Hogyan és miért jött létre a Femen Nőcsoport?
Gondolatban már nagyon régen megszületett. Régóta ismerjük egymást a Magyar Nők Szövetségének elnökével, Alföldi Andreával, és amikor civilként beléptem a szövetségbe, kiderült, hogy sok mindenről hasonlóképpen gondolkodunk. A Femen nőcsoport egyelőre nagyon gyerekcipőben jár, mindössze két hónapja működik, viszont máris sok tagot számlálhatunk.
Mit takar a megnevezésetek, a „feminista” szóból ered?
Részben igen. A feminista szóról viszont nagyon sok tévképzet él a köztudatban. Sokan azt hiszik, hogy itt leszbikus lányok egymást pátyolgatják éjt nappallá téve. Holott a feminizmus életérzésként számunkra nem más, mint az én nőként való életem megélése. Mindaz az emóció, amit az elesettek felé érez egy nő, az nálunk tettekben nyilvánul meg. Ez az emóció-központúság ott teljesedik ki a feministáknál, hogy az elesettek érdekében akár harcolnak is, jelen vannak a lehető legtöbb helyen, ahol bántalmazást, egyenlőtlenséget vagy elnyomást látnak.
Milyen egyenlőtlenséggel szembesülnek a nők?
Vegyük csak például azt, hogy kettessel kezdődik a személyi számunk. Miért? Valaki üljön le és mondja el nekem ennek az okát. Lehet, hogy kevesebb feltaláló van köztünk, viszont a születés gyönyörűsége a mi kezünkben van. Helytelen volna feljebb helyezni magunkat a férfiaknál, de egy egészséges szint elérése nagyon is fontos. Ám az, hogy egy nő ugyanazért a munkáért alacsonyabb bért kap, mint az azonos pozícióban dolgozó férfiak, már önmagában hatalmas probléma. Magyarországon 2010-ben csaknem 18 százalékkal kapott többet egy férfi, mint egy nő. De ez nem egyedi jelenség, Ausztriában és Csehországban például 25 százalék ez a különbség, a lengyeleknél és a szlovénoknál viszont jóval kisebb ennél, mindössze 4-5 százalék a KSH adatai alapján.
Mi lehet ennek az oka? Gyengébben teljesítünk? Vagy kevesebbnek hisszük magunkat?
Nem azért történik így, mert a nő butább vagy alkalmatlanabb, hanem mert évszázadok alatt ide “pozicionálták”. Nehéz magasabb összeget mondani egy patriarchális világban, mert egy nőtől nem fogadják el természetesnek azt az egoizmust, ami kimondatja vele, hogy neki az az összeg márpedig jár.
Hogyan tehetünk a megkülönböztetés ellen? Mi a legfontosabb lépés?
Nem hiszek abban a teóriában, hogy az embernek négy keze, négy lába és két feje volt, majd az istenek kettéválasztották, és azóta mindenki keresi a másik felét. Abban hiszek, hogy van egy természetes jóság, van egy befogadó és egy kitárulkozó szerep. A férfiak többnyire kitárulkozók, a nők pedig inkább befogadók – de nyilván nem kizárólagosan és kivételek nélkül. Nem kell, hogy ez megváltozzon, bár sok változás tapasztalható a világban, gondoljuk csak például a metroszexualitás megjelenésére. Nem kell a különbözőségünket magunk alá gyűrni, de túlértékelni sem. Ezekkel a végletekkel követjük el a legnagyobb hibát, és ezekkel gáncsoljuk el saját magunkat. A harmónia abból fakad, ha az ember önmagával és a környezetével is harmonizál.
A harmóniát gyakran nehéz megtalálni…
Nem szabad szem elől téveszteni, milyen sokan élünk a földön. Ahány ember, annyiféle, és ez nem baj, ez jó dolog. Mindig minden előrevisz, minden valami okból történik. Talán ma még feketén látok, de éppen azért van erre szükség, hogy holnapra meglássam ugyanabban a szürkeséget, holnaputánra meg a fehérséget. Sajnos nem magunknak akarunk megfelelni, hanem mindig kifelé. Ez a legnagyobb akadály, amit saját magunk elé görgetünk, és a nőket is ez gátolja leginkább abban, hogy megvalósítsák a céljaikat.
Nektek mik a legközelebbi céljaitok?
Ahogy már említettem, feministákként az elesettek érdekében lépünk fel. Ide tartozik az is, hogy a bántalmazott nőknek, akik hozzánk fordulnak, megoldást, menedéket, akár szállást és jogi segítséget szeretnénk biztosítani. És akár az is, hogy az állatok védelmében tegyünk lépéseket. Június első hétvégéjére például háromnapos kisállatfesztivált szervezünk, hogy felhívjuk a figyelmet az állatvédelem fontosságára, és több megmozdulást is tervezünk az állatkísérletek eltörlése érdekében. A családon belüli erőszak törvénybe iktatása szintén szívügyünk.
Ezek a problémák a mindennapokban is jobban foglalkoztatják a nőket, mint a férfiakat?
Persze! Éppen azért, mert a mi nemünk jóval emocionálisabb és érzékenyebb. És ez az, amit ideje értékként felfognunk, nem pedig hátráltató tényezőként.
