Még az első világháború előtt, 1906-ban nyitott meg az ország egyes számú MÁV-fodrászata Szolnokon, ahová a vonatra várakozók ugorhattak be egy gyors borotválásra vagy hajvágásra. Az ötlet bevált, így a Keleti, a Nyugati pályaudvaron és több vidéki vasútállomáson követték a példát, most viszont a szolnoki üzletről örökre lekerül a „nyitva” tábla – írja a szoljon.hu.
Menekült a sótlan vendég
„Ha ez az üzlet beszélni tudna…!” – mondta a megyei lapnak Pintér Dezső mesterfodrász, de végül maga kezdett mesélni. Az ezredfordulón még egymástól elválasztva nyírtak a férfi és a női fodrászok, és az urak általában csak egy borotválásra és a hozzá dukáló vállmasszázsra ugrottak be az üzletbe. Nagy csacsogásokra és lelkizésekre itt ritkán jutott idő.
 |
| Egy fodrászat a múltból |
„Ha valahol, hát itt meg lehetett tanulni a gyors hajvágást, hiszen munkánkat a menetrend irányította. Ha csak tíz perc volt a vonat indulásáig, hát tíz perc alatt végezni kellett mindennel” – mondta a mesterfodrász, aki az 50-es évek óta dolgozott ott. Egyszer valaki annyira sietett, hogy kopaszra nyíratta a haját, mert az gyorsabb. Közben tréfából odaszólt a vendégeknek, hogy ő sem ér rá, ezért mindenkit kopaszra nyír, mire elmenekült egy vendég, aki nem értékelte a humort.
Nosztalgiából nem élnek meg
Ha késett a vonat, annak csak örültek, hiszen ilyenkor biztosan befutott jó néhány vendég. Egyszer fáztak rá, hogy pályaudvaron fodrászkodnak, amikor egy bombariadó miatt a vizes és festékes hajú vendégekkel együtt kiterelték őket az utcára.
Most azért kénytelenek bezárni, mert négy fodrászuk nyugdíjba ment, és ahányan maradtak, nem tudják kigazdálkodni a bérleti díjat. „Ez a több mint száz éves korszak most lezárult, nosztalgiából nem lehet megélni” – törődött bele az elkerülhetetlenbe Pintér Dezső. Valóban kevés embert ismerünk, aki arra vágyna, hogy a vonatra rohanva még egy gyors frufruigazítást is el tudjon intézni a pályaudvaron. A legtöbb állomás olyan koszos és leharcolt, hogy csak annyi időt töltünk ott, amennyit feltétlenül muszáj.
