Sétánk egy tavaszias téli délutánon a Fővám térről indult, és megannyi helyszín bejárása után a Kőfaragó utcában, Tormay Cécile egykori lakhelyénél ért véget. A tematikus sétákat szervező Hosszúlépés – Járunk? csapatához csatlakoztunk, akik a Háttér Társaság segítségével állították össze a Pink Budapest sétát.
Mit is jelent pontosan az LMBTQ? Leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer (ide azok az eltérő szexuális irányultságú személyek tartoznak, akik az előzőekhez nem tudják, vagy nem akarják besorolni magukat) közösség: a “megszokottól”eltérő szexuális identitásúak. Sokan még ma is rossz szemmel néznek rájuk, régen pedig egyenesen “természetellenes fajtalankodásnak” vélték viselkedésüket, és börtönnel büntették őket. Az 1960-as évektől ugyan az eltérő szexuális beállítottság már nem számít bűncselekménynek, még sokáig betegségként tartották nyilván.
Ismerkedés titokban
Napjainkban is gyakori panasz, hogy nehéz olyan helyet találni, ahol jól lehet ismerkedni. Gondoljunk csak bele, milyen lehetett ez hajdanán egy elítélt közösség tagjainak. Bizonyos közszájon forgó helyeken ha valaki sokáig téblábolt egyedül, akkor nagy valószínűséggel partnert keresett. Ilyen volt például a Népliget, a Vérmező, a Feneketlen-tó és a Gellért-hegy lejtője, valamint a fürdők egy része, ahol az egynemű napok jó lehetőségnek számítottak. Ezeken kívül pedig léteztek még az úgynevezett csempebárok, azaz egyes nyilvános vécék, amelyek szintén találkahelyszínek lehettek.
Saját lap: segítség az elfogadáshoz
Sétánk során útba ejtjük a Sörház utcát, ahol a kettes szám alatt egykor egy szerkesztőség működött. Mások címmel született meg az első olyan kiadvány Magyarországon, amely az LMBTQ közösség tagjainak szólt. 1989-ben jelent meg először, de csak 1991-től terjeszthették legálisan. Hogy miért is volt nagy jelentősége? Láner László főszerkesztő így határozta meg a magazin célját: “A Mások nem a heteroszexuális többségnek akar egy elfogadható képet felmutatni a melegekről, inkább a melegekkel akarja elfogadtatni saját magukat. Be akarjuk bizonyítani, hogy a homoszexuálisok semmivel sem érnek kevesebbet másoknál, szexuális vonzalmuk saját nemük iránt, ha nem is jellemző a többségre, de semmiképpen sem beteges.”
Listák és kémek
A közösség saját lapjának azonban megvoltak a veszélyei is, méghozzá a terjesztés miatt. Az újság borítékban érkezett az előfizetőkhöz, azonban 1992-ben a rendőrség egy gyilkossági ügy nyomozása kapcsán követelte a terjesztési listát. A szerkesztőség tagjai nem adták oda, kiálltak a közösség jogai mellett, ugyanis a rendszerváltás után már nem lehetett szexuális hovatartozás alapján nyilvántartást vezetni. Mivel a lap vezetősége nem működött együtt a hatósággal, őrizetbe vették őket. Az eset híre eljutott a közszolgálati rádióig, innentől kezdve a dolog közügy lett, s ez fordulatot hozott; a rendőrség nem kaphatta meg a listát. Egyébként korábban, a Horthy-korszakban nagyon is létezett nyilvántartás, ám a második világháború után eltűnt. A későbbi időkből mégis több olyan eset ismeretes, amikor a rendszer zsarolással szervezett be kémeket. Így történt ez Molnár Gál Péter színikritikus esetében is, akit szexuális hovatartozásával megzsarolva szerveztek be hálózatukba 1963-ban. Tizenöt éven át rengeteg emberről, köztük színészekről is írt jelentéseket Luzsnyánszky Róbert fedőnéven, igyekezett azonban szakmájához híven megírni ezeket, mintha csak kritikák lennének, terhelő adatok nélkül.
Más hírességek
Ha még egy kicsit visszamegyünk az időben, találunk olyan példákat is a kor ismert emberei között, akik eltérő identitásuk ellenére viszonylag gond nélkül tudták élni az életüket. Ez elsősorban a gyengébbnek mondott nem tagjaira igaz, mert a kor szelleme nem feltételezte, hogy a nőknek egyáltalán eszükbe juthat ilyen viszonyokat kezdeni. A Horthy-korszak népszerű írónője, Tormay Cécile például jobban kedvelte a saját neméhez tartozókat, mint a férfiakat, ám emiatt semmilyen kellemetlen következménnyel nem kellett szembenéznie.
Gobbi Hilda a kommunista párt tagja volt, és megtehette, hogy szinte nyíltan vállalta leszbikus vonzódását: előbb Temessy Hédi színésznővel, majd Galgóczi Erzsébet írónővel élt együtt. Gyakran így jellemezte magát: “én olyan pasi vagyok”, mindezt pedig öltözködésével is alátámasztotta, sőt a bejáratnál mindig előreengedte a többi hölgyet.
A 20. századból eszünkbe juthat Pilinszky János költő is, aki csak ismertségével kapcsolható az előző nevekhez, hiszen ő mélyen vallásos ember lévén óriási bűnnek élte meg homoerotikus vonzalmát. Sétánk során egy érdekes utcaátnevezés apropóján kerül elő a neve. 2009 áprilisáig ugyanis volt az V. kerületben egy nem túl nagy, nem túl jelentős, de mégiscsak utcanévtáblával ellátott hely, a táblán pedig ez állt: Szivárvány köz – mint tudjuk, a szivárvány a hetvenes évek vége óta az LMBTQ közösség egyik szimbóluma. 2009-ben az említett helyet egyszer csak átnevezték Pilinszky János közre. Azt sajnos nem tudjuk, szándékos-e a párhuzam a kettő között.
Éttermek és bárok: kettes asztalok intimitásában
Egy időben több étterem neve is összeforrt a közösséggel, ilyen például az egykor a Váci utca 40-es szám alatt álló Pepita Oroszlán, az Egyetem presszó a Ferenciek terén, de a közkedvelt Fenyőgyöngye és a Diófa étterem is. Ezeket nem valamiféle kirívó helyekként kell elképzelni, avatatlan szemnek talán csak annyi tűnhetett fel, hogy egy kicsit több volt a kettes asztaloknál ülő férfiakból. Aztán egy bizonyos időpontban, legtöbbször este kilenckor váltás következett, és ezután már csak a közösség tagjai foglalták el a helyet.
Az első magyarországi melegbárt, a Capellát 1997-ben nyitott Birta László vállalkozó. Úgy gondolta, hogy ha már vállalkozásba kezd, annak tükröznie kell a hovatartozását.
Felvonulás rózsaszín háromszöggel
A Capella akkora népszerűségre tett szert, hogy hazánkban innen indult az első Pride 1997-ben. A legeslegelső büszkeségmenet egyébként New Yorkhoz kötődik, 1970 nyarán, radikális, látványos felvonulás formájában, viszonylag kevés résztvevővel. Azóta világszerte elterjedt, és karneválszerű eseménnyé vált. Itthon 1992-ben próbálkoztak először ilyesmivel, Pink Piknik néven. A találkozó helyszínét a Kolosy térről indulva a rózsaszín háromszögeket követve lehetett megtalálni. Mi is ez a rózsaszín háromszög? Amíg a zsidókat sárga csillaggal bélyegezték meg a nácik, addig az LMBTQ közösség tagjait lefelé fordított rózsaszín háromszöggel jelölték meg a koncentrációs táborokban, azóta ez a háromszög a jelképükké vált, de felfelé fordítva, ami a büszkeséget szimbolizálja.
Hazánkban még mindig nem igazán elfogadottak a közösség rendezvényei, azonban 2013 áttörésnek számított, hiszen olyan nagy cégek álltak a Budapest Pride mellé, mint a Google, a Prezi vagy az Espell.
Mi a helyzet ma?
Az internet elterjedésével az LMBTQ közösség tagjai számára is sokkal könnyebb lett az ismerkedés és a találkák megszervezése, ezért a korábbihoz képest egy kicsit megcsappant a számukra fenntartott szórakozóhelyek forgalma. A túránk során meglátogatott – meleg férfiaknak fenntartott – Action bár tizenkilenc éve működik, tulajdonosa szerint a korábbi telt házhoz képest mostanában nagyjából félházzal. Érdekesség, hogy néha heteroszexuális lányok is betérnek hozzájuk, tudván, hogy ott biztosan nem molesztálja őket senki.
