– A kutatóknak mindössze harmada nő, miközben egyetemre már csaknem százhúsz éve járhatunk. Hol vannak a fékek?
– Hivatalosan természetesen semmi nem tilos ma már a tudományos életben a nők számára. Nobel-díjat kaphatnak, egyetemek rektorai, tudományos akadémiák tagjai lehetnek. Tehát bárhol dolgozhatnak, bármilyen területen elérhetnek sikereket. A valóság azonban nem ez: valójában rosszabb a helyzet, mint évtizedekkel ezelőtt.
– Vajon miért?
– Néhány évtizede nyitottabb volt a nők előtt ez a pálya. A kutatóintézetek eleve sokkal több támogatást kaptak, így volt saját bölcsődéjük, óvodájuk: a szülés után hamarabb visszamehettek dolgozni, folytathatták karrierjüket. Most a gyerekvállalás időszaka sokkal nehezebb helyzetbe hozza őket, mint a nyolcvanas években, másrészt a világ abba az irányba halad, hogy a csúcstudományokat általában férfiak művelik, ők kerültek ott vezető pozíciókba. És akkor ott vannak még a sztereotípiák: az emberek többségében az a kép él, hogy tudós kizárólag férfi lehet.
– De miért ne lehetne ezzel kellő elszántsággal szembe menni?
| Magyarországon egy 1895. november 18-án kiadott rendelet tette lehetővé nők számára a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi képzést és gyakorlatot. Az első mérnökhallgató nőket csak 1918-ban vették fel a Műegyetemre, összesen négyet. Az első egyetemi tanár nőt 1930-ban nevezték ki. |
– Harminc évvel ezelőtt kevésbé néztek egy lányra csodabogárként, ha jól ment neki a matek, érdekelte a fizika, és azt mondta, villamosmérnök akar lenni. Ma ez már furcsának számít. Egy pályaválasztás előtt álló lány nagy célokat tűzhet ki maga elé, de a rokonok, a szülők igazából nem támogatják, ha például atomfizikus szeretne lenni. A család erre azt mondja, kislányom, fel sem vesznek arra az egyetemre, teljesen reménytelen, meg se próbáld! Ha ennek ellenére mégis megpróbálja, a társadalmi elvárásokkal kell megküzdenie: nem igazán érzik, hogy bárki támogatná az ötletet, hogy egy lány tudományos-műszaki pályára menjen. Így kialakul egy bűntudat, egy félelem: „nem vagyok tipikus nő”, „kilógok a sorból”, és elvész a lányok indíttatása. Mindezek következtében a magyar egyetemeken ugyan a nők aránya eléri a 60 százalékot, de a villamosmérnöki, gépészmérnöki és informatikai szakokon még a 10 százalékot sem.
– Van törekvés arra bármilyen részről, hogy ez változzon?
– Nem, ezek a számok évek óta ugyanazok. Mintha nem is előre, hanem visszafelé haladnánk. Továbbra is elvárás, hogy egy nőnek az a fő feladata, hogy gyereket szüljön, ami természetes. De a másik elvárás és sokszor egyúttal kényszer a kevés bölcsődei hely miatt, hogy a nő helye a gyerek mellett van annak hároméves koráig, már nem az (alig van olyan család, ahol a férfi vállalja fel ezt, legalább részben). Ez hátráltatja, hogy valaki komoly kutatói pályára lépjen, hiszen ott nemhogy három évet, de még fél évet is lehetetlen kihagyni, arról nem beszélve, hogy itt nincs feltétlenül fix munkaidő: egy természettudományi területen dolgozó nő számára sokszor kiszámíthatatlan, mikor ér véget a napi munkája, mikor tud elmenni a bölcsődébe a gyerekért.
– Sokan mondják: az, hogy a nők közül kevesen mutatnak fel világraszóló tudományos eredményeket, azt mutatja, hogy bizonyos területek egyszerűen „nem nekik valók”, más az érdeklődésük, máshogyan gondolkodnak, esetleg nem olyan jók a képességeik adott területeken, mint a férfiaknak.
| Egy példa
Dr. Groó Dóra általános orvos, a kísérletes orvostudomány kandidátusa. Számos EU-projekt koordinátora volt, amelyek közül több gender témával foglalkozott. A European Platform of Women Scientists (ECWT) vezetőségi tagja, a European Center of Women and Technology (ECWT) magyar kapcsolati pontjának vezetője. Létrehozásától a Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) elnöke. |
– A Nobel-díjasok között az utóbbi tíz évben tíz százalék volt a nők aránya. Fizikai Nobel-díjat egyetlenegy nő sem kapott az elmúlt évtizedben. De hogy másik példát is mondjak: a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjainak mindösszesen 3 százaléka nő, a 28 állami fenntartású felsőoktatási intézmény vezetői között négyen vannak. Ők főiskolai vezetők, egyetemi rektor nincs egy sem. Ezek a számok egyrészt azt mutatják, hogy nincs semmiféle különbség, másrészt azt, hogy a férfiakhoz hasonlóan a nők is haladnak előre a pályájukon, tűznek ki célokat, de az üvegplafonban megakadnak, és nem tudnak feljebb lépni. Ha az egyetemi ranglétrát nézzük, az adjunktusok között még találunk nőket szép arányban, a docensek között már jóval kevesebbet, a professzorok között pedig már csak 8 százalék a nők aránya.
– Miért probléma, hogy kevés nő van a tudományos életben?
– Például egy kutatóhelyen, ahol alacsony a nők aránya, háttérbe szorul a sokszínű gondolkodás, és férfias légkör alakul ki. Ezen kívül a társadalom egy része nem tudja a képességeit felismerni és kihasználni, mert elvárások alapján választ magának pályát. Így számos nő tehetsége egyszerűen elvész.
– Külföldön jobb a helyzet?
– Nyugat-Európában nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a nők ugyanolyan tempóban haladhassanak előre a pályájukon, mint a férfiak. Az egyik svéd egyetemen például elindítottak számukra egy képzést, ahol arra tanítják őket, hogy miként juthatnak el a karrierjük következő lépcsőfokára. A német egyetemeken szintén több módon, főleg családsegítő intézkedésekkel támogatják a nőket. Bébiszitter-szolgálatot tartanak fent az intézményen belül, így ha az anyának és az apának egyszerre kell például elutazniuk egy többnapos konferenciára, akkor azon a pár napon vigyáznak a gyerekre.
– Ha itthon bevezetnék a női kvótát, azaz előírnák, hogy hány nőnek kell lennie például a rektorok között, ez megoldást jelentene?
– Nem hinném, és egyébként is nagy ellenszenvet váltana ki.
– Mi segítené, hogy több nő válassza a tudományos pályát?
– Azt vallom, hogy már a kezdetkor több nőnek kell lennie a természettudományi, mérnöki, informatikai képzésben, így nagyobb az esély, hogy minél többen minél feljebb jussanak. Ha kevesen végeznek az említett szakokon, akkor kevés lesz az adjunktus, a docens is, tehát alulról kell elkezdeni a változtatást. Már a középiskola előtt meg kell győzni a lányokat, hogy ez a pálya érdekes, erre ők is képesek, merjék csinálni.
