Mindenekelőtt kíváncsi voltam, hogyan vezetik fel a műsor témáját a honlapon. Az itt szereplő illusztráció meglehetősen sok mindent elárul a szerkesztő-műsorvezető téma iránti érzékenységéről.
Ugye nem kell elmagyarázni, hogy miért totál tévedés ez itt?
A beszélgetés első pár percét szó szerint idézem, érdemes elolvasni.
|
– Gyerekek, milyen gólyatábor volt ez, ahol a végén valakit megerőszakolnak? Hogy van ez? – Erős… – Hát… Ilyen gólyatáborba se fogom elengedni a lányomat. – De hát nem tudod előre… Nincs kiírva, hogy… – Akkor nem megy. (Nevetnek) – Ritkán van ráírva a meghívóra, hogy várjuk gyermekét a füredi gólyatáborba, aláírás vigyázzon, erényöv kötelező, mert lehet, hogy megerőszakolják. – Közös vacsora, tábortűz, tánc, megerőszakolás, ez a program. (Közben végig nevetés) |
A megerőszakolt nőknek nincs humorérzékük
A szexuális erőszakból akkor sem kellene viccet csinálni, ha nem lenne épp aktualitása, ha nem lenne áldozata, ráadásul gyaníthatóan ez most egy konkrét fiatal nőt sért. És nyilván nem csak őt..
És a show megy tovább, annak rendje és módja szerint, hamar kiderül, hogy a műsorvezetők a legalapvetőbb dolgoknak sem néztek utána. Többször elhangzik például az “Óvónőképző” mint érintett oktatási intézmény… Nos, az bizony nem Óvónőképző, hanem az ELTE Tanító- és Óvóképző Kara, ahol pedagógusokat képeznek (igen, férfiakat is) – a három műsorvezető közül valamelyikük rászánhatta volna a keresésre azt a tíz másodpercet. De az is igaz, hogy ha megtették volna, akkor nem lehetett volna többször elsütni azt a nagyon jó poént, hogy “akkor egy leendő óvóbácsival ment el? Ha-ha.” “Jó, jó, hát akkor már inkább egy tizennyolc évessel csináljon ilyet, mint egy gyerekkel.”
Felvetik még Sebestyénék, hogy nem mindegy, hogy a nemi erőszak a gólyatáborban vagy a gólyatábor alatt történt, (mintha a lényeg szempontjából nem lenne tökéletesen irreleváns), és többször használják a “káreseményt” az erőszak szinonimájaként. No komment, tényleg.
Mindezt követi a bulvár műfajába már némileg jobban passzoló: “ne legyünk már álszentek, tudjuk, hogy mi minden történik a gólyatáborokban” blokk. Többször elhangzik, hogy egy ilyen tábor nem más, mint “össznépi szexuális aktus”, csak semmi álszenteskedés. Erről már inkább lehetne sztorizgatni, vitatkozni, de ennek mi a fene köze van ahhoz, hogy a – jelen tudásunk szerint – 38 éves, nem szervező és nem diák, hanem külsős férfi megerőszakolt egy fiatal lányt, amire az egészet a műsorban szépen felfűzték?
Ezután a három műsorvezető adott a hallgatóknak egy adag elméleti problémafelvetést azzal kapcsolatban, hogy “egyébként ez egy érdekes dolog, hogy hogyan állapítják ezt meg?” (Mármint azt, hogy valóban erőszak történt-e.) Ez itt újabb bizonyíték a tájékozatlanságra, vagy ha ez nem áll fent, akkor a tapintatlanságra (lásd: megkérdőjelezés, bagatellizálás áldozathibáztatás). A vége felé pedig előkerül az örök kérdés, hogy lányos szülőnek vagy fiús szülőnek jobb-e lenni, ami magas labda az újabb fergeteges poénhoz: “és ha lányos fiad van? tehát, ha lányos egy kicsit a fiúd?” Hogy a melegek se maradjanak ki a reggeli osztásból.
Hát, gratulálok, tényleg, és nem elsősorban nőként vagy újságíróként. Hétköznapi hallgatóként is kínos volt asszisztálni ehhez. Annyi, de annyi jó téma és apropó van, fiúk, ti pedig ennél sokkal viccesebbek és empatikusabbak tudtok lenni. Hagyjátok ki a poénkodásokból a szexuális erőszak áldozatait.
|
Az ELTE az Origónak adott hétfői közleményében arról ír, hogy a gólyatábor szervezett programjai során a résztvevőket nem kényszerítették semmire, nem a programokhoz kapcsolódóan történt a bűncselekmény. A gólyatábor szervezői, miután tudomást szereztek a történtekről, azonnal cselekedtek. “A rendezvény programjaitól függetlenül történt atrocitás esetében a biztonsági szolgálat és a szervezők az észlelés nyomán a kellő határozottsággal léptek fel, valamint gondoskodtak a sértett jogérvényesítéséről, személyes támogatásáról. Hangsúlyozzuk, hogy az ilyen aljas bűncselekmények gyanúja esetében különösen fontosnak tartjuk az áldozat fokozott védelmét, a személye iránti tapintatot, az esetlegesen szükségessé váló pszichológiai segítség biztosítását, valamint elutasítjuk az ilyen cselekmények relativizálását, rosszízű bulvárosítását.” (kiemelés tőlünk) |
|
Antoni Rita (elnök, Nőkért Egyesület) mai FB posztjában a Slutwalk Budapest csoport 2012-es kiáltványából idézett: “Magyarországon az emberek 32%-a gondolja, hogy azok a nők, akiket megerőszakolnak, felelősek abban, hogy megerőszakolják őket, és 62%-uk nem tudja, hogy a házasságon belüli nemi erőszak bűncselekménynek számít. Tavaly áprilisban Hajdú Péter televíziós műsorában feltette a kérdést egy nőnek, aki ismert egykori partnerét nemi erőszakkal vádolta: “Egy férfi valóban meg tud erőszakolni egy nőt?” Másfél évvel ezelőtt Boros Lajos ismert rádiós műsorvezető élő adásban kijelentette, hogy szerinte a nemi erőszak a szerelem jele. Idén Ruttner György védőügyvéd egy nemi erőszakos eset kapcsán többek közt azzal a “népi bölcsességgel” próbálta védence ártatlanságát bizonyítani, miszerint a térd közé szorított kalmopyrin a legjobb fogamzásgátló, majd pornóvideót forgatott az ügyből, hogy azt a bíróságon bizonyítékként használja fel. (…) A nők elleni erőszak és diszkrimináció bármely formájával szemben az áldozatot védelem illeti meg. (…) Egy nő sincs, akit ne ribancoztak volna már le. Ha rövid a szoknyája, ha mély a dekoltázsa, ha van kedve a szexhez, ha nincs kedve a szexhez, ha visszautasít valakit, ha a másikat nem utasítja vissza, ha leszbikus, ha biszexuális, ha beszél a szexről, ha sok szeretője van, ha túl kevés szeretője volt, ha van gyereke, ha nincs gyereke, ha férjnél van, ha nincs férjnél, ha magabiztos, ha kiáll a jogaiért… A NEM AZ NEM… …akkor is, ha mély a dekoltázsom, …akkor is, ha rövid a szoknyám …akkor is, ha sötét van, és senki sem látja …akkor is, ha mindenki mással lefekszem …akkor is, ha részeg vagyok …akkor is, ha szép vagyok …akkor is, ha ronda vagyok” (…) A kiadvány teljes szövege itt olvasható el.
|
