– …annak a kislánynak olyan a feje, mint egy kancsó – súg össze önmagával egy anyuka a hátam mögött. Majd szelíden hozzáteszi: – Persze nem akarok rosszindulatú lenni.
– A szépség relatív – sóhajtja erre egy álmos hölgy, és kissé rémült ötéves lányára bök, akit Tibi, a versenyfényképész a rózsabokrok szomszédságában épp a fókuszba állít. – Ő például szerintem tök átlag, inkább olyan semmilyen. De az oviban azt mondták, hogy gyönyörű, hát mit tehetek? Lefotóztattuk, leszerződtettük, és elhoztuk. Ő meg imádja! – A hangja lágy és büszke. És valóban, a kislány csípője beindul, ahogy kattog a gép, gyerekbokája a magas sarkúban alig-alig bicsaklik meg.
Két másik anyuka közé kisebb vita ver éket, kit örökítsenek meg előbb. Tibi gyöngyöző homlokkal igyekszik a dolgot nyugvópontra terelni: fizetős kép az úgyis lesz, mert a képtelen indulást a versenyszabályzat tiltja. A helyzet mégis halvány kétségbeesésbe taszítja egyiküket:
– De nekem még sminkbe, hajba kell vinni a gyereket!
E jelenettől kissé balra egy felcsinosított hölgy gyengéden hátba vág egy szőke kislányt.
– Hogy állsz már, édesem! Has be! Szeresd a kamerát!
– Ahogy mondja, a “kis hercegnő” is imádja, ha fotózzák.
– Bogaram, életem, pörögjél! Vagy szagold meg legalább a szirmokat! – könyörögnek egy másfél évesnek, aki erre letépi magáról a kisestélyit.
– De kis mocsok vagy! – így az édesanyja.
A kedves jelenetet Nemzeti Sportja mögül szemléli az apuka.
– Akár a mennyország… – mutat körbe a pázsiton fehér és rózsaszín tüllökben szökellő gyermekseregen. Csak akkor horgad fel benne némi indulat, amikor a mellette merengő kisfiúról kérdezem: – Ő is induló?
– NEM! Ő focista. A fiúk focizzanak, a lányok meg legyenek szépek! Ez a világ rendje.
Felelősségük teljes tudatában
Bartalovics Ildikó, a verseny igazgatója, fővédnöke és hazai licenctulajdonosa tizenegy éve szervez hazai gyermekszépség- és -modellversenyeket.
– A Sztárcsemete Modellügynökség vezetője vagyok – mondja. – Mi rendezzük az Angyali Arc Gyermekszépségversenyt, a Fesztivál Modell Tehetségkutatót és az országos Little Miss Hungary Gyermekszépség és Tehetségkutató-versenyt. Ha az indulók közül látunk tehetségeset, beregisztráltatjuk a gyermeket hozzánk. Így, ha van kedve a gyermeknek szerepelni divatbemutatón, fotózáson, akkor mi kiajánljuk. A versenyeztetés számunkra hobbi, az ügynökség meg az üzlet.
Közben egy díszes csecsemőt tol apukája az adatfelvételhez, s Ildikó szavai lassan gyermeksírásba vesznek.
– Bébikategóriát ritkán szervezünk, mert szerintem még kicsik ehhez – folytatja aztán. – De a szülőknek nem elég az internetes szavazás, ragaszkodnak hozzá, hogy személyesen is megmutassák a babákat a zsűrinek.
Az előbbi apuka szerint a nagycsaládosok is imádnak efféle versenyekre járni. Ezt alátámasztandó, egy pompás pár felé mutat, akik mintha csak egy vasárnapi katalógusból léptek volna elő. Ők ezúttal két gyermeküket mérettetik meg, a harmadiknak még várnia kell néhány hónapot, hogy az egyéves alsó korhatárt végre elérje. A középső kisfiú kétéves, a kislány öt. Utóbbi rezzenéstelen arccal tűri, hogy szép anyukája szenvedéllyel kenje fel bársony bőrére az alapozót.
– Reggel még hisztizett, hogy őt majd ne fessük be, de mondtam neki, hogy mindenki be lesz festve, úgyhogy muszáj. És akkor mondta, hogy jó. Bár egyesek tudni vélik, hogy a kiírás szerint itt gyermeket sminkelni tilos, láthatóan a többség fittyet hány a versenyszabályzatra.
– Szerintem a szülőn múlik egy gyermek jövője – veszi át a szót most az apuka, s szögbe helyezi kétéves kisfián a férfikarórát. – Ezért vagyunk itt. Hát csak rájuk kell nézni. Ki kell használni, hogy szépek, főleg ha mások is mondják. Szerintem ha ilyen kis korban elkezdjük, úgyis megszokják, és majd nem akarnak mást. Ez most a mi felelősségünk.
– Meg a nevelés is… – gombolyítja tovább a gondolat fonalát az anya, aki az arckikészítést illetően továbbra sem lankad. – Ők akartak mindenképpen fotózkodni. Mondtam, rendben, de akkor a ti kötelességetek, hogy maximálisat nyújtsatok abban, amit elvállaltok. Száz százalékot. Naponta gyakoroljuk a pózolást, a színpadi járást. És imádják!
A kislányhoz fordul, aki mostanra mintha nővé érett volna.
– Válaszolj szépen a néninek, hogy ki fog nyerni! Mondd, hogy a legszebb! És ha nagy leszel, hercegnő leszel. Vagy sportoló. Egy szép sportoló.
Gazdagok és szépek
Nemsokára kezdődik a bébi- és a minikategória versenye. Mindenki izgatott, főképpen a szülők, mintha csak az első lenne nekik. Pedig a legtöbben itt 4 éves korukra már szerződött modellek, túl vannak legalább három portfólió-fotózáson, egy-két szépségversenyen, és a “szerencsésebbek” – általában Ildikó ügynöki ténykedésének köszönhetően – már szerepeltek némely katalógusban. Vagy valamiben. Egy kislány csillámló arca már a győztesek örömével ragyog: “Itt úgyis mindenki nyerni fog. Anyukám megmondta.”
Ildikó bemutatja a zsűrit. Versenyfényképész, exszépségversenyző, breakdance-szövetség elnöke, “X-Faktor-énekes”.
A gyermeket a bírák számára tisztán láthatóvá kell tenni, hogy azok 1-től 5-ig terjedő pontszámokkal szépségüket meghatározhassák. Zúg a taps, mert a kicsik édesek, mint egy bögre fagylalt, akár a popsijukat illegetik, akár épp sírva fakadnak. Többen olvadoznak, kattognak a fényképezőgépek. Aki tud beszélni, néhány kérdésre is felelnie kell, leginkább arra, hogy tetszik-e neki ez az egész. És tetszik. Wellnesshétvégét is lehet nyerni, meg külföldi versenyt: a 4–7 évesek győztese részt vehet a moszkvai “Szuper Modellverseny” nevezetű világmegmérettetésen. Ha tud. Mert a versenyek nem olcsók. A Little Miss Worldön a részvétel a szülőnek 800, a gyereknek 750 euró, plusz repülőjegyek. Plusz az előírt ruhaköltemények. Ildikó azt mondja, igyekeznek megszponzoráltatni a versenyzőt, ami persze nem mindig sikerül.
– Mi is lemaradtunk múltkor Moszkváról, pedig az olcsóbb… De majd legközelebb. Addig meg gyűjtögetünk – sóhajtja egy hölgy egy szatyor gyermekkoktélruha közül.
Mellette csalódottan fordul asszonyához egy első versenyes apuka:
– Na hallod, mi sem leszünk Little Miss World, Anya!
Egy kisfiú ül le a zsűriasztalhoz.
– Ő például már világszínvonalú – súgja a versenyigazgató. – Most ő zsűrizi a többieket, mert itthon már mindent megnyert.
A kinti világban hirtelen feltámad a szél. A kisfiú vállán széles szalagot lenget a huzat. Rajta ez áll: “Little King”. Csinos anyukája azt mondja, örömmel fektetnek a gyerekbe, mert megéri. Sorra veszi fia érdemeit:
– Már 4 évesen beregisztrálták különböző ruhakatalógusokhoz, szerepelt a tévében, reklámfilmben, hipermarketújságban. Megnyerte a Magyarország szépét, a Balaton szépét, Bulgáriában 2014 legszebb arcát, a Mister Planeten a Bolygó Szépe címet, ott közben a Szálloda Szépe is lett, a Little Kingen pedig megválasztották a Világ Királyának. Most meg megyünk Moszkvába a Fashion Show-ra. És Dominikára versenyezni.
Kérdésemre, hogy mi lesz, ha nagy lesz, a kisfiú meginog. Bizonytalanul néz anyjára. Az bátorítólag bólint.
– Fociedző! – szakad ki a gyerekből.
Ekkor valaki a háttérből óvatos reménynek ad hangot: “Ha más nem, legalább szép lesz a magyar futball!” Amúgy a kisfiú hatéves, éppen most kezdte az első osztályt, és emellett igen sűrűek a napjai. Minden nap fociedzés, délutánonként castingok, hétvégén meccs, fotózás vagy divatbemutató.
– Este tízkor alig bírom letenni, annyira imád szerepelni! – Az anyai arcon hit és boldogság.
Lepontozás
Utcai ruhában már “lepontozták” a kicsiket, elkövetkezik hát a tetőpont: az 1–6 évesek koktélruhás felvonulása. Gyors átöltözés, újabb flakon hajlakk, újabb rétegsmink, ékszerek, kiegészítők, ki-ki anyukája vérmérséklete szerint. Néhány versenyző idejekorán elszenderült babakocsijában. És az eredményhirdetés. Nyereménytárgyak – kis koronák, játék autók, műanyag babák – röpködnek, a hangulat már-már a tetőfokára hág, amikor a folyamatban kisebb zavar keletkezik. Három, négy év körüli kislány egyenlő pontszámot kapott a zsűritől. Döntetlen. Ildikó sajnálattal veszi kezébe a mikrofont s az irányítást.
– Kérem, a három kislány sorszám alapján álljon ki a zsűri elé! Kedves zsűri! Csak rá kell írni a papírra, hogy egyes, kettes vagy hármas.
Amíg a bírák értékelnek, ki a szebb, a kicsik csak állnak. Mozdulatlanul, percekig. Ildikó számol, majd az egyik kislányhoz fordul, ki épp kis kezeit tördeli:
– Jó, köszönjük, te visszamehetsz a többiekhez.
A kicsi csak néz az anyjára, ott, az első sorban. Szemében lassan gyűlnek a könnyek. De a show folytatódik, készülődnek a 8–15 évesek. Itt már majdnem mindenki tapasztalt szépségversenyző. A 11 éves, nyúlánk lány is. Szép arcát masszív smink takarja el. Már tudja, mit akar: a modellkarriert választja, mert abban van kihívás. Anyukája már sorolja is:
– Megnyertük a Balaton Szépét 2013-ban, így idén nem indulhattunk, csak zsűriztünk, az országos versenyen másodikak lettünk, a tavalyin harmadikak, az Angyali Arcon és a Velence Szépén is másodikak. Azután jött a modelltanfolyam meg a modellversenyek.
A kislány úgy vonul a pontozóbírák elé, akár egy profi, kiskabát vállra, napszemüveg a kézbe, a csípő jobbra meg balra. Vonulnak a többiek is, igyekeznek “eladni magukat”, ahogy a tévében látták, vagy a tanfolyamokon tanulták.
Aztán a szülői pénztárcát nem kímélő koktélruha-költemények, kivillanó késő-gyerekcombok, kacér kora-nő pillantások. És a zsűri értékel. Van, aki nyer, van aki nem. Mint rendesen. A koktélruhák, kisestélyik lassan visszakerülnek a szatyrokba, a színen csak néhány üres csokipapír, leszopogatott nyalókarúd, alig használt korona hever.
Kint, a zöld gyepen a kisebbek – Klarissza, Ramóna, Mirella és még sokan mások – boldogan szaladgálnak fel s alá, dobálják, szorongatják, eszegetik vadonatúj nyereménytárgyaikat az erősödő szélben. A szép és nagy család a napon piheg.
– Megyünk Moszkvába! – sóhajt apuka. – De előtte rápihenünk a wellness-hétvégén, amit a kisebbik nyert… Van, akinek bejött az élet – kacsint.
A kislány, aki délelőtt még elhitte, hogy itt mindenki győz, könnyes szemmel szopogat egy meglöttyedt túró rudit.
– De hát te is kaptál koronát! – próbálkozik anyukája.
– Mindenki kapott. De minek, ha sehányadik lettem?! – szipogja ő.
A mama puha csókot lehel a könnyek közé:
– Nem baj, most elmész tanfolyamra, és jövőre nyerünk!
A versenyigazgató pedig összegez:
– Sok múlik azon, hogy az anyuka hogyan kezeli a kudarcot.
Egy padon pici lány alszik nagymamája ölében. A nagyi óvatosan leemeli a kis fejről a koronát, s halkan mondja, csak úgy magának:
– Pihenj csak, kicsim. Te nem tehetsz semmiről. Te csak egy gyerek vagy.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
