Amikor július elején eltűnt egy fiatal lány, az azt követő három napon tízezren osztották meg a tényt és fotóját a Facebook oldalon. Amikor néhány nap múlva előkerült a holtteste, ezrek fejezték ki felháborodásukat és együttérzésüket ugyanitt. A sajtó innen tudta meg, hogy a rendőrség letartóztatta a tettel gyanúsított férfit, az áldozat édesanyja itt közölte az információt és a nyomozók a net segítségével térképezték fel, mit csinált a feltételezett gyilkos az eset előtt és után. És bár bizonyítékként nem használhatják fel, amit megtudtak, a nyomozást feltehetően befolyásolhatják ezek a momentumok.
„A közösségi oldalak nagyon hasznosak, ha valakiről részinformációkat szeretnénk megtudni. Segítséget jelentenek, ha valakiről tudni akarjuk, hogy néz ki, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezik – mesélte az NLC-nek Szabó Sándor, a Hesber magánnyomozó-iroda vezetője. “Megfejthetjük belőle, hogy éppen mi a tartózkodási helye annak, akit keresünk, és azt is, kivel van kapcsolatban. Ezeket az alapinformációkat általában mindenki közli magáról.”
Az Országos Rendőr-főkapitányság illetékesei szűkszavúbban annyit mondtak, hogy lekérhetik a Facebooktól a titkosított adatokat is, és a cégnek legfeljebb harminc napon belül teljesítenie kell a kérést. Ideális esetben ez persze néhány nap alatt sikerülhet, de valljuk be, egy nyomozás során egy hónap gyakran túl hosszú időt jelent. Az amerikai rendőrségnek nem okoz problémát, hogy a köztes időben esetleg az illető egyik ismerősének kiadva magukat jussanak információkhoz, de azt nem sikerült megtudnunk, hogy a hazai rendőrök bevetnek-e ilyen eszközöket.
„A rendőrséget általában a kapcsolati háló feltérképezése érdekli a közösségi oldalakon. Azt azonban soha nem szabad elfelejteni, hogy a Facebook nem népességnyilvántartó, tehát az innen kapott adatok maximum részinformációknak felelnek meg” – magyarázza Sándor, akinek a munkájában is sokszor jól jött már a legnépszerűbb közösségi oldal. „Egyszer sikerült lefényképeznünk egy hűtlen férfit az új barátnőjével, de a nőről a fotóján kívül semmilyen információval nem rendelkeztünk. A férfi facebookos ismerősei között akadtunk rá a fényképére, és így sikerült az azonosítás” – emlékszik vissza a magánnyomozó. A fotó általi kutatás nem csak a rendőröknek és magánnyomozóknak hozhat sikert. Egy hajdúhadházi fiatalember, akit tavaly ősszel vertek meg és raboltak ki az utcán, a támadói arcára emlékezve kereste őket a Facebookon, és amikor rájuk talált, rendőrkézre juttatta őket.
A Facebook nem alibi és nem bizonyíték
„A Facebook nem szolgáltathat alibit a személytelensége miatt. Hiába van egy gyanúsítottnak bejegyzése egy bűneset időpontjára, attól még továbbra is lehet gyanúsított, lévén az okostelefonokkal ma már bármikor, bárhol lehet bejegyzéseket írni, de a jelszavunk megadásával akár más is írhat a Facebookra a nevünkben” – magyarázza Sándor. Ugyanúgy nem lehet önmagában egy Facebook-bejegyzés vagy üzenet bizonyíték sem. Amikor télen egy mohácsi kisfiú azzal zsarolta iskolatársát a közösségi oldalon, hogy ha nem fizet neki, akkor megveri, a rendőrség nem az üzenet miatt tartóztatta le a kiskorút, hanem azért, mert elment átvenni a pénzt a megzsarolt iskolatársától. Ahhoz viszont elegendő okot szolgáltathat egy bejegyzés, hogy a rendőrség megkezdje a nyomozást. Így kaptak el idén februárban egy orvvadászt Borsodban, akinek társa felpakolt egy pózolós fotót az elejtett gímszarvasbikáról, de ez történt tavaly nyáron is Angliában, amikor az ismerősök és rajtuk keresztül a rendőrök azáltal értesültek B. Attila szörnyű kettős gyilkosságáról, hogy a férfi kiírta az üzenőfalára, hogy „Fel szeretnék ébredni ebből a rémálomból…”.
Eltűnt személyek és tárgyak keresésére tökéletes
Ez a felület ma már jóval hasznosabb eszköz az eltűnt emberek keresésére, mint a tejesdobozokon látható fényképek. Magyarországon is folyamatosan több eltűnt embert keresnek a rokonai és a barátai külön erre a célra létrehozott oldalak segítségével (például ilyen volt a saját apját kereső, majd később gyászoló férfi esete is), és külföldi esetből is minimum több százat találhatunk. A dolog egyetlen veszélye, hogy a tömegességből fakadó fals információk félrevezethetik a nyomozást, de az információk áradata (még ha akadnak köztük hamisak is) mindig hasznosabb, mint az információhiány. Ahogy személyek, úgy eltűnt vagy ellopott tárgyak esetében is jól jöhet a közösségi oldalak nyújtotta nyilvánosság. Akad már a Facebookon a talált tárgyaknak saját oldala is, de például jó néhány ellopott kerékpár is előkerült már úgy, hogy a bicikli fényképét a meglopott személy megosztotta az ismerőseivel, akik a véletlennek köszönhetően aztán meglátták valahol.
A bűnözők is kutatnak a Facebookon
Sándor szerint a Facebook és más közösségi oldalak elsősorban a zaklatókat, fenyegetőket és a féltékenységből nyomozgatókat vonzzák, akik képesek szinte egész nap azt figyelni, hogy az általuk kiszemelt személy mikor jelentkezik be, mit ír ki, fent van-e chaten, otthon van-e, kivel beszél, miért beszél… Ez még a veszélytelenebb eset, viszont nagyon sokan feltöltik az értékes ingóságaik, ingatlanjuk fotóit, amivel tökéletes célpontot nyújtanak adott esetben egy betörő vagy egy autótolvaj számára. A közösségi oldalakat arra is használják, hogy amikor be akarnak törni valahová, a Facebook segítségével kikereshetik, ki dolgozik ott, aztán vagy megpróbálják bevonni, vagy ellopják a kulcsait… Mostanában egyre gyakoribb eset, hogy egy Facebook-adatlapot feltörve valaki más nevében posztol, vagy más személy nevében nyit adatlapot. Ez történt egy hazai alpolgármesterrel is tavaly, amikor valaki az ő nevében “ribancozta le” a közösségi oldalon a férfi tanítványait. Ma már ezt a törvények szigorúan büntetik.
