Az egész világ csodálatát kivívta Erőss Zsolt, amikor egy balul sikerült expedíció és egy amputáció után nem hagyta abba a hegymászást és nem adta fel csúcstámadó álmait. Mások féltették őt, és vakmerőségnek bélyegezték a döntését.
A sportoló nem tágított, és május 20-án Kiss Péterrel együtt sikeresen meghódította a nepáli Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsát, ám leereszkedéskor bajba kerültek.
Egy hegymászó jól tudja, hogy a csúcs elérése akkor fejeződik be, amikor a hegymászó leér a hegy lábához. Ahogyan Klein Dávid fogalmazott egy interjúban: „a csúcs még csak félút”. A dolog akkor kritikus, ha a hegymászó nem a jó ütemben éri el a csúcsot, hiszen tartalékolnia kell az erejét a visszaútra, ezért sokan bár el tudnának jutni a hegytetőig, alatta akár néhány száz méterrel visszafordulnak, hogy életüket mentsék.
 |
| Fotó: MTI |
Valószínűleg ez történhetett Erőss Zsoltékkal is: sikeresen jutottak fel a tetőig, de lefelé kimerültek. Túl sok időt: 24 órát használtak el az odaútra. Az alaptáborban társaik abban reménykedtek, hogy a mászók elérik legalább a legfelső tábort, ami még mindig veszélyes magasságban van ugyan, de már nem a 8000 méter feletti „halálzónának” nevezett térségben, ahol olyan kevés az oxigén, hogy az emberi szervezet csak ideig-óráig képes működni.
Hétfőn este nyolckor még jött rádióüzenet Erőss Zsolttól: „Nagyon legyengültem, nem tudok továbbmenni. Próbáltam fényjeleket adni, de nem ért semmit.” A hegymászó ekkor már egyedül volt, társai előtte haladtak. Később sikerült találkozniuk, de extrém magasságban ragadtak a hegyen, ahol mínusz 30 fokban kellett kihúzniuk az éjszakát. Közben egy koreai és egy bangladesi hegymászó is lezuhant és életét vesztette a térségben.
Zsolték hajnalban tovább indultak, de rádiójukat kikapcsolták, azóta nincs hír róluk; szerdán 11 óra után eltűntnek nyilvánították őket. Az alaptáborban már kedd este szervezni kezdték a mentőcsapatot, ám kevesen vállalják, hogy nekivágjanak az életveszélyes útnak.
 |
| Fotó: Nők Lapja |
Erőss Zsolt felesége, Sterczer Hilda szintén hegymászó, számtalan expedícióban tartott együtt a férjével. Ő tartja a magyar női oxigénpalack és magashegyi serpák segítsége nélküli magassági rekordot. Kislányuk, Erőss Gerda nemrég lett négyéves, kisfiuk, Csoma egyéves.
Ezekben a percekben sokan kérdezik, megteheti-e egy családapa, hogy ilyen veszélyes sportot űzzön, hogy minden egyes útján az életét kockáztassa még azután is, hogy egyik lábát elveszítette, sőt jó barátai, sporttársai haltak meg a világ hegyein. „A mi kapcsolatunkban az a jó, hogy meg tudjuk adni a másiknak az életéhez szükséges szabadságot – nyilatkozta Sterczer Hilda korábban a Nők Lapjának. – Harmónia akkor keletkezik két ember között, ha figyelnek egymásra, és tiszteletben tartják a másik döntéseit. Amikor a legutóbbi balesete után kórházban feküdt, felhívott, hogy amputálják a lábát. Nem kérte ki a véleményem, csak közölte a tényt. És én tudtam, hogy a lehető legjobban döntött. Ezért fontos, hogy megbízzunk egymásban. Zsoltot sokszor támadják, hogy miért vállal újabb és újabb kockázatot, amikor felesége és gyerekei vannak. Én amatőr mászóként tudom a választ, tudom, hogy mit ad neki a hegy. Egy olyan élményt, amit sehol máshol nem kaphat meg. Mindenkinek van valami az életében, amiben különösen jó. Ő ebben a legsikeresebb, és ezt elfogadtam.”
