
Önálló volt, kőkemény az üzletben, egyenrangú bármelyik férfival. De sikereiért nagyon nagy árat fizetett – mint a kor sok-sok lázadó asszonya, akik szembekerültek a konvenciókkal.
A dupla C rejtélye
„Aki nem szereti önmagát, annak rendszerint igaza van”
Azt hihetnénk, mindent tudunk róla. Ismerjük élete minden fordulatát, szellemes, öniróniával teli mondásait, nagy újításait. De vigyázat! Coco Chanel – talán hiúságból, talán rejtőzködésből – szívesen kiszínezte vagy átírta az eseményeket. Kevés biztos információnk van például a fiatalkoráról. Tudjuk, hogy eredeti neve Gabrielle Bonheur Chasnel lett volna – a kislányt születésekor azonban Chanelként jegyezték be az anyakönyvbe, és a Mademoiselle sohasem javíttatta ki a hibát. Tudjuk, hogy varrónő édesanyja korán meghalt, és kalandkereső édesapja – testvéreivel együtt – elhagyta: tizenhét éves koráig árvaházakban nevelkedett. E megrázó élmény táplálta volna a férfiak iránti bizalmatlanságát? A kérdésre azonban sohasem válaszolt. Azt viszont határozottan állította, hogy később, divatházának híres, dupla C-ből álló logóját az aubazine-i ciszterci árvaház rózsaablakai ihlették, amelyek szintén összefonódó C betűt alkottak. Mások viszont kiderítették: a húszas években Chanel gyakran vakációzott egyik barátnője Château de Crémat nevű nizzai kastélyában, innen jött az ötlet. Rejtély rejtély hátán… A Coco becenevet állítólag a színpaddal is kacérkodó lány 1903-ban kapta, amikor Moulins városának La Rotonde nevű kávéházában lépett fel, és arról dalolt: Qui qu’a vu Coco? – azaz: Ki látta Cocót? A sanzon egy elveszett kiskutyáról szólt…
Sikertelen szerelmek
„A nők sokkal figyelmesebben választanak hálóinget, mint férjet”
Újra egy férfi látott tovább az aktuális kalapcsodáknál. Arthur „Boy” Capel, Balsan angol barátja az, aki nemcsak a nőbe lett szerelmes, meghódította Chanel kreativitása is. Segített neki üzletet nyitni Párizsban, a Cambon 21. szám alatt – a ház örökre összefonódott Coco nevével. A szerelem sokáig tartott, annak ellenére, hogy Capel közben egy gazdag angol arisztokrata nőt vett feleségül. A viszonynak 1919-ben csak a férfi halálos autóbalesete vetett véget. Ettől kezdve Chanel igazi társa a magány lett. Férfiak jöttek-mentek az életében, de senkit sem engedett igazán közel a szívéhez. Kapcsolata volt II. Miklós orosz cár nagyherceg unokaöccsével. Feleségül kérte Európa egyik leggazdagabb embere, Westminster hercege is, de a Mademoiselle kikosarazta: „Hercegnő bárki lehet, de Chanel csak egy van!” És végül egy újabb titok. A herceg bemutatta Chanelt Winston Churchillnek, a neves brit politikusnak, aki a találkozóról feltűnően lelkes szavakkal írt a feleségének. „A híres Coco megérkezett, és én rögtön belehabarodtam…” Sajnos, a történet folytatásáról nincs tudomásunk. Nyilván nem a feleségének számolt be róla a politikus.
Bátor volt és pimasz
Bódis Boglárka divattervező, a Triumph 2011-es Les Fleur du Mal nemzetközi versenyének győztese Coco Chanelről: „…Egy erős nő, aki gyűlölte a vasárnapokat, mert akkor nem lehetett dolgozni! Nekem példaképem. Amikor öt évvel ezelőtt döntenem kellett arról, feladjam-e a biztos köztisztviselői pályámat, és belevágjak életem legnagyobb kalandjába, miszerint divattervező leszek, sokszor mondogattam magamban: Coco Chanel is egy kis kalapbolttal kezdte. Szeretem azt a stílust, amit megteremtett, és ami felett nem szállt el az idő. Egyszerűség, letisztultság, viselhetőség, kényelem! Úttörő a divatban: bátor és pimasz. Amikor tervezőtársammal, Gajer Emesével ( ő is imádja Chanelt!) megalapítottuk márkánkat, az Elysiant, sokszor elhangzott a mondat Chanelről és a kis kalapboltról. Nevettünk ilyenkor, és együtt szőttük az álmokat arról, hogy létrehozunk valamit, amit szeretni fognak a nők. Akik egyszerre tudnak erősek és törékenyek lenni.” |
Sutba a fűzővel!
„A divat változik, a stílus örök”
Az illatok illata
„Olyan nőnek, aki nem visel parfümöt, jövője sincs”
E modernitásnak köszönhetjük a No 5. Chanel-parfüm megszületését is. Coco olyan „napfénnyel átitatott” illatot akart, amely „univerzális, mint a ruhatáram”. Ernest Beaux vegyész segítette ebben: ő alkotta meg a világ első, szintetikus alkotóelemekből álló parfümjét, amelyet számozott sorozatokban mutatott be megrendelőjének. Cocót lenyűgözte az ötös számú illat, ráadásul babonás volt, és az ötöst a szerencseszámának tartotta. „Május 5-én mutatom be a kollekciómat, az év ötödik hónapjában, viselje hát az ötös számot – ez szerencsét hoz!” Így is lett. Olyannyira, hogy a második világháborúban, a német megszállás alatt bezárta üzletét, és csak a róla elnevezett parfüm tartotta meg a nevét. Tegyük hozzá: ebben az időben Chanel sokat veszített reputációjából. Egy német tiszt lett a barátja, és ezt nehezen bocsátotta meg a közvélemény. Még akkor is, ha egyesek szerint a flört csak azt a célt szolgálta, hogy Coco megtarthassa a Ritz Hotelben lévő lakosztályát, amelyben több mint harminc évig élt. Mások egyenesen német ügynöknek kiáltották ki – a felháborodás elől Chanel Svájcba menekült. Csak tíz év múlva tért vissza hazájába, amely végül megbocsátott neki.
1971-ben halt meg, sírját öt kőoroszlán őrzi. Már életében musicalt készítettek róla, főszerepben Katharine Hepburnnel. Néhány éve pedig Audrey Tautou alakította őt a filmvásznon. Halhatatlan lett kis fekete ruhája, a róla elnevezett kosztüm és parfüm, vállon viselt fémláncos kistáskája, fehér betétes, fekete körömcipője. Hatása sok mai tervező kreációjában is vissza-visszaköszön. Bölcsességéről pedig számtalan szellemes mondása tanúskodik. Íme: „Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet megteremtette. Harmincévesen olyan, amilyenre az élet formálta. Ötvenévesen olyan, amilyet megérdemelsz.”

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |