– Milyen állításokra, vélekedésekre gondolunk, amikor jóindulatú szexizmusról beszélünk?
– Például: “Egy rendes férfinek a nőt a tenyerén kell hordoznia, védelmeznie kell, és gondoskodnia kell róla.” “A nőkben megvan az a fajta ártatlanság és lelki tisztaság, amely csak kevés férfire jellemző.” “A nők alkalmasabbak a gyereknevelésre, mert meg tudják osztani a figyelmüket.”
– Ugyan már! Hát már egy kis kedvesség, bók is bűn?! Mi ebben a szexista?
– A nők nem egyformák – az iménti állítások azonban homogén csoportként képzelik el és kezelik őket. A nőkkel szembeni társadalmi elvárásokat pedig minden nőre igaz tényként állítják be. A megbecsülésben, a tiszteletben önmagában semmi szexista nincs, ám ha ezeket a nemegyszer irreális címkéket szolgaian magunkévá tesszük, az már számos probléma forrása lehet. (“Minden férfinek szüksége van egy nőre, akit imádhat.” “A férjed csak értetek, a ti boldogságotokért dolgozik, hát miért nem bírod megbecsülni?! Mégis mit akarsz még?”)
– Honnan ered, miből fakad a jóindulatú szexizmus?
– A szinte minden kultúrában jelen lévő férfiuralomból. A legtöbb társadalomban férfiak töltik be a magasabb pozíciókat az üzleti életben, a politikában, a vallási intézményekben, még a nőket érintő legalapvetőbb kérdésekben is ők a döntéshozók. A férfidominancia ellenére azonban a férfiak gyakran függőségben vannak a nőktől: a feleségüktől, az anyjuktól vagy az intim partnerüktől. Éppen ez a függőség a jóindulatú szexizmus gyökere: a jóindulatú szexizmus elismeri, hogy a nők értékesek és vonzók, ahhoz azonban, hogy ezt a státuszt egy nő megtarthassa, be kell tartania egy sor “előírást”.
– Ha elismeri, hogy a nők értékesek, vonzók, akkor mégis mi a baj ezzel?
– A jóindulatú szexista állítások úgy működnek, mint a mézesmadzag: míg a túlnyomó többség könnyen elhatárolódik az ellenséges szexista állításoktól, addig a jóindulatú szexista állítások hízelgésen alapuló mechanizmusa miatt lényegesen nehezebb elhatárolódni. Nem véletlen, hogy a jóindulatú szexizmus ott a legerősebb, ahol az ellenséges szexizmus is az, tehát valójában egy érem (a szexizmus, a nők alacsonyabbrendűségének ideológiája) két oldaláról beszélünk. Ha az ember kiskorától kezdve napi szinten hallja, látja, tanulja, hogy ő kevesebbre, korlátozottabb lehetőségekre született, kevesebbet ér, mint a fiúk és a férfiak, akkor a hízelgés nagyon kellemes lehet. Valójában azonban a jóindulatú szexizmus ugyanazt az elnyomó ideológiát erősíti meg, amely szerint a nemek közötti társadalmi különbségeknek, a nők hátrányos megkülönböztetésének biológiai oka van, ezért felesleges törekedni a megkülönböztetés felszámolására, mert így természetes.
– Ha a fentebbi állításokat olvasva a párkapcsolatomra, illetve magamra ismerek, mit tehetek első lépésként?
– Ne csüggedjünk, nem a mi készülékünkben van a hiba, a többségünk olyan szocializációs folyamatban nőtt fel, amely kifejezetten igyekezett elfogadtatni velünk a szexista látásmódot mint “normálist”, ezért nem csoda, ha nem kaptunk eszközöket a vele szembeni fellépéshez. Hasznos az interneten rákeresni a “jóindulatú szexizmus” kifejezésre, egyre több magyar nyelvű tartalom is elérhető a témában.
Hasonló érdekes cikkek olvashatók a Marie Claire magazin friss számában. Keresd az újságosoknál! |