Természetesen a világon nemcsak nálunk vannak jelentős kisebbségben a politikusnők, és ennek okait már sokan kutatták. A FOX tévécsatorna például egy időben azt az elméletet terjesztette, hogy a nők azért részesítik előnyben a férfiakat, mert “apafigurát keresnek” – ez a vélemény érthetően nagy megrökönyödést váltott ki az Egyesült Államokban. A The Huffington Post hasábjain pedig Dr. Peggy Drexler pszichológus, genderszakértő úgy vélekedett, a megfejtés inkább az lehet, hogy a nők sokkal kritikusabbak más nőkkel, mint a férfiakkal szemben. Kíváncsiak lettünk, a magyar nőknek vajon mennyire számít a képviselő neme, ha itt a döntés pillanata.
 |
| Veilandics Franciska |
Kis házi felmérésünk távolról sem reprezentatív: 25 és 50 év közötti, főként diplomás nőket kérdeztünk. Az eredmények azonban így is elgondolkodtatók, Veilandics Franciska politológus pedig segít átlátni a témát. A véletlenszerűen kiválasztott megkérdezetteknek az alábbi kérdésekre kellett választ adniuk:
1. Figyelemmel kíséred a pártok nőpolitikáját és azt, hogyan viszonyulnak a nemek közötti egyenlőség kérdéséhez?
2. Választáskor szempontot jelent nálad, hogy egy párt listáján hány nő jelölt szerepel?
3. Amikor egyéni képviselőre szavazol, fontos szempont számodra a választott képviselőd neme?
4. Mit gondolsz, Magyarországon miért van sokkal kevesebb politikusnő, mint férfi?
Pártok nőpolitikája? Van olyan?
Az első kérdésre Mónika csattanós választ adott, amikor kapásból kérdőre vonta a létjogosultságát: “Konkrétan a pártprogramokat nem nézem ilyen szempontból. Nem mintha léteznének ilyenek Magyarországon mostanság…” Ettől még a megkérdezettek felét kifejezetten érdekli, mit gondolnak pártjaink és politikusaink a nőkről, ám közülük is csak öten követik ezt szoros figyelemmel. Angéla is figyeli a politikát, de egészen más aspektusból: “Kisbabát várok, és én is keresgéltem a neten, mi vár rám például anyagi szempontból az elkövetkező időszakban, vagy hogyan jöhetek vissza majd a munkahelyemre. Megengedik majd, hogy az elején hat órában dolgozzak? Vagy könnyűszerrel pótolnak egy egyetemista gyakornokkal, akinél nem lesz gond az éjszakai vágás a tévében? Eddig nekem sem volt, de majd most…”
A nemek közötti egyenlőség kérdésében Zsuzsa szerint hivatalosan úgysincs különbség párt és párt között: “Papíron gyakorlatilag az összes párt a nemek közötti egyenlőséget hangsúlyozza”. Persze a gyakorlatban már más a helyzet, és többen is szóvá tették, hogy szerintük nőpolitika igazából nem létezik felénk: a pártoknak szerintük nem sok érdemi mondanivalójuk van a témában. Nálunk a nőpolitika többnyire egyenlő a szüléspolitikával: “Csak annyit mondanak, hogy szülni kell”. Nóra szerint hiba volna azt várni, hogy egy párt teremtse meg a nemek közötti egyenlőséget: “A fejekben attól nem lesz igazi változás, hogy hoznak pár törvényt Pesten, egy díszes épületben.”
| A politológus megmondja “Tévhit, hogy a nők nem érdeklődnek úgy a politika iránt, mint a férfiak. Őket is érdekli, csak más szemszögből. Nem feltétlen a parlamenti közvetítéseket nézik, és kevéssé az egyes képviselők nyilatkozataival foglalkoznak, de a közélet nagyon is érdekli őket. Egy édesanyának például nem mindegy, milyen iskolába írathatja be a gyermekét, milyen gyermekellátási segélyt kap, vagy mennyi adót vonnak le a fizetéséből, de persze nem csak családi kérdések érdekelhetik, sőt, az egészségügy, a környezetvédelem, az élelmiszerbiztonság, a közbiztonság olyan területek, amik a jelek szerint a nőknek inkább fontosak.” Sajnos sokan – köztük a pártok képviselői is – csak addig jutnak, hogy nő=család. |
A nem önmagában nem érték
Ugyan egy pártot valamivel szimpatikusabbá tesz megkérdezetteink számára, ha több női név szerepel a listájukon, de ez még bőven kevés ahhoz, hogy az X a szavazólapon az adott párt neve mellé kerüljön. Húszból tizenkilencen állították, hogy ez számukra nem meghatározó szempont választáskor, így csak egyetlen alany akadt, aki akár a voksát is adná ezen érv alapján. Azt többen is megjegyezték, hogy ha legalább néhány női név nem szerepel a listán, az azért nem túl jó jel, és olyan is akadt, aki ha találna olyan listát, ahol a nők legalább 50%-os arányban képviselik magukat, biztosan rájuk szavazna, de amíg ez nem következik be, inkább nem számolgat. Azt is megtudtuk, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít: “Egy politikusnő ne csak mutatóban legyen ott, hanem olyasvalaki legyen, akit már hallottam értelmesen nyilatkozni, és nem csak biodíszletként szerepel.”
|
A politológus megmondja |
Nem nemre szavaznak
A listánál követett elvhez a megkérdezettek egyéniben is tartanák magukat, vagyis egyikük sem szavazna valakire csupán a nemi hovatartozása alapján. A legingatagabb választ Mónika adta: “Alapjáraton nem szavaznék valakire pusztán azért, mert nő, de közvetve azért mégis befolyásol. Két jó arcból inkább szavaznék a nőre, de két jó arc egy választókörzetben színtiszta utópia”. Enikő ehhez annyit tett hozzá, hogy neki csupán annyi a kikötése, hogy nőellenes férfira (“Ez nálam abortuszellenest, szingliellenest jelent, aki meg akarja mondani a nőnek, mi a dolga”) nem hajlandó szavazni. Arra többen is felhívták a figyelmet, hogy nem a képviselő nemén múlik, hogy mennyire jól képviseli a nőket a parlamentben. Zita szerint például egy nő is lehet “nőellenes” és egy férfi is lehet “nőbarát”. Az illető személyisége és értékrendje sokkal nagyobb súllyal bír számukra választáskor, mint a puszta neme.
| A politológus megmondja “Pontos mérések sajnos nem léteznek arról, hogy egy adott nemhez tartozók szívesebben szavaznak-e a saját nemükhöz tartozóra. Egyes pártok saját célból készített kutatásai azt támasztják alá, hogy egy ismeretlen férfi és egy ismeretlen nő jelölt esetében nemi hovatartozástól függetlenül inkább a férfira voksolunk. Ez oda vezethető vissza, hogy a férfiakra inkább tekintünk tradicionális vezetőként. Persze ha a két jelölt közül szimpatikusabb a nő, a férfiak is hajlandók lesznek rá szavazni.” |
Egy jó politikusnő igazából férfi?!
A hazai politikusnők helyzetét a legtöbben elég kilátástalannak látták. Veronika szerint a lehetőséget már a nevelésnél elrontják: “A legtöbb családban még mindig teljesen másképp nevelik a lányokat, mint a fiúkat, más iskolák, más szakmák felé irányítják őket. Az egész társadalom gondolkodását kéne átalakítani ahhoz, hogy természetes legyen, ha egy nő politikusi karriert választ, és ne nézzék egyből leszbikusnak, feministának, karrieristának, rossz szülőnek, rossz feleségnek érte.” Eszter szerint addig nem nagyon várhatunk javulást, amíg furán néznek a szülőkre, ha az apa marad otthon a gyerekkel. Úgy tartják, hogy a magyar nőképbe ez a szakma egyszerűen nem illik bele: “A magyar nő legyen kedves, szerény, tartsa meg magának a véleményét. Egy politikusnő elsősorban nem ilyen. Ugyanazok az előítéletek vele szemben, mint egy sikeres karrierű, jó pozíciójú nővel, csak még jobban szem előtt van.” A legtöbb nő értékrendjében a harmónia előrébb helyezkedik el a konfrontációnál és a mindenáron való érdekérvényesítésnél. De akkor tőlünk nyugatabbra sok országban miért működik a dolog? “A magyar politika elsősorban nem a választópolgárok érdekeinek képviseletéről szól. Nincs szakmai vita, nincs valódi párbeszéd. Ez egy olyan korrupt, egyéni és pártérdekeket hajszoló közösséggé nőtte ki magát, amibe a legtöbb épeszű, jó érzésű nő nem száll be” – tartja Nóra, és ezzel a véleményével nincs egyedül. Egy ilyen ligában valóban kevesen akarnak focizni.
| A politológus megmondja “Egy politikusnővel szemben a társadalomnak több elvárása van. Az emberek fejében a politika egy mocskos dolog, és ha ezt egy nő műveli, akkor a társadalom szemében úgymond »elveszti az ártatlanságát«.” A politikusnőket gyakran túl férfiasnak tartják az emberek, illetve nehezen tudják összeilleszteni ezt a szerepet a hagyományos nőtípussal, amely szerint a nő halk szavú támogató, és nem első számú szókimondó, mindig vitára kész vezető. |
Van még remény
Ha ez a közeg megváltozna, talán a politikusi karrier is vonzóbbá válna. “A nők csak »nemrég« kezdték a politika műfaját. Pár évtizeddel ezelőtt még választójoguk sem volt. Kell egy kis idő, és többen lesznek” – tartja Judit, és ezt a reményteli szálat veszi fel Éva is, aki még azt is el tudná képzelni, hogy ő maga is politikai pályán érvényesüljön: “Egyre gyakrabban eszembe jut, hogy nekem is politikai pályára kellene lépnem, hogy végre tegyek valamit. Persze én kissé idealista vagyok”. Mi ehhez csak annyit tennénk hozzá: a világ legnagyobb politikusai mind idealisták voltak.
|
A politológus megmondja |
