Mint ismeretes, elbocsátották a Magyar Televízió híradósát, Szebeni Istvánt, mert adásba került egy káromkodása (ami egyébként csak kollégái körében, a stúdióban hangzott el). A műsor felvételről ment, ám valószínűleg egy hibázó technikus miatt ezek a szavak is adásba kerültek: „Tudtam, már amikor kimondtam: a tegnap, b*zd meg, ma. Úgy utálom, hogy tíz perccel átcsúszik ez a kib*szott híradó, és itt ezzel kell szórakozni. Nem baj, az a lényeg, hogy az Aranyág még időben lemegy előttünk. Vagy Aranyvessző” – vélhetően az Aranymetszés című műsorra gondolt Szebeni, akit azonnali hatállyal felfüggesztettek: „Az MTVA álláspontja szerint elfogadhatatlan, hogy a közmédia híradóiban, akár adásban, akár a stúdióban, akár a kollégák közötti kommunikációban ilyen stílusú párbeszéd előforduljon” – nyilatkozta a sajtófőnök.
Szebeni István már ezen a héten tette közzé nyílt levelét: „Kiment a kezemből, a lábamból az erő. Egy hete keresem a válaszokat, amelyek nincsenek. Hibáztam, de nem vétkeztem. Megkaptam a felmondásomat, május 15-től, azonnali hatállyal. Aki ismer, pontosan tudja, hogy a fél nyolcas híradó volt az álmom. 2013. január 7-én vezethettem először, még az adásmenetet is hazahoztam, megőriztem. Hihetetlen, hogy egy csapásra minden összeomlott. Viszont egy dolgot senki nem vehet el tőlem. ÖNÖKET. TITEKET.”
Úgy tűnik, a ragaszkodás kölcsönös, legalábbis erről tanúskodnak azok az üzenetek, amelyeket a Nők Lapja Café olvasói az oldalon keresztül küldtek „Pistinek” – ahogy sokan nevezik a műsorvezetőt. Az eddigi véleményeket összesítve jóval több mint tízszeres az arány: negyven támogató bejegyzésre mindössze három elítélő jut.
Az elsöprő többség szerint álszent döntés született, hiszen – mint olvasóink írják – mindenki hibázik, aki dolgozik – sokan úgy vélik, ez nem is nevezhető hibának, hiszen „ki nem káromkodik munka közben, a munkatársak között, aki kirúgta, vajon káromkodik-e?”. Mint olvasóink írják, elég lett volna egy figyelmeztetés.
Sokak szerint érthetetlen, miért nem azt rúgták ki, aki nem vágta ki a bakit, hiszen „ez természetes rutin a felvételről leadott műsoroknál”. No igen, különben miből is lennének a szilveszteri bakiparádék…?
Sokan vélelmezik, hogy „Szebeni mögött nem állt senki”, illetve többen arra céloznak, hogy „kellett a hely valakinek”, aki „nem véleményez, csendben bólogat”.
Van azért – ha elvétve is – a döntést üdvözlő vélemény is: „Egyetértek a döntéssel. Példátlan, ha valaki így káromkodik. Közmédia! Adóforintjaimból ne olyan dolgozót fizessenek meg, aki így beszél, pont neki kellene példásan viselkednie!”
Univerzális mantraként jelenik meg a vélemények között Demcsák Zsuzsa neve; ő szintén hibázott néhány nappal az eset után: egy halálhír felkonferálásába „nevetett bele”, és bár elnézést kért a családtól, sokan írják, hogy vagy neki kellett volna inkább mennie, vagy Szebeni is „megúszhatta volna egy dádával” – bár esetében más munkaadóról van szó.
Mások a filmekben hallható gyakori káromkodással vonnak párhuzamot, illetve más, ismert tévések káromkodós videóira emlékeztetnek, bizonyítva a vélelmet, miszerint „nem mindegy, ki káromkodik”.
Többen kiemelik, hogy Szebeni kiváló szakember, „a legkedveltebb hírolvasó”, sőt egyéb kvalitásait is méltatják, mint a „kedves, mosolygós tekintetet” vagy a „meleg hangot”. Van, aki szerint egyenesen „a legjobb pasi a médiában” – bár ezt kevéssé szakmai szempontú érvnek kell minősítenünk.
A konklúzió olvasóink részéről nagyjából ez: „Remélem, azért még találkozunk vele a képernyőn!” illetve sommásabban: „István, fel a fejjel!”
