Sokan már a szülés előtt rettegnek attól, hogyan találnak majd munkát kisgyerekes anyaként, de nemcsak a munkaadók és a körülmények tehetnek keresztbe. Maguknak a nőknek is van miben fejlődniük, hogy növeljék az esélyeiket. A Jól-Lét Alapítványnál édesanyáknak segítenek visszarázódni a munka világába, munkaközvetítőként is működnek, de tréningeket is szerveznek, hogy felkészítsék őket a visszatérésre.
„Előfordult, hogy itt sírt a kisszobában egy háromgyermekes anya, mert már a legkisebb gyerek is nyolcéves lett, és ő ráébredt, hogy az otthon töltött évek alatt teljesen átadta magát a családi teendőknek, és most nem tudja, mihez kezdjen, ki is ő valójában” – mesélt nekünk egy szélsőségesebb esetet Major Lívia, az alapítvány munkatársa, aki tréningeket vezet.
Valóságshow valós problémákkal
Az egyik képzés alatt látogattuk meg őket, ahol szájbarágós előadások helyett öt nő beszélgetett kötetlenül. Mintha egy valóságshow-ba pillanthattunk volna bele, aminek kivételesen értelme és támogatandó célja is van. Bár hasonló történetek baráti beszélgetések alatt is előjönnek, egészen más, amikor csak az érintettek ülnek össze egymás között. Negyed óra után minden arc olyan ismerősnek tűnt, hogy azt kutattam, vajon honnan ismerhetem őket, de csak a nyitottságuk csapott be.
Virág például több mint tíz évig dolgozott egyedüli nőként egy kereskedelmi cégnél irodavezetőként, ahol a munkatársak a tenyerükön hordozták, majd öt évet töltött otthon a két gyerekével. Ugyanoda már nem térhet vissza, mivel a cég az azóta eltelt időben megszűnt, egy új helyen viszont úgy érzi, gyakorlat híján nehezen kezelné a munkahelyi konfliktusokat, furkálódásokat.
Egy főnöknő kevésbé megértő?
Különösen a nő munkatársaktól tart, amire a három másik nő megértő hümmögéssel reagált. „A férjem főnöke is nő, és nem érti meg, ha a férjem korábban szeretne eljönni a gyerekek miatt. Még ő is azt gondolja, hogy az ilyesmi az anya feladata volna – osztotta meg a saját tapasztalatait Bea. – Én úgy látom, hogy a főnöknők meglepő módon sokkal kevésbé megértőek hasonló esetekben.”
A tréninget vezető Major Lívia rögtön több megoldási lehetőséget javasolt Virágnak a félelmei leküzdésére még a munkába állás előtt. Szerinte ilyen helyzetben például önkénteskedéssel lehet értékes gyakorlatot szerezni. Hasonlóan hasznos lehet bármilyen olyan hobbitevékenységbe belefogni – legyen az fotózás vagy kertészkedés –, amin keresztül bekerülhetünk egy közösségbe, és olyan visszajelzéseket kaphatunk, amik az önbizalmunkat növelik.
Önmagunkat hátráltatjuk
Bár Virág fülét otthon már rágja a férj, hogy kezdjen el komolyan munkát keresni, ő kicsit halogatna, mivel szeptemberben még szeretné a legkisebb fiát beszoktatni az oviba. Ráadásul az idősebb kisfia ősszel ovit vált, a férje 16 éves gyereke pedig most költözik hozzájuk és új iskolába jár majd. Itt mégis arra biztatták, hogy pályázzon, és legalább állásinterjúkra kezdjen el járni, mert azzal is fontos tapasztalatokat gyűjthet.
„A legnagyobb akadályok az emberben vannak – vonta le maga számára a tanulságot Virág, akinek olyan Pogány Judit-os a hangja, hogy mesét szinkronizálhatna. – Öt év alatt teljesen megváltoztak a viszonyok, válság van, kiestem a munkából, és van bennem némi félsz a munkaadókkal való találkozástól is. Az embernek elsősorban a saját korlátait kell átlépnie.” Másnap reggel mégis azzal állított be a tréningre, hogy talált egy jó álláslehetőséget, megpályázta, és már a Balaton mellett örül annak, hogy felvették.
A munkaadó mint mumus
A munkaadóktól viszont nem éppen alaptalanul tart, ezt ketten rögtön saját tapasztalatokkal igazolták. „Engem azért nem vettek vissza ahhoz a céghez, ahol tizenegy évig dolgoztam, mert a főnök úgy volt vele, hogy egy gyerekes nő nem terhelhető. A saját felesége is otthon van a gyerekekkel – mesélte Éva, aki egyáltalán nem tűnt egy elveszett teremtésnek. – Hivatalosan azzal indokolták, hogy nem tudok elég jól angolul. A szülés előtt viszont ez fel sem merült. Egy kolléganőm hasonló cipőben járt, ő egy szabad szemmel jól látható összeget nyert a bíróságon velük szemben. Engem viszont per nélkül kifizettek, mert tartottak tőlem.”
„Én a harmadik körig jutottam egy állásinterjún, ketten maradtunk benn egy férfival – hozta elő a saját példáját Bea. – Mivel én nem árulok zsákbamacskát, amikor a családi háttérről kérdeztek, elmondtam, hogy van két gyerekem, de meg tudom oldani. Soha nem derült ki, miért a férfit választották. Mégsem bánom, mert ha megvesznek, akkor úgy vegyenek meg, hogy tudják: néha fel kell állnom, mert bármikor telefonálhatnak az iskolából, hogy a kislányom rosszul van.” Neki egyébként azóta lett munkája, de hamarosan ugyanezt saját vállalkozásban szeretné folytatni, ezért képezi magát az alapítványnál.
Hogyan tüntessük el a lyukat az önéletrajzból?
A tapasztalatcsere mellett a tréningvezetővel végigvették, milyen hibákat követnek el gyakran a munkát kereső kismamák. „Sokan beírják magukról, hogy férjezettek és két gyermek édesanyjaként mutatkoznak be – mondta Major Lívia. – Ehelyett érdemes leválasztani a munkát a magánéletről, hiszen a munkáltató és az interjúztató nem édesanyát keres, hanem munkatársat.” A hazai szokásokkal ellentétben az életkort sem kell kiírni, bár ha gyakornokot keresnek, arra negyven év fölöttiként nem érdemes jelentkezni.
A legnagyobb kérdés, hogy mit csináljon az ember az életrajzában keletkezett lyukkal, ami a gyereknevelés idejét jelenti. A tréningvezető szerint ilyenkor érdemes beírni erre az időre is az előző munkahely nevét, ha a pályázó alkalmazásban maradt. Az interjún úgyis kiderül, de legalább behívják az anyukát. Ha nem volt munkaviszony, akkor – ha van – a családi céget vagy egyéb elfoglaltságot lehet feltüntetni.
Tervezzünk előre!
„Ha rákérdeznek az állásinterjún, állítsuk határozottan, hogy a gyerekkel járó gondokat meg tudjuk oldani, és ezt valóban kezdjük is el előtte megszervezni – javasolta még. – Sok nőtől kérdezzük meg, mi lenne, ha mához egy hétre felvennék valahová dolgozni, és sokszor fogalmuk sincsen, hogyan lesz tovább, ha nem irányíthatnak mindent otthonról személyesen.
„ Az sem szerencsés, ha az ember a gyes lejárta előtt kap a fejéhez, hogy mi is lesz a munkába állással. Az alapítványi tapasztalatok szerint gyakori hátrány a hiányos számítógépes tudás. Ennek megszerzése még pénzbe sem kerül, az irodai programokat önállóan is lehet gyakorolni. Az is megoldás, ha segítséget kérünk a családban vagy a barátok között. Sok férj kész számítógépguru, rengeteg dolgot átadhatna az asszonynak. Ehhez képest a nő sokszor a férj email-címét használja. Az sem mindig jobb, ha saját címe van, mivel elég gyakoriak a nyuszomuszo@ kezdetű megoldások, amivel már azelőtt megbuknak egy álláspályázaton, hogy a HR-esek megnyitották volna az önéletrajzukat.
Időt szánni önmagunkra
„Tragikus látni, hogy sok nő azért nem tud elmenni egy-egy állásinterjúra, mert hiányzik a nyelvismeret – mondta Majoros Lívia. – A nyelvtanulásnak ma már számtalan módja van, amihez nem kell különösebb anyagi ráfordítás. Csak kitartás. De gyakran könnyebb azt mondani, hogy most nem állok neki angolozni, előbb rendbe teszem a konyhát. Akár a gyerekekkel együtt is tanulhatunk, léteznek kifejezetten nekik szóló játékos feladatok, amik teljesen ingyen elérhetőek az interneten. Csak azt kell elérni, hogy megteremtsük azt az időt, amikor magunkkal foglalkozunk, a saját céljainkért dolgozunk.” Természetesen ez sem könnyű feladat, de ez az első lépés, amit nem lehet megúszni.
