Míg II. Erzsébet csak finoman pedzegette, hogy reméli: a skót választók “nagyon gondosan mérlegelik a jövőt” a holnapi népszavazáson, addig unokája, Harry herceg egy nagyszabású nemzetközi sportrendezvényen már azt mondta, szeretné, ha a jövő évi Invictus-játékokat is az Egyesült Királyságban tartanák, “például Glasgow-ban” – ami ugyebár Skócia legnagyobb városa. Egyes feltételezések szerint Katalin hercegnő terhességének a hírét is azért időzítették a kampányidőszakra, hogy megindítsa a kemény skót szíveket. Egy angol bébivel – hát, mintha nem ismernék elég jól a szomszédjukat.
Az angol fociválogatott volt csapatkapitánya, David Beckham is bedobta magát. Ugyan nem varratta magára az egységpártiak fantáziátlan “No, thanks” szlogenjét, de Twitteren közzétette, hogy “a legbüszkébb arra vagyok, amikor kapitányként a hazám válogatottjában játszhattam. Ugyanezt a büszkeséget látom a skót játékosokban és szurkolókban, ez összeköt minket.” A Twitter elszakadáspárti közönsége nem igazán hitt neki: nem egy volt angol csapatkapitányt látnak a legalkalmasabbnak arra, hogy meggyőzze a skótokat arról, hogy jobb nekik az Egyesült Királyságban.
Talán a Manchester United korábbi edzőjének, a skót Alex Fergusonnak sikerül, aki azzal érvelt, hogy ő, akárcsak 800 ezer skót, nem Skóciában él és dolgozik, hanem az Egyesült Királyság más területén, amit otthonának tekint. Paul McCartney-tól minimum elkélne egy “Love Me Do”, vagy Mick Jaggertől egy “Satisfaction”, jelezve, mennyire jó nekik, hogy a skótokkal lehetnek, de David Bowie-val együtt csak egy szolid nyilatkozat tellett tőlük. J. K. Rowling, Harry Potter anyja viszont egymillió fonttal is megtámogatta az uniópárti kampányt.
Miről is van szó?
Skócia lakói arról döntenek, hogyan folytatják tovább: együtt az angolokkal, walesiekkel, észak-írekkel, vagy véget ér az egység. Éppen 700 évvel az után, hogy a skót királyság kivívta függetlenségét. Sokat adnak a szimbolikára: ha az elszakadáspártiak győznek, a függetlenedés tervezett napja 2016. március 24. lenne – amolyan fricskaként, mert 1707. március 24-én írták alá az angol és a skót parlamentet egyesítő egyezményt. Skócia 1999-ben ugyan korlátozott autonómiát kapott, azóta saját parlamentje és kormánya van, de ezek jogköre nem teljes. Amikor a Skót Nemzeti Párt két évvel ezelőtt óriási győzelmet aratott a választásokon, megígérték, hogy kiszakítják az országot az unióból. Ha nyernek, akkor sem akarnak határokat felállítani, ahogy az államformán sem változtatnának, vagyis változatlanul elismernék II. Erzsébetet uralkodónak. Nem zárták ki ugyan, hogy ezen a jövőben akár változtatnának. Viszont skót hadsereget toboroznának, és lenne új, skót hírszerzés és titkosszolgálat is. Meghagynák a fontot is, de a brit pénzügyminisztérium kijelentette, hogy ha Skócia független lesz, ne is álmodjon a fontról, mert nem kockáztathatják meg, hogy az adófizetőknek kelljen szükség esetén pénzügyileg kisegíteniük “egy külföldi országot és annak bankjait”.
A népszavazáson a választási törvények szerint csak a skóciai lakosok voksolhatnak, ellenben ők akkor is, ha történetesen angolok vagy lengyelek. Így nem szavazhat a függetlenségpárti skót szupersztár, Sean Connery – akin állítólag egy nem publikus helyen “Scotland Forever” tetoválás díszeleg –, mert a Bahamákon él. A színész persze azt ígéri, hogy ha Skócia elszakad, hazaköltözik. A trópusokon már amúgy is hiányozhat neki az egész éves köd és eső.
Vivienne Westwood világhírű angol tervező is a skótok pártjára állt. “Azt reméljük, hogy Skócia a jövő záloga és a fejlődés modellje lehet, ahol megvalósul a nép demokráciája, ahelyett, hogy minden a profitról, az üzletről és a rombolásról szólna” – nyilatkozta. Bár hozzátennénk: a skótok híresen jó üzletemberek, már évszázadok óta azok, úgyhogy kétséges, hogy félretennék üzleti megfontolásaikat, mert csupán a nép demokráciájának hirdetésével jóllaknának. Mellesleg Westwood nem tagadta, nem valószínű, hogy áttelepítené üzletét Skóciába, mert az túl nagy vállalkozás lenne rövid távon. Értjük. Talán mégiscsak jobb a profit és az üzlet?
“Anglia úgy viselkedik, mint egy igazi s∗∗∗fej”
Miért kell az angoloknak Skócia? Az egyszerű válasz erre: csak. Angliát gazdaságilag nem rendítené meg Skócia függetlenedése, viszont a monarchiának és a mostani kormánynak komoly presztízsveszteséget jelentene, és az angolok hiúságát is bántaná. Nem mintha annyira kedvesek lettek volna a skótokkal. John Oliver egyelőre brit, amúgy angol humorista talkshowjában foglalkozott a skót függetlenséggel, és elismerte: Skócia és Anglia uniója olyan, “mint egy elrendezett házasság, és lássuk be, a nászút óta Anglia úgy viselkedett, mint egy igazi s∗∗∗fej.” Kezdetnek például betiltották a skótszoknya, a kilt viselését, a himnuszban azt énekelték, hogy elnyomják a lázadó skótokat. A mostani kampányjelszavuk, Better together (Együtt jobb) úgy hangzik, mintha egy rég tönkrement házasságban győzködnék magukat a felek, hogy jó ez így is.
Ha már nem tudnak az észre, akkor a szívre próbálnak hatni. Érzelmi húrokat penget a brit miniszterelnök, David Cameron is, akik a skótok – és sok angol – szerint megtestesíti mindazt, ami rossz Angliában és az Egyesült Királyságban. “Ha engem nem kedvelnek, én sem leszek örökké miniszterelnök, és ha a kormányomat nem szeretik, ez a kormány sem lesz örökké hatalmon. Skócia függetlenné válása nem próbaidőszakra szóló különélés, hanem fájdalmas válás lenne, amely örökre szólna. Nyilván az angol hidegvére csak annyit engedett, hogy elmondja, “össze lenne törve a szíve, ha ez a csodálatos család szétszakadna”. Cameron szívének állapota valószínűleg a legutolsó dolog, ami a felajzott skótokat érdekli.
Annál is inkább, mivel ki ne akarna egy olyan országtól elválni, amelynek miniszterelnöke, amikor a parlamentben megkérdezték arról, hogy miért nem rendelkezhetnek a skótok a területükön bányászott kőolajból származó jövedelemmel (súlyos milliárdokról van szó), csak annyit mondott sűrű hahotázás közepette, hogy hülye kérdésre csak hülye választ adhat. “Na, ezt a viselkedést képzeljék el, 300 éven át!” – mondta John Oliver. Ha valakivel évszázadokon át nem voltunk jóban, azt azért nehéz néhány hét alatt jóvá tenni. Mondjuk az angolok igyekeztek: a miniszterelnök rezidenciájára, a Downing Street 10-re is felhúzták a skót lobogót. Illetve mégsem.
Oliver szellemesen sorra vette, milyen változásokkal járna Skócia és Anglia számára az esetleges függetlenség:
– Mi lesz a zászlóval, a Union Jackkel, amit a világon mindenre rányomtak bögrétől a bugyiig, ha kiveszik belőle a skót kék-fehér Szent András-keresztet? Valami ilyesmi.
– Mi lesz, ha nem lesz fontjuk? Vagy csatlakozhatnak a meggyengült eurozónához, vagy fizethetnek birkával és bunyóval, mint egykoron. Nem én mondtam, hanem John Oliver.
– Mi lesz a nukleáris fegyverekkel? Állítsák a medvebőrkucsmás beefeaterek mellé, hátha nem veszi észre senki? Skóciában állomásozik ugyanis a brit atomtengeralattjáró-flotta, amelyet a skótok szívesen azonnal Angliába vinnének.
A nők fogják eldönteni?
Megjelent egy zavarbaejtően szexista függetlenség-ellenes reklámfilm, amelyben egy skót háziasszony alig tudja eldönteni, hogy mire szavazzon. Az utolsó közvélemény-kutatásokból az tűnik ki, hogy a királyság egységét a női szavazók menthetik meg. Nem azért, mert ingatagok, hanem mert megfontoltabbak. A következményeket mérlegelve változtathatnak az álláson, mivel többségük az uniót támogatja. Így legalább Sean Connery is tovább élvezhetné a Bahamákon a napsütést.
