Mintegy negyvenen toporgunk a szemerkélő esőben hétfő délben, többeken feltűnően koncepciózusan elkenődött smink. Talán az időpont – hétfő, 12 óra –, talán a hűvös időjárás, de még inkább a pártpolitikai színezet lehet az oka annak, hogy csak ennyien kíváncsiak a képviselői irodaházhoz meghirdetett eseményre, vagyis ennyien tiltakoznak a családon belüli erőszak ellen, illetve jelzik, hogy szeretnék lemondatni az élettársát súlyosan bántalmazó Balogh József – volt fideszes, jelenleg független – országgyűlési képviselőt.A csapatösszetétel is az időponthoz tűnik igazodni: túlreprezentált a nyugdíjas korosztály és a politikuspopuláció – fiatal aktivisták elvétve bukkannak fel. Örömteli viszont, hogy megjelentek Balogh József nemtársai: dühös férfiak még dühösebb feliratokat lengetnek.
Hol vannak a többiek?
A részt vevő nők többsége monoklit festett az arcára (vagy jelzésszerű papír zsebkendőt illesztett a szemüvege mögé, amolyan szemkötésként). Így jártak el a Bátran Nő, a Demokratikus Koalíció női közösségének tagjai, az LMP-s és MSZP-s képviselők, a kormánypártból azonban senki. Vadai Ágnes – aki a múlt keddi parlamenti tiltakozásáért Szűcs Erikával együtt fejenként a legsúlyosabb, 130 ezer forintos büntetést kapta – hiányolja is kollégáit, hiába hurrognak az összegyűltek, érzékeltetve, hogy a pofonnak ugyanis nincs pártpolitikai hovatartozása, neme, anyagi helyzete, települése. Vadai ugyanakkor kiáll a lekócosfogúrémségezett Selmeczi Gabriella mellett: az ő sértegetése szerinte ugyanúgy tahóság, mint ellenzéki politikusnőt lekövérezni vagy a bébidollja felől érdeklődni élénken.
Képviseltetik magukat a közvetlenül érintettek is, a főként idősebb nők között akad olyan, aki saját fotóját kötötte a nyakába: a képen a szeme körül friss ütésnyom, egy óriási vörös véraláfutás, ő már nem festett magára szemfestékkel monoklit. Az az idős nő sem, aki transzparenst is gyártott, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a Parlamentben nőverő ül, de a zebránál is áll olyan férfi, aki hasba öklözi otthon a feleségét. Ő már csak tudja: tíz évig élt együtt a férjével, aki rendszeresen verte, sokszor súlyosan, mert féltékeny volt. „Elváltam, de másnak már nem hagyom, hogy bántson – meséli –, igaz azt sem, hogy közel kerüljek bárkihez is érzelmileg…” Egy, a lefolyni készülő monokliját törölgető nő pedig munkatársnője agóniáját nézte végig közvetlen közelről, tehetetlenül.
Igazi vagy festett
Nem kell sokáig keresni, hogy saját történetekre bukkanjunk. Egy negyvenes tüntetőt a férje éveken át fizikailag és lelkileg is bántalmazott, „volt, hogy a lakásból is kizárt” – mondja. Rettegett, amikor úgy döntött, hogy elhagyja erőszakos férjét.
A legutóbbi halálesetről szóló hír hétvégén járta be a sajtót. A statisztika szerint Magyarországon hetente egy nő hal meg családon belüli erőszak miatt, élete során pedig minden ötödik magyar nő lesz legalább egyszer módszeres és rendszeres erőszak áldozata párkapcsolatában, legyen az fizikai vagy szexuális bántalmazás, lelki kiszolgáltatottság vagy anyagi fenyegetettség.
Bár kis hányadban, de férfiak is áldozatául esnek a családi erőszaknak. Ők ma azzal az üzenettel mehetnek haza, hogy „igazi férfi nem bánt nőt, a többinek meg tilos”.
Félmillió monoklis
| Törvény már van Július elsejétől a büntető törvénykönyvben önálló tényállásként szerepel a családon belüli erőszak elkövetése, illetve országgyűlési munkacsoport foglalkozik a kérdéssel. Azonban az új törvényhely túlságosan szűken határozza meg az áldozatok körét: azok a nők, akik nem élnek együtt élettársukkal, nem tartoznak ide, ha nincs közös gyerek, ráadásul csak többszöri bántalmazás után indul meg a büntetőeljárás. |
Konklúzióként elhangzik, hogy a mindennapokban, a közbeszédben legyen igazi változás: legyen egyértelmű, hogy a nők elleni erőszak súlyos emberi jogi jogsértés, amely az áldozatok életét, emberi méltóságát, testi épségét, egészségét és biztonságát veszélyezteti. Az egyik tüntető férfi, aki bár lelkesen érkezett és meg van győződve arról, hogy az ehhez hasonló kis megmozdulásoknak is összeadódik az erejük, azt mondja, ez a tüntetés olyan, mint amikor a palotapincsi ugat a kerítésen keresztül a dobermannak: „ide legalább félmillió ember kellene”. A vele együtt érkező nők megerősítik: jó lenne olyan bátor embereket látni, akik megelégelték, hogy a bántalmazottak fájdalmát semmibe veszik, és hogy az erőszaknak nincs következménye. Közben a háttérben egy fehér plakát távolodik: „Elég volt! Vak komondorok, nektek még nem?”
