Kötelező lesz a délutáni iskola?

„Nem fér a fejembe, hogy aki ezt kitalálta, abban nem merült fel, hogy az ember azért vállal gyereket, mert szeretné saját maga nevelni? Hogy egy diáknak nem jó, ha egész nap össze van zárva harminc másik gyerekkel? Agyrém.” „Mivel itthon dolgozom, nincs szükség gyerekmegőrzésre. Akinek igénye volt délutáni felügyeletre, azt eddig is napközibe íratták.” Dühös sorok a Nők Lapja Café fórumából. Felbukkan néhány támogató, de a többség ellenzi az új rendszert. „Nekem sok gondot okozott a napközi. Még este is le kellett ülnöm a gyerekkel tanulni, néha még írásbelit is csináltunk, mert bent sokszor nem tanultak a különböző fakultatív programok miatt – írja le tapasztalatait egy édes-anya. – Kaját csomagoltam neki, hogy ne haljon éhen, miközben fizetem a napi háromszori étkezést.”

Miért muszáj?

A szülők körében két válasz kering. Az egyik, hogy a szegényebb réteghez tartozó gyerekek ezután nem kóborolnak az utcán délutánonként, a leckéjük kész lesz, és az ebédjük is garantált. A másik elmélet arra céloz, hogy az augusztus végére beígért béremelésért cserébe az állam többet vár a tanároktól, a negyven munkaórájukból az eddigi huszonkét óra helyett huszonhatot kell tanításra fordítaniuk. (A fennmaradó időben készülhetnek az órákra, dolgozatot javítanak stb.)
– A változás egyrészt társadalmi igényeket elégít ki, másrészt a tanórákon kívüli egyéni vagy csoportos, pedagógiai tartalmú foglalkozások a tanulók fejlődését szolgálják. Mivel a szülők nagy többsége napközben dolgozik, nem tud gondoskodni gyermeke felügyeletéről, szabadidejének tartalmas eltöltéséről – hangzik a kérdésre a Köznevelésért Felelős Államtitkárság (KFÁ) hivatalos válasza. – Az iskoláknak az új szemléletű pedagógus-munkarend bevezetésével lehetősége nyílik arra, hogy a gyerekek számára vonzó, színes programokat szervezzenek, emellett jut idő a felzárkóztatásra, tehetséggondozásra is. A szülők kisebbik hányada engedheti meg a különböző fizetős különórákat. A délutáni foglalkozás segíti az esélyek kiegyenlítését is.

Akár énekelhetnek is

Tanítási órák csak az „egész napos” iskolákban vannak délután, a hagyományos intézmények maguk dönthetik el, hogy a többletidőt hogyan használják ki.
– Várhatóan felélednek a szakkörök. Ha a gyerekeknek úgyis bent kell lenniük, akkor többségük nem a tanulószobában vagy a napköziben fog ülni, hanem azokat a foglalkozásokat választja majd, amelyekért korábban fizetnie kellett volna – vallja Madzinné Nagy Anikó, a borsodi Hernádnémeti Általános, Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű, Alapfokú Művészetoktatási Iskola igazgatója. Náluk a nyelvvizsga-előkészítés, sportszakkörök, művészeti foglalkozások, drámaóra mellett a diákok korrepetálásra és felvételi előkészítőre is számíthatnak. A szülők egyik legnagyobb félelme, hogy a gyerekek túl lesznek terhelve, ezzel az igazgatónőt is többen megkeresték. Szerinte a heti negyven óra csak elsőre tűnik soknak. Egy ötödikesnek amúgy is harmincegy-harminckét órája lenne, erre rájön az ebédszünet, és csupán néhány könnyedebb foglalkozás (énekkar, edzés stb.) elég ahhoz, hogy kitöltse a délutánt. Azok a normál tagozatosok, akik nem választanak szakkört, a klasszikus tanulószobában foglalkozhatnak a leckéikkel, hozzájuk olyan tanárt osztanak majd be, aki tud nekik a házi feladatokban segíteni. Míg a diákok az írásbeli leckéket megírhatják a feladás napján, a tanulós-magolós házi feladatokhoz kevés lehet, hogy egy héttel korábban foglalkoztak vele.

– Eddig is tanultunk például verset közösen, de erre csak akkor van mód, ha azt a művet a szobából mindenkinek tudnia kell. Ezt nem mindig sikerült megoldani. Ilyenkor sajnos otthon kell vele foglalkozniuk, mert azt viszont nem engedhetem meg, hogy kimenjenek a folyosóra magolni – mondja Madzinné Nagy Anikó. Az a félelem is alaptalan, hogy a gyerekeknek kétnapi cuccot kell magukkal cipelniük, a tanulószobájukban eddig is tartottak régi tankönyveket. A Köznevelésért Felelős Államtitkárság szerint a gyerekek egyéni tempója eltérő, így előfordulhat, hogy otthon is tanulni kell velük.
– Erre a problémára régóta nincs és sajnos nem is lehetséges az iskolán belül megoldást találni – áll a Nők Lapjának írt válaszukban. – Ha a családban az egyik szülő otthon van, vagy esetleg a nagyszülők tudnak segíteni, akkor megoldást jelenthet, ha a délutáni foglalkozás alól felmentést kérnek.

Ebéd elvitelre

Ami az igazgatónőnek (és sok szülőnek) fejtörést okoz, az az ebédeltetés.
– Itt falun nem mindenki jár menzára, sokan otthon ebédelnek. Még nem látom, az új rendszer hogyan néz majd ki a gyakorlatban. Hazaengedhetem a gyereket? Hány percet maradhat távol? Nem kötelezhetek senkit arra, hogy vegye igénybe a menzát. Vagy hoz magával szendvicset? És mi lesz a meleg ebéddel? Hova rakjam a mikrohullámú sütőt? A rászoruló tanulók támogatást kaphatnak az étkezéshez, de arra a KFÁ válasza nem tért ki, hogy mit tehet az, aki nem sorolható a rászorulók közé, pénztárcáján mégis megérzi, ha az ebédet az iskolai menzára bízza.
Azoknak, akiknek minőségi aggályaik vannak a közétkeztetéssel kapcsolatban, az államtitkárság azt tanácsolja, hogy kifogásaikat jelezzék az üzemeltetőnek.