Amikor a 33 kívánság akciónkkal jártuk az országot, sehol nem találtunk olyan nehéz körülményeket, mint Miskolc külterületén, Lyukóbányán. Sokan háznak alig nevezhető romos épületekben kénytelenek lakni, víz sincsen mindenütt. Sok család rászorul a helyi szociális munkások segítségére. Minket Jármai Ágota, a Vissza az Életbe Egyesület munkatársa kalauzolt, ő hívta fel a figyelmünket azokra a nehéz sorsú családokra, amelyeknél a leginkább elkélne a segítség.
Mézesék hatan laknak 25 négyzetméteren, nekik gond a napi élelemre való előteremtése is. A legnagyobb fiú, a tizenegy éves Péter minden vágya, hogy kamionsofőr legyen. Mindent tud a „nagy autókról”, de még nem ült egyben sem. Levelében azt kérte a Nők Lapja Cafétól, segítsünk, hogy utazhasson egy „igazi” kamionban.
 |
| További képekért kattints a képre! |
„A vállalkozásunk fuvarozással foglalkozik, mint Magyarország legnagyobb konténerszállító vállalkozása. A járműveink megfordulnak Miskolcon, Szerencsen, Kazincbarcikán… A gyermek utaztatása a kamionban közlekedési jogszabályokba ütközne, ezért behatároltak a lehetőségeink. Ennek ellenére megoldást keresünk!” – írta nekünk Bánkeszi Lajos, a Beta-Trans Plusz Kft. vezetője.
Nos, a megoldás azóta megszületett: Rózsavölgyi Zoltán, a cég 38 éves, rutinos sofőre vitte el egy munkanapra Pétert. Több mint kétszáz kilométert tettek meg együtt, Miskolcról Vajára és vissza, de Péter egy percig sem unatkozott. Rengeteg kérdése volt, csak akkor állt meg a kollegiális beszélgetés, ha másik kamion közeledett, ilyenkor Péter csípőből vágta a márkáját. „Szenzációs volt az egész együttlétünk! – meséli Zoltán. – Sokat meséltem az utaimról, meg arról, hogy hogyan dolgozunk. A felrakónál csaptunk egy nagy kamionos reggelit, megsütöttünk tíz tojást szalonnával, hagymával, paprikával, és friss fehér kenyérrel tálaltuk. Nagyon ízlett Péternek, jó sokat evett belőle. Aztán felpakoltuk a rakományt, és indultunk tovább.”
A kis srác természetesen „vezetett” is, persze csak játékból próbálgathatta a kormányt és a pedálokat. Amikor visszaérkeztek Miskolcra, még mindig nem tágított az autótól, hosszan nézegette, körbejárta, míg családja is megérkezett a két öccsével, akik persze szintén be akartak ülni…
Zoltán azt meséli, ő épp ilyen volt gyerekkorában: „Én is így kezdtem… bolondultam a kocsikért, és bár az én szüleim is szegények voltak, tudtam iskolában járni. Peti azt mondta, mindenképp kamionos akar lenni. Hozzánk jöhetne is, most épp van felvétel, csak hát… még 8-10 év, mire jogosítványt kaphat. De látni kellett volna a boldogságot az arcán! Az ember sokszor szívesen segítene, mi legalább ennyit megtehettünk.”
33 kívánság: Olvasónk álomnapot szervezett a májátültetett kisfiúnak
33 kívánság: Laura eljutott a csokimennyországba
