Szürke víz: mi az, és mit kell vele csinálni?

Mostanában egyre többet foglalkoztat a kihasználatlanul maradó, úgynevezett szürke víz. Ráadásul nyáron, amikor a vízfogyasztásunk minden szempontból megnő, különösen aktuális a téma. Elöblítek egy poharat, és gyakorlatilag tiszta víz kerül a lefolyóba, a gyerek fürdése után csöppnyit szappanos víz marad a kádban, a vízforraló alján kicsit fáradt víz lötyög, kézmosás után meg szinte teljesen tiszta, meginni ugyan nem lehet, de például kocsimosáshoz, öblítéshez kiváló.

Egy átlagos magyar háztartás 150 liter vizet használ el naponta. Bár ezzel a számmal nagyjából a középmezőnyben vagyunk a világon, de még így is igen sok, érdemes tehát néhány dolgon változtatnunk. Az egyik kedvencem ebben a műfajban a vicces nevű perlátor, amely nem más, mint egy kicsi, könnyedén a csapra szerelhető szűrő. Levegővel keveri a vizet, így abból sokkal kevesebbet fogyasztunk: használatával 60-85 százalék vízmegtakarítás érhető el. Pár száz forint, zöld boltokban kapható.

Azzal is csökkenthetjük vízfogyasztásunkat, ha tényleg okosan zuhanyozunk, és nem folyatjuk magunkra feleslegesen hosszan a vizet. Ó, hát igen, nekem is jólesik, télen a hidegben a jó kis meleg víz, nyáron pedig a hűvös. Ha nagyon vágyom rá, megbeszélem magammal, hogy egy egészen kicsikét lehet folyatni, és akkor adtam a jó érzésnek is, de ez tényleg nagyon rövid idő.

Kütyükkel is segíthetünk az optimalizálásban: kapni például olyan kis vízálló órácskát, amelyet a zuhany alatt is használhatunk, és méri az ötperces időt, ami vízfogyasztás szempontjából még éppen ideális. Sőt, olyan szerkezet is van, amelyet a lefolyóhoz lehet tapasztani a kád aljára, és mosolygó jelet mutat, ha elég sebesre sikerült a tusolásunk.

Amikor először elmerültem a vízfogyasztás csökkentésének rejtelmeiben, a legjobb hír, amivel találkoztam, az volt, hogy a mosogatógép sokkal takarékosabb a kézi mosogatásnál. Persze ha egy tál álló hideg vízben lögybölném az edényeket, az lekörözné a gépet, de ezt már én sem vállalom. Főleg, hogy sok mindennel békében élek, de a rendszeres mosogatással a világból ki lehet kergetni. Vállalom.

Kertünk sajnos nincs, de szerencsére a balkonültetvényem részben megoldja a szürke vízzel kapcsolatos problémámat. A gyermek esti fürdése után az ő vizével locsolok, napközben pedig a konyhába viszem az öntözőkannámat, és minden felfogható vizet rögtön abba öntök át. Sőt az esti szappanmentes kádvízből teszek el reggelre is a kannámba (jó nagyot vettem), és így már ki is készítettem magamnak reggelre a locsolóvizet. Persze eleinte azért voltak baklövéseim, például a kisgyerek kulacsa alján vergődő vizeket mindig egy adott, a konyhapulton ücsörgő, szerencsétlen sorsú korallvirágra löttyintettem. Hát, szegény nem élt sokáig… A túlöntözés áldozata lett.

A legnagyobb pazarlás szerintem az, hogy gyakorlatilag ivóvízzel öblítjük a vécét… Láttam már különböző barkácsötleteket, amelyek egyelőre sajnos inkább tűnnek viccesnek, mint használhatónak, a tényleges megoldással még adós nekünk a technika és tudomány. És ha már a kocsimosással kezdtem, arra is lenne egy tippem, szerintem hétvégén a nagyiéknál ki is fogom próbálni. A kicsik felfújható medencéjében fennmaradó vízzel istenien lehet kocsit mosni. Azt mondják, egy kis Opelt két vödör vízzel tökéletesen le lehet mosni. Eggyel mossuk, eggyel öblítjük, és már kész is. Tényleg nem túl nagy varázslat mindez, és nemcsak a környezetünknek teszünk jót, hanem a pénztárcánknak is…