Bármennyire is Ökoanyu vagyok, egy dologról nem tudok lemondani: szeretek sminkelni. Szeretem a dekorkozmetikumokat, még akkor is, ha válogatnom kell az alapján, hogy a lehető legkevesebb káros anyag kerüljön a bőrömre. Egy-két napon át próbáltam már smink nélkül is létezni, az élmény nem volt persze tragikus, kiderült, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítok neki, mint kellene, de nincs mit tenni, szeretem. Keresgéltem már recepteket a neten, és bár elég jól eligazodom jó pár alapanyag és elkészítési mód között, a dekorkozmetikumok leírásai kapcsán úgy éreztem, mintha kínai nyelven írták volna őket. Aztán derült égből jött a lehetőség: egy tanfolyam, ahol alapozót, rúzst, szemceruzát csinálhattam.
Elméleti gyorstalpaló
Reggel egy zsúfolt terembe érkezem, úgy látszik, nem csak az én fantáziámat mozgatja a házilagos rúzskészítés. Megkapjuk az elméleti képzést, ami teljes mértékben befogadható, némi sminktörténeti adalékkal fűszerezve, amit külön élvezek. Megtudom, amit talán már olvastam is: Kleopátra korában az erős szemhéjkiemelés arra szolgált, hogy viselőjét megvédje a különböző szembetegségektől. Mára pedig külön iskolája van a különböző szemfestési technikáknak.
Füstös, cicás, femme fatale, amit csak akarunk. Persze már itt is felmerülnek kérdések: vajon az általunk készített sminkek olyanok lesznek-e, mint amiket a boltban vásárolunk? Vélhetően nem – hangzik dr. Torma Viktória, a Kencesuli egyik vezetőjének válasza. Arra számítanunk kell, hogy kicsit máshogy fognak viselkedni, a rúzst például nem spaklival kell leszedni lefekvés előtt a szánkról, mint más esetben nemritkán előfordul. Juli, az egyik résztvevő ennek külön örül, ő azért is jött el a tanfolyamra, mert bár szeret sminkelni, a boltokban elérhető sminkek neki túl hangsúlyosak, szeretne finomabb, árnyaltabb, természetesebb hatást elérni, és persze az is szempont számára, hogy lehetőleg ne kerüljön túl sok káros anyag azokba a dolgokba, amelyeket az arcára ken nap mint nap. Bízik abban, hogy a saját készítésű sminkek jelenléte finomabb, nem olyan tolakodó. És ebben nem is kell csalatkoznia.
Varázslatos színkavalkád
A rövid elméleti bevezető után bevetjük magunkat a tankonyhába, ahol a színeké a főszerep. Rengeteg feladat vár ránk: alapozó, púder, szemhéjpúder, rúzsok, szempillaspirál (!), szemceruza, szájfény, krémfesték szemre és így tovább. Legelőször is az alapozók sorsáról kell dönteni, első lépésként meghatározzuk, hogy kinek kellene inkább sárgás, kinek inkább bézses árnyalatú. Szerencsére van kozmetikus is a csapatban, gyorsan megy. Majd sorra döntünk az összes előállítandó sminkszer színéről. Tudjuk persze, hogy minden évben mások a divatszínek.
Mégis olyan jó érzés, hogy nem egy pulton válogatok az idei szezonra szánt színek közül, hanem én találhatom ki és dönthetem el, hogy mihez lenne kedvem. Illetve azért egy bizonyos kor után az ember azt is jobban tudja, mi áll jól neki, és nem kényszerül arra, hogy az aktuális trendnek megfelelően mondjuk sápadt Hamupipőkének maszkírozza magát.
Tényleg szemceruzát csinálok?
Elkezdődik a kutyulás, dekázás. Folyékony alapok, csodálatos színek. Így, hogy az összes alapanyag a kezünk alatt van, nem tűnik nehéznek, bár a szemceruzával kicsit meggyűlik a bajunk, nem annyira egyszerű visszatölteni a folyékony masszát a vékonyka ceruzahüvelybe.
Közben néha magamra csodálkozom: tényleg szemceruzát csinálok? Igen! A csapatok folyton forognak, míg valakivel épp a szájfény bámulatos lila színében gyönyörködöm, tíz perccel később már épp egy szemhéjpúder optimális színét próbáljuk belőni egy másik csapatban. Bár a receptet a tanfolyam kitalálói előre megírták, az alkotóelemeket kimérték, valahogy nem ezt a színt szeretnénk, így hát privát mixelésbe kezdünk a saját szakállunkra. A helyzet spontán alakul, néha tartok tőle, hogy az egész addigi munkánkat elrontjuk, de végül kiderül, életem legszebb színét sikerül kikevernünk, azóta is használom, egészen varázslatos. Lassan minden csapat elkészül, sorakoznak a csodás színű sminkszerek – nem hiszek a szememnek, hogy ezeket tényleg mind mi készítettük.
A puding próbája
Persze az egésznek akkor van értelme, ha használható is valamire. A tanfolyam óta már nagyjából három hónap telt el, nyugodtan tudok referálni a tapasztalatokról. Bár mindig szimpatizáltam a szájfényekkel, nem használtam őket túl gyakran, mert nem szerettem, ha úgy nézek ki, mint aki most nyalt ki egy zsírosbödönt. A saját készítésűvel nincs ilyen érzésem, azt is tudom, hogy pontosan olyan összetevők vannak benne, amelyek táplálják is a kiszáradt, cserepes ajkakat, plusz olyan illóolaj, ami enyhén dúsító hatású. Enélkül szinte nem is szeretek elmenni otthonról, és a mennyiséggel sincs probléma, bőven kitart.
Kedvenceim továbbá a pirosító és a szemhéjpúderek, ezek is tökéletesen működnek. Az alapozó inkább úgy funkcionál, mint egy BB krém, nekem ez a hétköznapokon általában kevés, de vannak, akik ennyi fedéssel is elégedettek. A szempillaspirál kellemesen kiemel, a szemceruza pedig szemceruza, végzi a dolgát. Rúzst eddig nem igazán hordtam, mert nem szeretem, ha hangsúlyos a szám, de az új, saját készítésű rúzsom pont megfelel az igényeimnek. A hatása természetes, mégis kicsit kiemel.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
