Nem fogom kidobni, amikor Afrikában éheznek! – rivallt ránk egykor nagymamánk, ha nem fogyasztottuk el a borsófőzeléket az utolsó kanálig. A magunk részéről ezt mindig is demagóg érvelésnek minősítettük, igaz, akkor még nem ismertük a számokat, és pláne nem volt meg a hajlamunk a távolabbi összefüggések meglátására – társadalmi felelősségérzetünk fejlettségéről nem beszélve. Egyszerűen csak utáltuk a borsót.
Antidiéta-program
Ma viszont újra kell gondolnunk az álláspontunkat, és nemcsak azért, mert azóta megszerettük a zöldféléket. 100 kiló: évente ennyi élelmiszert dob ki egy átlagos magyar család. Nem tudom, a mienk ilyen szempontból átlagos-e, de igyekszem nem belegondolni. Szenvedélyesen próbálok felhasználni minden maradékot – általában úgy, hogy elfogyasztom ezeket. Ez utazás előtt a legmókásabb, mert mindent fel kell használni, ami maradék csak van a hűtőben. Ezek általában egyáltalán nem összeillő dolgok – tudjátok. A tipikusak: felbontott ecetes uborka, felbontott valamilyen konzerv, utolsó fél adag (egykor) melegétel, amit egyszer már bevittem a melóba, hogy majd pénteken megeszem, aztán hazahoztam, hogy majd indulás előtt még elfogy (nem fogyott el), pár szelet sonka épp abban a még ehető, de már nem finom állapotban, majonéz, sajtdarabok, valamilyen kence… Kenyérféléből a vagy eleve kétszersültnek vásárolt, vagy azzá lett verziók.
Nos, mindig meggyőzőm magam, milyen kiváló vacsora is az, amit ezekből össze lehet dobni. Ha valami ordítóan nem passzol a menübe, azt általában becsomagolom, és visszük magunkkal. Kidobni nem szívesen. De van, hogy muszáj – jól felfogott egészségügyi érdekünkben. De legalább lelkiismeret-furdalással teszem.
A maradék bosszúja
A világon már sok mindent kitaláltak a pazarlás ellen, de amíg a dolog csak egy fokkal is nagyobb erőfeszítést kíván annál a mozdulatnál, amivel felpattintjuk a szemetes fedelét, addig sajnos mérsékelt sikerrel. Volt itt már maradék-cserebere program, éttermi adományozás, rohadtgyümölcs-újrafelhasználás, sőt a pincér is büntetett – szimpatikus törekvések.
De a maradékokból állítólag elsőrangú fogások is készülhetnek. Erről igyekszik meggyőzni minket a Magyar Élelmiszerbank Egyesület és egy szupermarket-lánc közös “Esélyt az Ételnek” kampánya. Mint a szervezők érvelnek, az élelmiszer-pazarlás minimalizálásával nemcsak a hulladék mennyisége csökken, hanem hozzájárulhatunk a globális méreteket öltő éhezés és alultápláltság visszaszorításához is (a magunkéhoz mindenképp). Országszerte huszonöt helyszínen jelenik majd meg oktató mobilkonyha, ahol „háziasszonyoknak szóló tippgyűjteménnyel” fognak lecsapni a gyanútlanul lődörgő, potenciális pazarlókra.
Lássuk kedvcsinálónak, hogy miket is ajánlanak!
Forrás: Esély az Ételnek |
