Harmincéves lett a szmájli :D

Amikor eljutott hozzánk a szmájli, először gyanakodva szemléltük a terjeszkedését. Magunkban azt gondoltuk, csak azok fejezik ki magukat hangulatjelekkel, akik képtelenek írásban árnyaltan fogalmazni. Azóta viszont rég megadtuk magunkat, és sms-ben, cseten, de még komoly, munkahelyi e-mailekben is használjuk, ha úgy adódik.

Az őrületet 1982 szeptemberében, a tanévkezdés után szabadította a világra egy amerikai professzor, aki csak egy fizikáról szóló fórumra írta be javaslatként, hogy egy kettősponttal, egy kötőjellel és egy fél zárójellel jelezzék, ha valaki csak viccel. Így:

Arra az esetre, ha nincs poén, a szomorú orros szmájlit dobta be

Csak vicc volt

„Azt gondoltam, pár barátomat megmosolyogtatom majd vele, de nem számítottam semmi többre” – nyilatkozta az Independent című lapnak Scott Fahlmann professzor, aki egyébként azóta is ugyanazon az egyetemen dolgozik. :O Az ötlet mögött mégis valós probléma állt, ugyanis sokszor okozott zavart, hogy a rövid fórumüzenetek alapján sokan nem tudták eldönteni, az illető éppen viccel, vagy esetleg éppen egy sértést vágtak a fejükhöz. :s

Az „emotikonok” először csak az amerikai egyetemeken terjedtek el, bár pont az ott megforduló emberekről nem mondható el, hogy nehezen fejeznék ki magukat írásban. Aztán néhány hónappal később világszerte küldözgették egymásnak a mosolygós jeleket azok, akik egyáltalán hozzáfértek egy internetre kötött számítógéphez 82-ben. ;p

Evolúció: a mosolytól Elvis Presley-ig

Azóta nagy fejlődésen ment át a szmájli, orrot ritkán visel, és nemcsak mosolyogni és szomorkodni, hanem teli szájjal nevetni

szeretni örömünkben sírni :’) vagy csókolózni ( ‘}{‘ ) is tudunk a segítségükkel. De kapott külön emotikont Elvis Presley 5:-) a Mikulás *Nők Lapja Café fórumozóinak többsége viszont szereti a szmájlikat, és folyamatosan kérik az újakat, bár már most is több mint nyolcvanféléből lehet választani a csókolózóstól a főzőcskézősig. A professzor úr viszont ferde szemmel néz az újításokra, szerinte sokkal nagyobb kihívás különböző karakterekből kihozni azt az érzelmet, amit ki szeretnénk fejezni. ಠ_ಠ

Akkor mi volt az a sárga arc a pólókon?

A sárga mosolygós arc a netes és telefonos üzenetek előtt is létezett, csak ez még nem azért készült, hogy a szöveges üzenetekben pótolja az emberi arckifejezéseket. A legismertebb verzióját az ötvenes években készítette el egy grafikus egy biztosítási cégnek: ezzel akarták feldobni a dolgozók szürke hétköznapjait, és később annyira rákapott a világ, hogy több mint 50 millió kitűzőt nyomtattak vele. Ez jelenik meg azon a pólón is, amiben Forrest Gump megtörli a sárral befröcskölt arcát a nagy futása alatt, és tavaly David Hasselhoff alsónadrágján tért vissza; szép karrier. XD

A szöveges üzenetekben használt szmájlik szerzői jogát próbálták már elvitatni az amerikai professzortól, aki sokáig nem tudta bizonyítani az igazát, mivel nem mentette el az eredeti üzenetet. Végül 2002-ben sikerült kibányászni az egyetem adattengeréből a bizonyító erejű sorokat. :p

Bár néha van kísértés, újságcikkben soha nem írnánk le egyetlen szmájlit sem, de most ezen az ünnepi alkalmon kitomboltuk magunkat. Könyvben sem igen látnánk a tolakodó kis lényeket, kivéve, ha egy csetbeszélgetést idéznek éppen. Azon is meglepődnénk, ha a moziban egy feliratos filmben váratlanul megjelenne egy emotikon – persze mindenkinél más a határ.