Támadás 62 ezer ember ellen
Úgy tűnik, 2010 után újabb támadást indít a kormány a pénztártagok ellen – a kedd esti tüntetés résztvevői egyértelműen ezen a véleményen vannak. Már négy évvel ezelőtt is hatalmas felháborodást váltott ki, amikor 3000 milliárd forintot akartak einstandolni. A szándék meg is valósult, igaz, a feltételek változtak kicsit menet közben. Végül aztán 62 ezer ember tartott ki, ők a mai napig a négy pénztár valamelyikének tagjai.
A 2015. évi költségvetést megalapozó törvényjavaslat szerint viszont ők sincsenek biztonságban: a javaslat szerint meg kell szüntetni azt a pénztárat, ahol a megelőző hat hónap átlagában legalább két hónapon keresztül a tagok kevesebb, mint 70 százaléka fizette be a kötelező havi tagdíjat. Ezzel a szektor gyakorlatilag megszűnne, ugyanis a jelenlegi adatok szerint a 70 százalékos szinttől lényegesen elmarad a befizetés aránya.
A Nemzetgazdasági Minisztérium azt ígéri, a törvény nem lesz visszamenőleges hatályú: azaz, ha a tagok összefognak, aktivizálódnak, és tömegesen befizetnek, akkor van esély a talpon maradásra. Persze tanulva a 2010-es nagy felháborodást kiváltó eseményekből, kérdéses, hogy mit tesz meg a kormány azért, hogy ezt a 200 milliárd forintot megszerezze. Valószínűleg mindent. Hivatalosan a 2010-es lépés is a nyugdíjak védelmében történt, de a kormány alig három év alatt szépen felélte azt a pénzt. Nagy valószínűséggel most is ugyanez történne.
Visszautasíthatatlan ajánlatot tettek
“A kormány 2010-ben már tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Akkor ugyanis azt mondták, aki nem megy vissza önként az állami rendszerbe, az további jogosultságokat is elveszít. Ezen módosítottak, mert egy kedvezőtlen bírósági ítélettől tartottak: 2012 óta az a szabály, hogy a tagok a 2010-ig tartó szolgálati idejükre kapnak csak 75 százalékos állami nyugdíjat. Utána viszont már százszázalékosat. Vagyis valaki minél tovább magánpénztári tag, annál nagyobb arányban kap állami nyugdíjat” – magyarázza Simonovits András nyugdíjszakértő, hozzátéve, hogy 2010-ben a bezsebelt 3000 milliárd forint “nászajándék volt Orbán Viktornak”.
És hogy mire lenne elég ez a mostani 200 milliárd, ha a kormány valóban államosítana? Lehetne belőle 50 darab, a felcsútihoz hasonló stadiont építeni, vagy egy éven keresztül 16-ról 14 százalékra lehetne csökkenteni az szja-t. Bárhogy is lesz, Simonovits szerint ez egy “ízléstelen intézkedés, még akkor is, ha mondjuk a netadó mellett el is törpül”.
A magánnyugdíjpénztárak védelmében rendezett tüntetés résztvevői vonulnak Budapesten, a József Attila utcában (Fotó: MTI/Marjai János)
Nem teljesítenek rosszul
Miközben a kommunikáció az, hogy a magánpénztárak rosszul teljesítenek, a valóság az, hogy egyáltalán nem. Sőt: a jegybank friss adatai azt mutatják, nem fogy, hanem folyamatosan gyarapszik a pénztártagok egyenlege. Szeptember végére 205 milliárd forintra hízott az a vagyon, amelyet a megmaradt négy magánnyugdíj-pénztár kezelt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerint. A kasszák taglétszáma a harmadik negyedév végén 61 523 volt, vagyis egy átlagos pénztártagnak 3,34 millió forint volt az egyéni számláján.
Ráadásul a másik hivatkozási alap sem túl életszerű, amit a 444 idéz: bár a magyar állam továbbra is úgymond garantálja a nyugdíjakat, de ez a garancia csak annyit jelent, amennyit a mindenkori kormány meg akar vagy tud valósítani belőle. A nyugdíjjal foglalkozó szakemberek egyöntetű állítása szerint az úgynevezett “garantált” rendszer fenntarthatatlan. Magyarul húsz-harminc év múlva nem lehet majd kifizetni azt a nyugdíjat, amit a kormány ma megígér. Ez a “garancia” váltotta fel azt az államosítás előtti helyzetet, amikor az ember nevén volt egy összeg, amit egy magánvállalat szigorú szabályok szerint kezelt.
Nem biztos, hogy fizetni fog, aki pénztártag maradt
“Már 2010-ben sem hittem el a »megvédjük a nyugdíjakat« dumát. Semmilyen előnyét nem láttam annak, ha az addigi nyugdíj-megtakarításaimat az államnak ajándékozom” – mondja név nélkül egy nő, aki kitartott, és nagyjából 62 ezer társa mellett jelenleg is magán-nyugdíjpénztári tag.
“Azért maradtam annak idején, mert nem láttam kockázatosnak. Nem tűnt életszerűnek az, amivel Matolcsy György a bennmaradókat riogatta, hogy tudniillik kiírjuk magunkat a társadalomból, ami azzal a következménnyel jár, hogy nem leszünk jogosultak állami nyugdíjra annak ellenére, hogy a továbbiakban az államnak fizetjük a nyugdíjjárulékot” – mondja.
“Másfelől pedig már akkor is sejteni lehetett, hogy praktikusan még akkor sem járunk sokkal rosszabbul, ha ez valóban bekövetkezik, hiszen azok sem fognak – érdemben – nyugdíjat kapni, akik jogosultak volnának. Összességében tehát nyugdíjügyben szerintem csak az öngondoskodásban lehet bízni. A mostani lépés mennyire lep meg? Semennyire.” A nő azt is mondja, jelenleg nem fizeti a díjat. “Nem tudom, hogy hajlandó lennék-e befizetni, ha kiderülne, hogy valóban 2015. január 1-től nézik majd a befizetések arányát. Tekintve, hogy arra számítok, hogy előbb-utóbb úgyis bezsebeli az állam ezt a pénzt, nem hiszem, hogy további befizetéssel kívánom támogatni őket.”
