat bent töltő lényről.
Ki fogja meghúzni a határt, hogy mi minősül annyira komoly elváltozásnak, ami igazolja a döntést, hogy egy gyerek ne szülessen meg? Elég lesz, ha a két szülő ezt eldönti? Hiszen az övék lenne a gyerek és az élet is, amit egy nem egészséges gyerek felnevelése jelent. Másképp dönthet majd egy jóléti államban élő pár, aki joggal számíthat egy szuperül működő szociális hálóra és intézményi rendszerre, mint egy szegényebb országban élő, aki tudja, a rengeteg nehézséggel egyedül lesz hagyva, így másfajta terheket vállal, ha vállalja a nagy betegségi kockázatú gyerekét? Ha abban egyedül dönthet a szülő, hogy egy ötéves kislányt kicsit tökéletesítget valamilyen plasztikai sebészeti eljárással, mit várunk tőle, ha arról kell döntenie, hogy kibír-e egy nem tökéletes gyereket?
Ez a kérdés közel annyi vitát hozhat, mint a klónozás elvi lehetősége hozott, mert mindkettő kicsit emberfeletti döntési hatalmat ad az emberek kezébe. Jó, hogy ezekre a döntési helyzetekre van még legalább tíz év felkészülni.
Szeretnéd tudni, mit gondol Winkler Nóra az elmúlt hetek híreiről? Itt megnézheted!
